Építők Lapja, 1955 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-16 / 20. szám

1 építők lapja A világ építőmunkásainak nagy találkozója Beszámoló az Építő­, Fa- és Építőanyagipari Sza­kszervezetek Nemzetközi Szövetségének Berlinben, 1955 márciusában megtartott II. konferenciájáról III. Egy nap városnézőben A MÁSODIK NEMZETKÖZI KONFERENCIA utolsó nap­ján a különböző bizottságok ál­tal kidolgozott javaslatok, je­lentések megtárgyalása szere­pelt napirenden. Ezen a tanács­kozáson a magyar delegáció vezetője elnökölt. A konferencia megtárgyalta és határozattá emelte többek között a szakszervezeti jogok védelméről, gazdasági, szo­ciális és a kulturális követelé­sekről szóló jelentést. A jelen­tésben szereplő követelések va­lamennyi kapitalista, félgyar­mati és gyarmati országokban időszerűek. A követelések ilyen összeállítása alapját adják a nemzetközi szövetség további megerősödésének, an­nak, hogy a még idáig nem csatlakozott szakszervezetek minél előbb csatlakozzanak a szövetséghez. Határozattá emelte a kon­ferencia az általános felhívást a világ valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari szakszerve­zeteihez, a szakszervezeti egy­ség további megszilárdítására, a nemzetközi proletárszolida­ritás további fejlesztésére, a szakszervezeti egység megbon­­tói mesterkedéseinek leleplezé­sére, a jobboldali szociáldemok­rata vezetők áruló tevékenysé­gének megakadályozására a kapitalista országokban. Ugyancsak határozattá vált a Béke-Világtanács legutóbb kiadott felhívásához való csat­lakozásról szóló okmány, amely az atomfegyverek betil­tásáért, a fegyverkezések csök­kentéséért, a német militariz­­mus feltámasztására irányuló párizsi egyezmények elleni til­takozásért folyó békealáírás­­gyűjtésre szólítja fel a szövet­séghez tartozó szakszervezete­ket. Most az a feladat, hogy a konferencia által hozott hatá­rozatokat a földkerekségen mindenhol a lehető legnagyobb eredménnyel végrehajtsák, a Szovjetunió és a felszabadított népi demokratikus országok szakszervezetei pedig minden erejükkel támogassák a kapi­talista, félgyarmati és gyarma­ti országok testvér-szakszer­vezeteinek harcát ezekért a kö­vetelésekért. A KONFERENCIA BEFEJE­ZÉSE UTÁN delegációnk egy napot töltött Berlinben. Meg­tekintettük Berlin nevezetessé­geit. A legnagyobb benyomást a Sztalin-alle nevű (Sztálin fa­sor) gyönyörű sugárút és új épületei tették. Meg kell itt említeni Berlin demokratikus övezete lakos­ságának az újjáépítésben tanú­sított magatartását. Hatalmas társadalmi mozgalom fejlődött, amelyet három évvel ezelőtt egy berlini háziasszony indított el. Kezdeményezése nyomán Berlin és a Német Demokrati­kus Köztársaság sok százezer és több millió lakosa egyéni takarékosságával anyagilag is hozzájárul az újjáépítéshez. Ez abban nyilvánul meg, hogy a mozgalom keretében az üzle­tekben, trafikokban a vásár­lások során mindenki tehetsé­géhez mérten házépítő bélyeget vesz és ragaszt fel egy újon­nan épülő ház vázlati homlok­zatát ábrázoló lapra. Ez a ha­talmas tömegmozgalommá nö­vekedett kezdeményezés igen komoly hozzájárulást jelentett és talán jelent ma is Berlin új­jáépítésében. El lehet mondani, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság lakói, de kiváltképpen Ber­lin demokratikus övezetének lakói, apraja és nagyja erőt, fá­radságot és anyagi áldozatot nem kímélve, nagy lelkesedés­sel és fegyelmezetten veszi ki részét az új, gyönyörű Berlin felépítéséből. Szerte a Német Demokrati­kus Köztársaságban annyi épí­­tőmunka folyik, hogy nem tud­nak elegendő munkaerőt biz­tosítani. Innen van az, hogy Berlin nyugati övezetéből, ahol nem hogy új építkezések foly­nának, de még a romok elta­karítása is nagyon kis mérték­ben folyik (ahogy azt a Nyu­­gat-Berlinből, illetve Nyugat- Németországból jött küldöttek elbeszélték). Nyugat-Berlinben a nagyarányú építőmunkás­­m­unkanélküliség folytán mint­egy 15.000 építőipari munkás *­­ * és segédmunkás rendszeresen