Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-16 / 20. szám
1 építők lapja A világ építőmunkásainak nagy találkozója Beszámoló az Építő, Fa- és Építőanyagipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Berlinben, 1955 márciusában megtartott II. konferenciájáról III. Egy nap városnézőben A MÁSODIK NEMZETKÖZI KONFERENCIA utolsó napján a különböző bizottságok által kidolgozott javaslatok, jelentések megtárgyalása szerepelt napirenden. Ezen a tanácskozáson a magyar delegáció vezetője elnökölt. A konferencia megtárgyalta és határozattá emelte többek között a szakszervezeti jogok védelméről, gazdasági, szociális és a kulturális követelésekről szóló jelentést. A jelentésben szereplő követelések valamennyi kapitalista, félgyarmati és gyarmati országokban időszerűek. A követelések ilyen összeállítása alapját adják a nemzetközi szövetség további megerősödésének, annak, hogy a még idáig nem csatlakozott szakszervezetek minél előbb csatlakozzanak a szövetséghez. Határozattá emelte a konferencia az általános felhívást a világ valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezeteihez, a szakszervezeti egység további megszilárdítására, a nemzetközi proletárszolidaritás további fejlesztésére, a szakszervezeti egység megbontói mesterkedéseinek leleplezésére, a jobboldali szociáldemokrata vezetők áruló tevékenységének megakadályozására a kapitalista országokban. Ugyancsak határozattá vált a Béke-Világtanács legutóbb kiadott felhívásához való csatlakozásról szóló okmány, amely az atomfegyverek betiltásáért, a fegyverkezések csökkentéséért, a német militarizmus feltámasztására irányuló párizsi egyezmények elleni tiltakozásért folyó békealáírásgyűjtésre szólítja fel a szövetséghez tartozó szakszervezeteket. Most az a feladat, hogy a konferencia által hozott határozatokat a földkerekségen mindenhol a lehető legnagyobb eredménnyel végrehajtsák, a Szovjetunió és a felszabadított népi demokratikus országok szakszervezetei pedig minden erejükkel támogassák a kapitalista, félgyarmati és gyarmati országok testvér-szakszervezeteinek harcát ezekért a követelésekért. A KONFERENCIA BEFEJEZÉSE UTÁN delegációnk egy napot töltött Berlinben. Megtekintettük Berlin nevezetességeit. A legnagyobb benyomást a Sztalin-alle nevű (Sztálin fasor) gyönyörű sugárút és új épületei tették. Meg kell itt említeni Berlin demokratikus övezete lakosságának az újjáépítésben tanúsított magatartását. Hatalmas társadalmi mozgalom fejlődött, amelyet három évvel ezelőtt egy berlini háziasszony indított el. Kezdeményezése nyomán Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság sok százezer és több millió lakosa egyéni takarékosságával anyagilag is hozzájárul az újjáépítéshez. Ez abban nyilvánul meg, hogy a mozgalom keretében az üzletekben, trafikokban a vásárlások során mindenki tehetségéhez mérten házépítő bélyeget vesz és ragaszt fel egy újonnan épülő ház vázlati homlokzatát ábrázoló lapra. Ez a hatalmas tömegmozgalommá növekedett kezdeményezés igen komoly hozzájárulást jelentett és talán jelent ma is Berlin újjáépítésében. El lehet mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakói, de kiváltképpen Berlin demokratikus övezetének lakói, apraja és nagyja erőt, fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve, nagy lelkesedéssel és fegyelmezetten veszi ki részét az új, gyönyörű Berlin felépítéséből. Szerte a Német Demokratikus