Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

51 ÚJ FORRÁSOK székek, vagy alkalmas kis puffok előtt gyöngyházzal berakott kis török asztal­kákon szivar, cigaretta. Lassan sűrűsödik az alkonyat. A műterem rendesen elfátyolozott lámpákkal és színes ékkövekkel, csillogó kovácsoltvas ámpolnákkal volt világítva, de most hangulatosabbnak találták a félhomályt, melyben csak az utcai lám­pásokból beszűrődő fény világított meg egy-egy érdekes arcot, jellegzetes alakot. Mind igen boldogok, mert fiatalok voltunk, nemcsak évszámban, de hit­ben, reményekben is. Olyan hulláma a lelkesülésnek vonult át a világon, amely csak ritkán bimbózik az élet fáján. Egy fanatikus vágyakozás a Kultúra, a Művé­szet, a Szép, a Jó után, mint egyedüli útja a boldogulásnak egyesek mint a tömeg számára. Talán éreztük, hogy ez mind martaléka lesz egy a kannibálok kegyetlenségével és a démonok gonoszságával szított világégésnek. De még akkor a rémes halálgépek tömkelege az idők méhében szunnyadozott. A tengeralattjárót csak Jules Verne Nautilusából, a repülőszerszámot pedig Icarus mítoszából ismertük. Fiatalok és boldogok voltunk. Mednyánszky László szókratészi tar koponyája is alig látott 38 évet - ő volt a legidősebb köztünk, s a lelke mélyén rejtőzködő melankóliát humorral s szikrázó ékekkel leplezte. Ha ez a búskomorság láthatóbb is volt gróf Batthyány Géza, halvány arcán, vagy gróf Csáky István­ sötét tekintetében, de még senki sem gondolta, hogy saját kezükkel vetnek véget fiatal életüknek. Mi csak a rózsás jövőt láttuk. Úgy Herczeg Ferenc magasan ívelő ragyogó írói pályáját, kinek első kötetét mindnyájan megbámultuk, s mohón olvastuk, Pekár Gyula, az ifjú Herkules, most adta ki A Hétben légiesen bájos „Menyasszony 1. Justh Zsigmond. Vasárnapi Újság, 1894. november 18.­ ­ Batthyány Géza (1861-1891). Justh Zsigmond írta róla: „Finomult, majdnem elfinomult faj. Kevés vér, sok ideg. A legművészibb egyéniségek egyike Pesten, anélkül hogy művész lenne. Mert hogy az legyen, ahhoz energia is kell, ez pedig az én jó Gézámnak tökéletesen hiányzik. Energia és ambíció - - - a két kellék híján minden megvan ahhoz, hogy nagy művész legyen.” Justh Zsigmond naplója és levelei. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. Budapest, 1977. 233.­­ Csáky István (1867-1892). Justh írta róla: „Összetett fiú, beteg lélek beteg testben, illetőleg inkább öreg lélek öreg testben. Az a típus, amelyet csakis a mi korhadt felvidéki nemzetiségeink produkál­hatnak, amelynek családfái a »legtisztábbak« (!!!) a világon.” Justh 1977. i. m. 336.

Next