átjár Berlin demokratikus övezetébe dolgozni. NYUGAT-BERLINBEN és Nyugat-Németországban álta­lában igen nagyarányú az épí­tőmunkások között a munka­­nélküliség. Ami építkezés van, azok legtöbbje a megszállók szükségleteit, kényelmét bizto­sító épületek, valamint kato­nai célokat szolgálnak. A nyugat-német kormány és a mögötte álló imperialisták nem törődnek a dolgozók la­kásínségével, a kulturális és szociális intézmények hiányá­val, ilyenekre nem áldoznak pénzt. Nekik csak a bűnös, há­borús politikájukat szolgáló építkezésekre van pénzük. Nem törődnek a munkanélküliség­gel sem. De Nyugat-Németország épí­tőmunkássága elszántan küzd a nyugat-német militaristák és imperialista gazdáik háborús, népnyúzó politikája ellen. Ezt bizonyítják a különböző nyu­gat-német városokban lezaj­lott sztrájkok, tüntetések, kü­lönösen azok, amelyek legutóbb a párizsi egyezmény ratifiká­lása elleni tiltakozásképpen zajlottak le. Reszegi Ferenc, titkár. Követni fogjuk az élenjárók példáját Nagy örömmel értesült arról a brigádunk, hogy Király La­jos elvtársat, a 31. Tröszt igazgatóját, Kovács János elv­társat, a 31/6. Vállalat igazga­tóját a „Szocialista Munkáért Érdeméremmel“ és trösztünk 81 dolgozóját pedig a „szakma kiváló dolgozója“-jelvénnyel tüntették ki. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan lelkes „csa­ládhoz“ tartozunk, amely munkájával élenhalad Inota, Berente, Kazincbarcika, Tisza­­palkonya építésében. Brigá­dom nevében fogadom, hogy követni fogjuk a tröszt élen­járó dolgozóinak példáját. Székelyhídi András, 31/2. Vállalat dolgozója: Tiszapalkonya. Ahol megszegték az óvórendszabályt A 6. sz. Mélyépítő Vállalat debreceni külső vásártéri épít­kezése aránylag nem nagy területen folyik, tehát könnyebben áttekinthető. Ez elősegíthetné a jobb munkaszervezést és a biz­tonságos munkafelételek megteremtését. Azonban — amint a mellékelt kép mutatja — ezeket a lehetőségeket nem használ­ják ki, sőt a munkahelyen folytatott egyik ellenőrzésem alkal­mával a legnagyobb rendetlenséget és számtalan munkavédelmi szabálytalanságot tapasztaltam. A Magasépítősipari Balesetelhárító és Egészségügyi Óvó­rendszabály 19. pontja például előírja, hogy bakállványokat csakis kifogástalan állapotban lévő, kimondottan erre a célra készített bakokból szabad építeni. Ezen a munkahelyen azon­ban bakok helyett rögtönzött állásokat , téglarakásokat, egy­másra rakott habarcsos ládákat, gömbrudakból, pallókból ideig­lenesen összeállított máglyákat — alkalmaznak s ezáltal veszé­lyeztetik a dolgozók testi épségét. Az óvórendszabályok durva megszegéséért, a munkavédelmi mulasztásokért Harsányi László építésvezetőt 100 forint bírsággal sújtottam. Remélem, ez is figyelmezteti arra, hogy a jövőben több gondot fordítson az építkezésen dolgozók biztonságos munkafeltételeire. (Fábián Sándor, Hajdú-Bihar megyei munkavédelmi felügyelő levele nyomán ) Emlékeznek talán még két év előtti cik­künkre, melyben megírtuk, hogy az ajkai bányászok ré­szére legénylakáso­­kat és étkezdét kel­lett építeni. Az át­adási határidő de­cember 31 volt. En­nek érdekében a vál­lalat december má­sodik felében erőt és túlórát nem kímélve elvégeztette a par­kettázást, vakolást, festést. Szilveszter napján meg is tör­tént a műszaki át­adás. De a beköltö­zésre csak március végén került sor, mert nem találtak olyan bányászt, aki a december végén va­kolt és festett, tehát még nedves szobák­ba beköltözött volna. És azóta se szeri, se száma az ilyen ese­teknek. Közel két év példáit átugorva, hadd idézzem a Haj­­dú-Bihar megyei Építőipari V. ilyen­irányú tapasztalatait. A múlt évben mun­káik jelentős részét, gépállomásokat, la­kásokat­ olyan idő­­pontban rendelte meg a beruházó, hogy az átadási ha­táridő december 31 volt. Mit tehetett a vállalat? Egy-két ki­vételtől eltekintve át is adták az épülete­ket. Szakemberek­nek nem kell ma­gyarázni, maguk is tudják a következ­ményeket. Igen, így volt! A tényleges