Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)
2015 / 82. szám
65 ÚJ FORRÁSOK * * * * * * által boldogult szeretett fiam, Justh Zsigmond emlékének megörökítése céljából tervezett emléktábla és szobor pusztaszentetornyai birtokomon, mint boldogult fiam születése helyén s ahol műveinek legnagyobb részét is írta, elhelyeztessék és felállíttassék. Pusztaszentetornya, 1896. október 10. Neczpáli Justh Istvánné s. k.” Előttünk: Henczély Károly, közs. tanító, ifj. Kontsek Pál, bérlő. Pusztában elhangzott szó lett Czóbel Minka lelkes felhívása. Emléktábla, szobor ma sincs... Talán megmozdul a „Társaság” szíve? Nemrég Zsigáról beszélve, a nemes ifjú Geiszt Gazsi adott rá pár ezer koronát. Olyan szívesen átadnám a szent és szép örökséget, rátestálnám a lelkes terv kivitelét valakire, aki a fiatalabb nálam... Pár héttel a temetés után Justh Gyula meghívott néhányunkat, válasszunk valamit emlékül a drága barát hagyatékából. Tárva állt előttünk a dúsgazdag ifjú kincsesháza. Én szerényen két ezüst kézelő gombot választottam és kértem. Meg is mosolyogtak érte. Azért akartam ezt, mert láttam, hogy leggyakrabban viselte, és mert tudtam a históriáját, azokból a szűzmáriás ezüst húszasokból készült, melyeket Kossuth először veretett és maga ajándékozott volt Zsiga nagyanyjának. Arcképe mellett őrzöm az egyiket. A másik valakié Pozsonyban, aki nekem egykoron legkedvesebb volt az egész világon... Mikor Wohl Janka házánál utoljára gyűlt össze a társaság, már nem csak a meghívottak és választottak előtt nyílt meg az ajtó. A kedves, meleg otthon. Licitációra gyűlt össze a közönség. Jó barátokat kegyelet, hiénákat az üzlet hozott oda. Szegény, negédes kis Janka, talán a sírjában is megfordul, ha meglátja, micsoda vegyes a társaság az ő szép, gondos birodalmában! „Egy Krisztus-fej! Gipszből!” Halálos csend. Azt hittem verekedni, tülekedni fognak érte. Annyi jó barátja volt ott, meg lekötelezettje Justh Zsigmondnak, tisztán szerénytelenség lett légyen, ha én aspirálok rá... Öt forint először..., másodszor..., harmadszor .. Torkomat fojtogatta a sírás, feljajdulás... Egyszerre előlép a háttérből jó Hubay Jenő uram, nagyobb summa bankópénzt dob az asztalra, indul kifelé a szoborral, de közben megvetéssel néz körül és végigmér szempillantása egypár ficsúrt, irodalmároskodót, álbarátot...