Kónya Péter: Thököly Imre. Élete, felkelése és kora (Prešov, 2023)
GYULAI Éva: A THÖKÖLYEK ŐSANYJA: NAGYLUCSEI DÓCZY ZSUZSANNA BÁRÓNŐ (1565-1596) ÉS CSALÁDJA
A THÖKÖLYEK ŐSANYJA: NAGYLUCSEI DÓCZY ZSUZSANNA BÁRÓNŐ (1565-1596) ÉS CSALÁDJA is.15 A Dóczyak alföldi (zádorlaki) ága a 16. században a szegi/szegvári prédikátumot használta, míg a Nagylucsei család kora újkori leszármazói állandósították a Dóczy családnevet, középkori családnevükből pedig nemesi előnév lett, így lehetett már Dóczy Zsuzsanna apja is nagylucsei Dóczy Gábor. A nagylucsei Dóczyak mellett a középkori Nagylucsei családból kivált a nagylucsei Lipchey (Lipcsey) ág is, Nagylucsei Benedek fivérének, Jánosnak leszármazói, akik a Zólyom megyei Lipcse vára (ma: Slovenská Ľupča, SK) mint birtok után nevezték magukat.16 Nagylucsei János unokái (Lipchey Damján fiai): nagylucsei Lipchey János, Gáspár és Orbán 1548-ban együtt léptek fel unokatestvéreikkel, Nagylucsei Benedek unokáival (nagylucsei Dóczy Ferenc fiaival): nagylucsei Dóczy Lászlóval, Miklóssal és Gáborral II. Lajos özvegyének, Mária királynénak örökségéért, Zólyomlipcse váráért és várbirtokáért.17 A szegi és a nagylucsei Dóczyak Dóczy Imréné (özv. Nagylucsei Benedekné) Margit halála után sem szakították meg a kapcsolatokat, zádorlaki Dóczi Imre elhunytát követően mostohafiához, Nagylucsei Dóczy Ferenchez került a mostohaapja által építtetni kezdett Temes megyében fekvő zádorlaki (ma: Zádáreni, Románia) kastély, illetve a hozzá kapcsolódó falvak birtokjogába, igaz, 1506-tól a nádor előtt Dienessy Tamás több évig perelte a birtokokat.18 A Dózsa-féle parasztháború idején a zádorlaki kastély nagylucsei Dóczy Ferenc tulajdonában volt, a kastély provizori házában őrzött birtokjogi iratait ugyanis a felkelők összetépték és elégették.19 Nagylucsei Dóczy Ferenc, aki több Temes, Zaránd és Arad megyei Dóczy-birtokban is örökös lett, már barsi ispánként adott kölcsönt mostohafivérének, (szegi) Dóczy János királyi kincstárnoknak (Dóczy Imre fiának), 1515-ben ugyanis Dóczy János 1000 Ft-ról adott nyugtát neki.20 A Bars és Nyitra vármegyében birtokos nagylucsei Dóczy família 16. századi presztízsét nagyban emelte a névváltásért felelős nagylucsei Dóczy Ferenc (147821—1526), aki 1516-ban már II. Ulászló kisfiának, II. Lajosnak a kamarásmestere volt, és ekkor, igaz, csak rövid időre, aradi főispánnak is kinevezte a király.22 Később II. Lajos, királyként, kamarásmesterének nevezi ki, magnificusi címmel, ami bárói rangot jelent (1518),23 de Bars megye ispáni székébe is felemelte a királyi kegy,24 Mohács előtt pedig királyi kamarásként szolgált a királyi udvarban és adminisztrációban.25 Dóczy Ferenc tehetségét jelzi, hogy 1504-ban II. Ulászló követeként képviselte a királyt az oppelni hercegnél, 1523-ban pedig II. Lajos király, illetve az országgyűlés is őt jelölte ki az nürnbergi birodalmi gyűlésen részt veendő követnek (a gyűlés végül elmaradt). 1524-ben Prágába a cseh országgyűlésre is őt, mint királyi kamarást és tanácsost küldi a király követként.26 A művelt, jogban és latin nyelvben járatos Dóczy Ferencet apja, Nagylucsei Benedek halála után gyámja, Nagylucsei Orbán püspök neveltette. A püspök már gyermekkorában igyekezett gyámfia egzisztenciáját biztosítani, ezért 1486-ban a király előtt eljegyezte a 8. életévében lévő Ferencet szenterzsébeti Worster 15 WERTNER, Mór. A nagylucsei (Dóczi) család nemzedékrendjéhez: II. Ulászlónak egy kiadatlan okmányával. In Magyar Történelmi Tár 22. 1899/1, 85 - 88.; DARÓCZY, Zoltán. Dóczyak és Nagylucseyek. In Turul 52. 1938, 82 - 83.; KUBINYI, András. Tárcás János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány). In Mediaevalia Transilvanica. 2003-2004/1 - 2,122 - 123. 16 NAGY, Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal I-XII. + Pótlék kötet Friebeisz István (Weiner- Kozma)-Ráth Mór. Pest 1857- 1868, VII. 121 - 123.; Daróczy 1938. 17 OeStA FHKA HKA Urkunden (1170-1894) 01-10-1548. (www.monasterium.net/mom/AT-HKA/Urkunden/1548 X 01/ charter. 2022.02.20.) 18 HEGEDŰS, Attila - PAPP, Lajos (szerk.): Középkori leveleink 1541-ig. ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék-Tankönyvkiadó, 1991 (Régi magyar levéltár 1.) 24. sz. 39. 19 Arad megye oklevele a zádorlaki pusztításról, Arad, 1515. szept. 15. MNL OL DL 22715. 20 MNL OL DL 26334; A szegi és a nagylucsei Dóczyak és Arad kapcsolatáról bővebben: MÁRKI, Sándor dr. A Dócziak Aradban. (Mutatvány a szerző „Arad története” czímű művéből). In Turul 9. 1891,188 - 192. 21 Néhai Nagylucsei Benedek kisfia, Ferenc 1486-ban a 8. életévében volt. MNL OL 103030; DL 19108 22 MNL OL DL 22753. 23 II. Lajos oklevele, Buda, 1518. jún. 13. MNL OL DL 23047. 24 (1521) MNL OL DF 234807. 25 (1526) MNL OL DL 249430. 26 IVÁNYI, Béla: Adalékok a nemzetközi érintkezéseink történetéhez a Jagelló-korban I—III. In Történelmi Tár (Új folyam) 7. 1906,140 - 142., 361. 61