Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

74 MERIDIAN Eh, amit abban a cikkben megírtam, tartoztam azzal a Zsiga emlékének! írtam volna hamarább, hogy megköszönjem örvendetes keresztapaságomat 12 is Mariska nővéreddel való spirituális rokonságba való hozatalomat, de időközben - tudnod kell - máris kis keresztfiam született: Malonyayéknak lett egy kisfia, na és ennél való bábáskodásaim foglaltak el annyira, hogy alig juthattam egy hétig a pennához. No de most teljes szívvel fordulok és küldöm atléta kézszorításomat trónörökösöd pici kacsójába, akinek megjövetele bizonyára épp oly örömet okozott kis empire­­testvérkéinek, mint a papának meg a mamának. Az isten éltesse sokáig! Bár tudom jól, sokkal gyarlóbb ember vagyok, mint a boldogult Zsiga, ki annyira tiszta és nemes volt, de tőlem telhetőleg igyekezni fogok az ő emlékéhez méltó lehetni! Karácsonyra vagy januárra valószínűleg hazakerülök vizitbe, akkor remélem, megismerkedhetem keresztfiammal s mint egyszer bár nem keletről, hanem napnyugatról jövő május király, eleget tehetek kedves funkciómnak. Addig is az isten óvja minden betegségtől. A Zsiga temetése! Istenem, istenem, milyen szomorú lehetett az! A parasztjait leszámítva két ember volt hát csak jelen azok a kevesek közül, akik úgy szerették őt megérteni. Istenem, mennyire emlékeztethetett a Gustave Flaubert temetésére, melyet olyan szépen írt le Zola.13 Vanitatum vanitas.14 Az egészben csak az a legszomorúbb, hogy azoknak, akik vérbelileg a legközelebb állanak hozzája - soha, de soha még csak fogalmuk se volt arról - ce que c’était notre pauvre Zsiga!15 Kézcsókomat a bárónőnek és nővérednek - szerető hű barátod Gyula Hírlap, 1894. október 10. 1-2.) Herczeg néhány nap múlva választ írt Pekár írására. Elismerte, hogy valószínűleg Az öreg és a fiatal c. írására gondolt Pekár, de azt nem Justh életéről vagy ellen írta, hanem a „magyar dekadensekről”. írását csak a „gyanakodásig érzékeny beteg” érthette félre. Ld.: Herczeg Ferenc, Justh Zsigmond. Budapesti Hírlap, 1894. október 15. 3. A vitát Pékár és Herczeg párbaja zárta le 1894 novemberében. Justh kezdetben - még ha fenntartásokkal is - rokonszenvezett Herczeggel. Épp Pékárnak írta 1892-ben: „Ismerkedj meg Herczeg Ferenccel qui aprés tout, nagyon kezd nekem írásaiból tetszeni. Dacára­­ az általános lelkesedésnek. Valami igen bájos van abban, amit ír. Furcsa epitheton egy volt huszártiszt irataira. De hát leírom, ahogy érzem.” Justh 1977. i. m. 602-603.). Majd egyre szaporodtak csípős megjegyzései, míg 1894-ben már Czóbel Minka kapcsán írta Pekárnak, hogy az „nem olyan hitvány pástétom, mint Ohner-Herczeg kollégánk” (Justh 1977. i. m. 692.).­­ Elhidegülésük okának Herczeg Ferenc egy óvatlan, Justhot sértő kijelentését vélte, melynek következményeként Justh írt egy „kulcsnovellát, amelyben nem nevezett meg engem, de bizonyos külsőségek után mindenki rám ismerhetett, abban rám sütötte, hogy egyáltalában nincs tehetségem, irodalmi szerencsevadász vagyok. Én visszavágtam, elég kíméletlenül.” Ld.: Herczeg Ferenc emlékezései. Budapest, 1985. 285-286.­­ Justh Snobok c. novellájáról van szó, amely 1893-ban jelent meg A Hét­ben. 12 Ifj. Czóbel István (1894-1916?): Czóbel István és Mednyánszky Margit fia. 1916-ban eltűnt az orosz fronton. 13 Emile Zola: L’enterrement de Flaubert 11 mai 1880. 14 Minden hiábavalóság. 15 Hogy ki volt a mi szegény Zsigánk.

Next