Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

46 MERIDIAN termékeny forrongás és diadalmas megújhodás szelleme vonult át a 90-es évek elején országunkon. Érezhető volt ez a művészet minden terén, a gondolatvilág világos optimizmusában s az életfelfogás hatalmas lüktető idealizmusában. E boldogító áramnak egyik médiuma volt hazánkban a korán elhunyt fiatal író, Justh Zsigmond, s amint felszívta finom hangszerhez hasonló érzékeny lénye a bűvös hullámokat, úgy árasztotta el »sugárzó energiája« környezetére,­­ s még azon túl is - e mámorító áramot. Törhetetlen volt bizalma a magyar faj életképességében, s szinte lázas sietség­gel - mint ki érzi, hogy nincs sok ideje - kereste és kutatta fel mindazon elemeket, kik szerinte a kultúrát általában, s a magyar kultúrát különösen, szolgálhatnák. Egyik nagy igyekezete volt ezen elemeket összehozni, s ha lehet, barátságra serkenteni. De mivel ő nemcsak egy felforgató újító volt, ki a fát gyökér nélkül képzeli a levegőben úszni, minden reményét irodalmunk újjászületéséhez, haladásához, a tekintélyek tiszteletéhez fűzte. Ennek kifejezést adva, Jókai Mór köré igyekezett gyűjteni barátait.” Czóbel Minka 1922-ben a nyíregyházi Bessenyei Körben tartott felolvasása. Közli: Tidrenczel Sándor: Czóbel Minka vallomása. Irodalomtörténeti Közlemények, 82. 1972. 503-504. Ld. még: Bertha Zoltán: Justh Zsigmond. Budapest, 1941. Katona Nándor (1864-1932) szül. Kleinberger Náthán, festő (Mednyánszky által elnevezve: „Akiba”). Mednyánszky felfedezettje és patronáltja. 1880-ban vette maga mellé Mednyánszky; tanította s vendégül látta Nagyőrön, magával vitte utazásaira is. Bécsben Katona az Augartenstrasse 23. szám alatt dolgozott. Mednyánszky biztatá­sára Budapesten és Párizsban tanult, 1891-ben megfordult Barbizonban, a következő években Hollandiában is. 1901-ben a Műbarátok Köre a Műcsarnokban 140 képét mutatta be. 1921-ben a Nemzeti Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. Az egyik első művész volt, aki a numerus clausus bevezetése után az OMIKE művészisko­lájában tanári munkát vállalt. (Egyenlőség, 1932. augusztus 3. 12.) Halála után a Műcsarnokban volt emlékkiállítása. Mednyánszkyval végletesen megromlott a kap­csolata, aminek vélt és valós elemeket szétbogozhatatlanul összekeverő - ezért erős fenntartással kezelendő - emlékiratai csak részben adják magyarázatát. Mednyánsz­­kyra és barátaira való féltékenysége, kisebbrendűségi érzése élete végére súlyos üldözési mániává fajult. Ld.: Malonyay Dezső: A fiatalok. Budapest, 1906. 101-139.; Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Budapest, 1914.; „Csak a bűnö­zőket szereti”. Válogatás Katona Nándor Mednyánszkyt „leleplező” emlékirataiból, és „Vaspáncéllal körülzárt életében”. Katona Nándor a korabeli sajtó tükrében. Med­­nyánszky-olvasókönyv. Szerk. Markója Csilla. Enigma, 7. 2000. no. 24/25. 177-194. és 195-210.; Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky. Budapest, 2008. 74-88. MALONYAY Dezső (1866-1916) író, művészeti író, publicista. Kolozsváron és Párizs­ban végezte tanulmányait s szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet. 1893-1897 között Párizsban élt, ahol egy ideig Munkácsy Mihály titkára volt. Hazatérve több napi- és hetilapnak is dolgozott, mint pl. a Budapesti Hírlap, Uj Idők, Művészet. Justh Zsigmonddal 1889-ben s az ő révén 1893-ban megismerkedett Czóbel Istvánnal és baráti körével („Malonyay Dezső, magának nagyon fog tetszeni. Ettől sokat várok.”

Next