Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1875
A növendékek a fegyelem és rendtartás tekintetében a felgymnasiumi tanulókkal egy fokozatba helyezték. Ez intézet tanárainak hiányait illetőleg az 1874. egyház kér. gyűlések. XV. p. 1. kat. úgy intézkedett, hogy a hiványokat az eperjesi collegium állítja ki, s a kerületi elnökség erősíti meg. A tiszai egyházkerület lévén a tanítóképző intézetnek tulajdonosa és váltaképeni fenntartója, a kerületi gyűlés dönt végérvényesen ez intézetet érdeklő minden ügyben, kivéve azokat melyekről a collegiummal kötött s fentebb jelzett szerződésben, a collegiumi egységes rend érdekében lemondott. Minthogy azonban kerületi gyűlés évenként csak egyszer szokott tartatni, azért mint ennek bizományosa egy „kerületi képezdei bizottság“ intézkedik évközben s intézkedéseit évenként a közgyűlésnek terjeszti elő jóváhagyás végett. De hogy a tanítóképző intézetnek egyrészt kerületi jellege a maga teljességében megóvassék, másrészt pedig helyi érdekei és körülményei kellő figyelembe vétethessenek, ezen kerületi bizottság két részre van oszolva, melyek egyike a kerületi egyházi elnök vezetése alatt ennek székhelyén Rozsnyón, másika a helybeli collegiumi felügyelő elnöklete alatt Eperjesen tanácskozik. Egymással rendesen jegyzékek segélyével közlekednek s egyező megállapodásaikat az egész kerületi bizottság határozatai gyanánt terjesztik elő a kerületi közgyűlésnek. Az intézet ez évi történetét illetőleg a fentebb említetteken kívül nem lesz érdektelen végkifejlését és eredményét azon sorsjátéknak, melyet a nm. magy. kir. pénzügyministerium 1874. dec. 28-án 59.490 sz. a. kelt elhatározásával oly feltétel alatt engedélyezett, hogy a húzás napja az 1875. első felébe essék, de a melyre nézve a húzás napjáúl ugyanazon ministerium a m. k. belügyminister beleegyezésével 1875. jun. 10-ki 28,328 sz. leiratával 1875. nov. 1-je tűzte ki. — A mondott nap előestéjén a collegium nagy könyvtári teremében, melyet ez esetre az alkalomhoz méltóan díszített fel nagy áldozatkészen az ily dolgokban kitűnően jártas és fáradhatatlan Nehrer Ágoston, a sorshúzás alkalmából a tanítóképző intézet javára egy hangverseny rendeztetett, mely a nyújtott műélvezet s a reá következő kedélyes és lelkes tánczmulatság emlékével sokáig foglalkoztatá a város és a közeli s távolabbi vidék lakosságát, mely nagy számmal felekezeti különbség nélkül sietett a collegium sorsa iránti részvétét bebizonyítani. A vidék legnagyobb táncztermeivel vetekedő könyvtári terem maga zsúfolásig, karzatai szépen teltek meg a legválogatottabb közönséggel; a századokat látott collegium ez estére kivetkőzött puritán komorságú