Köztársaságban annyi építőmunka folyik, hogy nem tudnak elegendő munkaerőt biztosítani. Innen van az, hogy Berlin nyugati övezetéből, ahol nem hogy új építkezések folynának, de még a romok eltakarítása is nagyon kis mértékben folyik (ahogy azt a Nyugat-Berlinből, illetve Nyugat- Németországból jött küldöttek elbeszélték). Nyugat-Berlinben a nagyarányú építőmunkásmunkanélküliség folytán mintegy 15.000 építőipari munkás * * és segédmunkás rendszeresen átjár Berlin demokratikus övezetébe dolgozni. NYUGAT-BERLINBEN és Nyugat-Németországban általában igen nagyarányú az építőmunkások között a munkanélküliség. Ami építkezés van, azok legtöbbje a megszállók szükségleteit, kényelmét biztosító épületek, valamint katonai célokat szolgálnak. A nyugat-német kormány és a mögötte álló imperialisták nem törődnek a dolgozók lakásínségével, a kulturális és szociális intézmények hiányával, ilyenekre nem áldoznak pénzt. Nekik csak a bűnös, háborús politikájukat szolgáló építkezésekre van pénzük. Nem törődnek a munkanélküliséggel sem. De Nyugat-Németország építőmunkássága elszántan küzd a nyugat-német militaristák és imperialista gazdáik háborús, népnyúzó politikája ellen. Ezt bizonyítják a különböző nyugat-német városokban lezajlott sztrájkok, tüntetések, különösen azok, amelyek legutóbb a párizsi egyezmény ratifikálása elleni tiltakozásképpen zajlottak le. Reszegi Ferenc, titkár. Követni fogjuk az élenjárók példáját Nagy örömmel értesült arról a brigádunk, hogy Király Lajos elvtársat, a 31. Tröszt igazgatóját, Kovács János elvtársat, a 31/6. Vállalat igazgatóját a „Szocialista Munkáért Érdeméremmel“ és trösztünk 81 dolgozóját pedig a „szakma kiváló dolgozója“-jelvénnyel tüntették ki. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan lelkes „családhoz“ tartozunk, amely munkájával élenhalad Inota, Berente, Kazincbarcika, Tiszapalkonya építésében. Brigádom nevében fogadom, hogy követni fogjuk a tröszt élenjáró dolgozóinak példáját. Székelyhídi András, 31/2. Vállalat dolgozója: Tiszapalkonya. Ahol megszegték az óvórendszabályt A 6. sz. Mélyépítő Vállalat debreceni külső vásártéri építkezése aránylag nem nagy területen folyik, tehát könnyebben áttekinthető. Ez elősegíthetné a jobb munkaszervezést és a biztonságos munkafelételek megteremtését. Azonban — amint a mellékelt kép mutatja — ezeket a lehetőségeket nem használják ki, sőt a munkahelyen folytatott egyik ellenőrzésem alkalmával a legnagyobb rendetlenséget és számtalan munkavédelmi szabálytalanságot tapasztaltam. A Magasépítősipari Balesetelhárító és Egészségügyi Óvórendszabály 19. pontja például előírja, hogy bakállványokat csakis kifogástalan állapotban lévő, kimondottan erre a célra készített bakokból szabad építeni. Ezen a munkahelyen azonban bakok helyett rögtönzött állásokat , téglarakásokat, egymásra rakott habarcsos ládákat, gömbrudakból, pallókból ideiglenesen összeállított máglyákat — alkalmaznak s ezáltal veszélyeztetik a dolgozók testi épségét. Az óvórendszabályok durva megszegéséért, a munkavédelmi mulasztásokért Harsányi László építésvezetőt 100 forint bírsággal sújtottam. Remélem, ez is figyelmezteti arra, hogy a jövőben több gondot fordítson az építkezésen dolgozók biztonságos munkafeltételeire. (Fábián Sándor, Hajdú-Bihar megyei munkavédelmi felügyelő levele nyomán ) Emlékeznek talán még két év előtti cikkünkre, melyben megírtuk, hogy az ajkai bányászok részére