Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

ÚJ FORRÁSOK 57 magtár, szerszámkamra, majdnem szemétdomb. A régi, fehérre lakkozott fabur­kolatot őrli a szú... Hát ez volt valaha a fejedelmi pazarsággal és a tudós Connaisseur ízlésével berendezett meleg fészek? A „studio”!?­­ Csukott zsaluk mögött, alig látni a félhomályban. Pókhálók cafrangjai között porlepett képet találok, a légypiszoktól alig látszik. Megismerem. Ott lógott a pipázóban, a régi litográfia: „Kazinczy meg­látogatja Kisfaludyt Sümegen.” Ezer emlék éled bennem. Úgy ahogy megtisztogatom és elnézem soká, úgy, mint mikor István bátyám magyarázta rendre, hogy kik azok a déli uraságok. „Ezt a képet szeretném.” - „Tessenek elvinni, úgyis a szemétre kerül, mint a többi, a zsidóné nem bánja.” - „Azt úgy nem lehet, hanem kérje el, s aztán adja be Orosházán a patikába, onnan elküldik nekem.” De ráakadtunk Jean de Nét­y,17 Bunny18 fotográfiájára, azt mégse hagytam ott, neki kedves kezek rótták arra a meleg ajánlás betűit... Melegen szorítottam meg Jóska kezét búcsúzóra. „Hát még én is kérdeznék egyet-mást, ifiút, vagy hogy is tiszteljem már az urat? Tessék már valamit beszélni, hogy vannak a régi ismerősök? A Feszty úr? A Hubay úr? A Hegyi Aranka nagysága? A Munka méltósága? A Laci báró? A nagyőriek? A Forgáchék? Meg a Malonyay, a Pekár, a Bródy?” Csudálatos memóriával rendre kérdezte, ki nem hagyott egyet is. Lemenőbe volt a nap, előttünk még hosszú kilométerek útja, hát csak rövidre fogtam a feleletet. Feszty, Mednyánszky, Hegyi Aranka, Malonyay, megtértek már oda, ahol Zsiga van. A nagyőri majoreskót Galíciában ölte meg egy buta muszka golyó. Az egyik Forgách szintén meghalt. Czóbel Minka most is Anarcson. Bródy olyan legény, mint volt. A Pekár azóta nagy úr, miniszter lett.­­ „Már megbocsásson úrfi, de ezt mégse hiszem el...” - mondta naivan, kétkedő pislantással, sunyin mosolyogva... Még egyszer visszanéztem az elvadult parkba. A nap utolsó sugarai beletűztek a szemembe, talán azért csordult ki a könnyem ?... Búcsúzkodtam...Ide se jövök többet! Hogy összeomlott a gyerekálombeli kacsalábon forgó aranyos, tornyos, tükrös tündérkastély... „Imádta a titokszerű fenséges erőt, mely a kimagya­­rázhatatlan minden, s amely előtt csak leborulunk, a nélkül hogy­­ megérthetnők. ” „Kincs halál, csak élet,­­ élet volt, van és lesz. ” „Az életben a nyugalmat szerette, a végest ma,­­ a végtelent holnap. ” (Formus) 17­­ Némethy Emmi (Jean de Néthy) magyar nevű, osztrák származású, francia írónő. Justh Zsigmond ideálja. „Fényképét a szenttornyai szemétből teljesen összerongálva Rozsnyay Kálmán mentette meg” s ajándékozta Kozocsa Sándornak. „A kép ezüstkeretben Justh dolgozószobájában, íróasztalán állott.” Justh Zsigmond naplója és levelei. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. Budapest, 1977. 748. 18 Rupert Charles Bunny (1864-1947) ausztrál festő. 1886-1902 között Párizsban élt, Justh jó barátja volt.

Next