Sturm László - Dobsony Erzsébet (szerk.): Eperjesi Tükör (Prešov, 2013)
Eperjes az irodalomban - Petőfi Sándor - Tompa Mihály - Kerényi Frigyes: Az erdei lak
210 Nincsen itten rabság, nincsen itten úrkény, Mely parancsolatját mennydörögve adja; Csak az égiháborúnak zeng koronként Istentiszteletre buzdító szózatja. És az isten jó, ő nem soká haragszik: A dorgáló felhők torkait bezárván, Újólag mosolyg... a megengesztelődött Isten mosolygása: tündöklő szivárvány. (Petőfi Sándor) Völgy felett, a bérc alatt, középen, A behorpadt hegynek oldalában: - Hallgatózva néma csend körüle, - Nádkötésű kis lak áll magában. A kis csermelyt rácsos ajtajánál Át sem kell röpülni a madárnak. Habtalan fut, szótalan fut, benne Tarka pintyek lépegetve járnak. Görcsös ágú bükkel a sötét szikt, Mely a házat vészek ellen ójja. Udvarába eleven sövénnyel Foglalá be régi jó lakója. A vad-szőlő gazdag levelével, Mely magát a vért telekre fonta: Sátort képez és a gazda déli Álmot alszik árnyában naponta. Míg fiát a fatetőkre csalja A piros tojású vércserészek. Vagy kiáltja gondtalan kedéllyel: Héh kakuk, kakuk! szólj: meddig élek?