legénylakásokat és étkezdét kellett építeni. Az átadási határidő december 31 volt. Ennek érdekében a vállalat december második felében erőt és túlórát nem kímélve elvégeztette a parkettázást, vakolást, festést. Szilveszter napján meg is történt a műszaki átadás. De a beköltözésre csak március végén került sor, mert nem találtak olyan bányászt, aki a december végén vakolt és festett, tehát még nedves szobákba beköltözött volna. És azóta se szeri, se száma az ilyen eseteknek. Közel két év példáit átugorva, hadd idézzem a Hajdú-Bihar megyei Építőipari V. ilyenirányú tapasztalatait. A múlt évben munkáik jelentős részét, gépállomásokat, lakásokat olyan időpontban rendelte meg a beruházó, hogy az átadási határidő december 31 volt. Mit tehetett a vállalat? Egy-két kivételtől eltekintve át is adták az épületeket. Szakembereknek nem kell magyarázni, maguk is tudják a következményeket. Igen, így volt! A tényleges átvétel valójában csak márciusban és áprilisban történt meg, mert mint a hiányjegyzékek igazolják: felpúposodtak a parketták, bedagadtak az ablakok, a külső homlokzatot nem lehetett bevakolni, stb. Hosszas és bonyodalmas számvetés után mutathatnám csak ki, hogy ezekből a szilveszteri határidőkből eredő hibák milyen károkat okoznak a vállalatoknak és természetesen népgazdaságunknak is. Sok szó esett már erről a kérdésről az elmúlt években. A nemrégiben megtartott építőipari konferencia is élesen feltárta a helyzet tarthatatlanságát. Sőt határozott javaslat is hangzott el, hogy az építőipari gazdasági év tavasztól-tavaszig tartson. (Nem először hangzott el ilyen javaslat!) Mégis a Hajdú-Bihar megyei V. munkáit még ebben az évben is úgy rendelték meg a beruházók, hogy nagyobb részüket december 31-én kell átadni. Tessék elképzelni, milyen károk származnak ebből 1955- ben, mert az ország többi építővállalatainál is hasonló a helyzet. S ha mégis kérded, miért ne lehetne az építőipar sajátos előfeltételeinek megfelelően meghatározni a gazdasági évet (nem tudom, ki találta ki először ezt az ellenérvet), de mindinkább halljuk bosszankodó, mégis belenyugvó hangon: „Nem teszi lehetővé a más iparágaktól eltérő beruházási módot a Beruházási Bank adminisztrációjának mai rendszere.” Ez tehát a nagy bálvány, melynek hódolva évente sokmillió forintot kell kidobni az ablakon. Ha ennek áldozna a mezőgazdaság is, júniusban kellene vetni és decemberben aratni a búzát... TÉGLA BERCI A nagy bálvány Két szál tearózsa Bíró Vendel segédmunkással, a 43. Építőipari Vállalat Fehérvári úti szállásán ismerkedtem meg. Egyik este a kultúrteremben ültünk, jó két óra hosszat beszélgettünk. Szóba kerültek a május 1-i felvonulás élményei, a munka és a szállásélet, a divat — szóval sok minden, többek közt a Budapesti Helyiipari Vásár is. Biró Vendel kifogyhatatlanul mesélte, mi minden szépet látott. — Tudja-e, mit vettem? Művirágot, de olyan, mintha élne. — S néz rám, nem nevetem-e ki. Mikor látja, hogy nem, buzgón meséli tovább, milyen gyönyörű két szál sárga tearózsát és két bimbót kapott. — Vizeitől forintot adtam érte. Házáig egész úton gyönyörködtem bennük. Amikor leszálltam a villamosról, megszólított egy elegáns hölgy, hogy adjam neki a virágot. Sokáig kérlelt, egyre többet ígért, végül 50 forintot kínált. — No és odaadta? Harmincöt forintot keresett volna rajta. — Már hogyan adtam volna — feleli csendesen. — Én is szeretem a szépet. Fent van a szobámban a virág, ha ránézek, örömöm telik benne, de a szobatársaimnak is nagyon tetszik. Magamban szégyenkeztem kapzsi kérdésemen, de jóleső öröm és meghatottság is szorongatta a torkomat. Igaza van Biró Vendelnek. Lám, az egyszerű munkások szívének olyan kedves minden, ami szép, hogy busás haszonért sem adják oda, ha egyszer megszerezték. S mint ezt a virágot, nem adják oda semmiért, megvédelmezik minden veszedelemtől a legfőbb szépséget: békés, szabad életünket! S. M. 1955 május 16. A békemozgalom hírei 29-ig rendezik Május 22-től meg a béke ----------------------világtalálkozót Helsinkiben, Finnország fővárosában. Erre az alkalomra a föld minden részéből több mint kétezer küldöttet várnak. A nyugati országokban a békeharcosok útiköltségének fedezésére gyűjtést indítottak. Belgiumban például a béketanács pontosan kiszámította, hány kilométer az út Helsinkiig és mennyi az utazás ára. A gyűjtés során „kilométereket“ váltanak meg az adakozók. Japánban a békelharcosok levelezőlapokat árulnak. Az egyik lap galambot ábrázol, a másik pedig a Fursijami hegy képét. Egy-egy lap szerény ára 125 méter út költségeit fedezi. Tokiót 10 000 kilométer választja el Helsinkitől, tehát egy-egy küldött útiköltségének fedezésére 80 000 levelezőlapot kell eladni. Finnországban verseny folyik: ki szerez több aláírást az atomfegyverek betiltását követelő bécsi felhívásra. Aki legalább 40 aláírást gyűjt, vagy békegyűlést szervez, vagy új előfizetőket szerez a békemozgalom folyóiratára, illetve pénzt gyűjt a találkozó szervezési kiadásaira, az jutalomképpen ezüst békejelvényt nyújthat át a béke világtalálkozó bármely országból érkező küldöttjének. Aki 200 aláírást gyűjtött a felhívásra, aranyjelvényt nyújthat át. A verseny nemcsak egyes békeharcosok, hanem a finn városok és falvak béketanácsai között is zajlik. Különös érkezett nem, rég az angol levelezőlap külügyminisztériumba. A levelezőlap egy méter hosszú, fél méter széles és 400 aláírás van rajta. Westhamban London elővárosában adták fel, abban a városrészben, amely rendkívül súlyos károkat szenvedett a náci bombázásoktól. A levelezőlap feladói követelték, hogy a kormány kezdjen azonnali tárgyalásokat a Szovjetunióval és ne egyezzék bele Nyugat-Németország újrafelfegyverzésébe. Naponta öt német , paraszt veszti három el a gazddaságát azért, mert az amerikai megszállók a szántóföldeket repülőterek, gyakorlóterek építésére veszik igénybe. Csupán az elmúlt évben 376 ezer hektár szántóterületet foglaltak le az amerikaiak katonai célokra. A nyugat-németországi Birkenfeld körzetben az amerikaiak most további kétezer hektár erdő és szántóterülettel akarják bővíteni a gyakorlótereiket. Készüljünk a szószervezeti taggyűlésekre! Szakszervezetünk Központi Vezetősége május 6-i ülésén megtárgyalta az építő-, fa- és építőanyagipar helyzetét és azokat a feladatokat, melyeket pártunk márciusi határozatának megvalósítása érdekében végre kell hajtani. A munkafegyelem megszilárdítása, az önköltségcsökkentés és a termelékenység emelésének módozatait kidolgozni, élénkebbé tenni a munkaversenyt, küzdeni az ellenséges befolyás és megalkuvás ellen, mind-mind olyan fontos tennivaló, melyek csak a dolgozók egészének bevonásával valósíthatók meg. Ehhez azonban az kell, hogy a vállalatok, építkezések minden vezetője és dolgozója, építésvezetők és brigádvezetők, bizalmiak és üzemi bizottsági funkcionáriusok alaposan elmélyedjenek a Központi Vezetőség határozatának tanulmányozásában. Saját munkakörük, termelési részlegük sajátos feladatainak tükrében elemezzék a határozatok egyes pontjait. Tehát alaposan vitassák meg a vezetők az építkezések minden dolgozójával, hogy ki, mit tud tenni, javasolni annak érdekében, hogy az év hátralévő részében eredményesebben teljesíthessék terveiket, fegyelmezettebben haladjon a munka, jobb minőségűek és mégis olcsóbbak legyenek az építmények. Az ilyen beszélgetések egyik legfontosabb fóruma a szakszervezeti taggyűlés, melyet ebben a hónapban május 23. és június 10. között kell megtartani minden építkezésen. Nagy jelentőséget ad ezeknek a taggyűléseknek az is, hogy itt lesz szó a nemzetközi munkásmozgalom olyan fontos eseményének tapasztalatairól és tanulságairól is, mint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Berlinben tartott második konferenciája. E beszámoló tükrében világíthatják meg tehát az előadók, a jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen nagy jelentősége van pártunk márciusi határozatának és milyen fontos, hogy e határozatok végrehajtása érdekében minden egyes építőmunkás megértse szakszervezetünk Központi Vezetőségének éppen a párthatározat végrehajtását segítő iránymutatását. Szakszervezetünk alapszabályai értelmében ezen a taggyűlésen kell jelentést tenniük a számvizsgáló bizottságoknak az első negyedévi pénzgazdálkodásról, tehát részletesen arról, hogyan gazdálkodnak a tagdíjakból befolyt összegekkel. E fontos kérdések nagy nyilvánosságot kívánnak. Nem közömbös tehát, hogy az üzemi bizottságok hogyan szervezik meg a taggyűlések előkészítését. A eddigi tapasztalatok szerint legsikerültebbek a munkahelyenként, tehát a kis egységenként tartott taggyűlések voltak, mert a tagság többsége ezeken meg tudott jelenni. Tehát a most következő taggyűléseket is munkahelyenként helyes megtartani. A beszámolókat az üzemi bizottságok és műhelybizottságok tagjai tartsák. Természetesen saját munkahelyük problémáinak, adottságainak tükrében, hogy a dolgozók érezzék és lássák, hogy mind a párthatározat, mind pedig a szakszervezet Központi Vezetőségének iránymutatásai milyen mértékben és milyen kérdésekben érintik őket. Ezért fontos, hogy a beszámolók főbb pontjait és irányvonalát a taggyűlések előtt bizalmi értekezleten ismertessék. S ha ebbe a munkába a műszakiakat is bevonják, nem kétséges, hogy a szakszervezeti taggyűlések sikeresek lesznek. Ami a bizalminak tudnia tull Hogyan jelöljék ki az üdülésre érdemes dolgozókat? A dolgozóknak a szakszervezeti üdülőbe történő beutalását a SZOT elnöksége által elfogadott üdülési szabályzat határozza meg. Az üdülési szabályzat szerint a dolgozókat a szakszervezeti csoport társadalombiztosítási küldöttje és a bizalmi javaslata alapján a társadalombiztosítási tanács jelöli ki üdülésre. Ez nagyon fontos, hiszen a szakszervezeti csoport bizalmija és a társadalombiztosítási küldöttje ismeri legjobban a csoport tagjainak munkáját, egészségi állapotát, tehát azokat a körülményeket, amelyek figyelembevételével helyesen jelölhetnek. A szakszervezeti bizalmi és a társadalombiztosítási küldött javaslatát az üdülési albizottság megtárgyalja, majd véleményével az üzemi bizottsághoz továbbítja. Az üzemi bizottság dönt a javaslatról. Az üzemi bizottság a döntésnél hallgassa meg a vállalat igazgatójának, nagyobb üzemnél a műhely vezetőjének véleményét is.