át­vétel valójában csak márciusban és ápri­lisban történt meg, mert mint a hiány­jegyzékek igazolják: felpúposodtak a par­ketták, bedagadtak az ablakok, a külső homlokzatot nem le­hetett bevakolni, stb. Hosszas és bonyo­dalmas számvetés után mutathatnám csak ki, hogy ezekből a szilveszteri határ­időkből eredő hibák milyen károkat okoz­nak a vállalatoknak és természetesen népgazdaságunknak is. Sok szó esett már erről a kérdésről az elmúlt években. A nemrégiben megtar­tott építőipari konfe­rencia is élesen fel­tárta a helyzet tart­hatatlanságát. Sőt határozott javaslat is hangzott el, hogy az építőipari gazdasági év tavasztól-tavaszig tartson. (Nem először hangzott el ilyen ja­vaslat!) Mégis a Hajdú-Bi­har megyei V. mun­káit még ebben az évben is úgy rendel­ték meg a beruhá­zók, hogy nagyobb részüket december 31-én kell átadni. Tessék elképzelni, milyen károk szár­maznak ebből 1955- ben, mert az ország többi építővállalatai­nál is hasonló a hely­zet. S ha mégis kérded, miért ne lehetne az építőipar sajátos elő­feltételeinek megfe­lelően meghatározni a gazdasági évet (nem tudom, ki ta­lálta ki először ezt az ellenérvet), de mindinkább halljuk bosszankodó, mégis belenyugvó hangon: „Nem teszi lehetővé a más iparágaktól el­térő beruházási mó­dot a Beruházási Bank adminisztrá­ciójának mai rend­szere.” Ez tehát a nagy bálvány, melynek hódolva évente sok­millió forintot kell kidobni az ablakon. Ha ennek áldozna a mezőgazdaság is, jú­niusban kellene vet­ni és decemberben aratni a búzát... TÉGLA BERCI A nagy bálvány Két szál tearózsa Bíró Vendel segédmunkás­sal, a 43. Építőipari Vállalat Fehérvári úti szállásán is­merkedtem meg. Egyik este a kultúrteremben ültünk, jó két óra hosszat beszélget­tünk. Szóba kerültek a má­jus 1-i felvonulás élményei, a munka és a szállásélet, a divat — szóval sok minden, többek közt a Budapesti Helyiipari Vásár is. Biró Vendel kifogyhatatlanul me­sélte, mi minden szépet lá­tott. — Tudja-e, mit vettem? Művirágot, de olyan, mintha élne. — S néz rám, nem ne­vetem-e ki. Mikor látja, hogy nem, buzgón meséli to­vább, milyen gyönyörű két szál sárga tearózsát és két bimbót kapott. — Vizeitől forintot adtam érte. Házáig egész úton gyö­nyörködtem bennük. Amikor leszálltam a villamosról, megszólított egy elegáns hölgy, hogy adjam neki a vi­rágot. Sokáig kérlelt, egyre többet ígért, végül 50 forin­tot kínált. — No és odaadta? Har­mincöt forintot keresett vol­na rajta. — Már hogyan adtam vol­na — feleli csendesen. — Én is szeretem a szépet. Fent van a szobámban a virág, ha ránézek, örömöm telik benne, de a szobatársaimnak is na­gyon tetszik. Magamban szégyenkeztem kapzsi kérdésemen, de jóleső öröm és meghatottság is szo­rongatta a torkomat. Igaza van Biró Vendelnek. Lám, az egyszerű munkások szívé­nek olyan kedves minden, ami szép, hogy busás ha­szonért sem adják oda, ha egyszer megszerezték. S mint ezt a virágot, nem adják oda semmiért, megvédelmezik minden veszedelemtől a leg­főbb szépséget: békés, sza­bad életünket! S. M. 1955 május 16. A békemozgalom hírei 29-ig rendezik Május 22-től meg a béke ----------------------világtalálkozót Helsinkiben, Finnország fővá­rosában. Erre az alkalomra a föld minden részéből több mint kétezer küldöttet várnak. A nyugati országokban a béke­­harcosok útiköltségének fede­zésére gyűjtést indítottak. Bel­giumban például a béketanács pontosan kiszámította, hány kilométer az út Helsinkiig és mennyi az utazás ára. A gyűj­tés során „kilométereket“ vál­tanak meg az adakozók. Ja­pánban a békelharcosok leve­lezőlapokat árulnak. Az egyik lap galambot ábrázol, a másik pedig a Fursijami hegy képét. Egy-egy lap szerény ára 125 méter út költségeit fedezi. To­kiót 10 000 kilométer választja el Helsinkitől, tehát egy-egy küldött útiköltségének fedezé­sére 80 000 levelezőlapot kell eladni. Finnországban verseny fo­lyik: ki szerez több aláírást az atomfegyverek betiltását követelő bécsi felhívásra. Aki legalább 40 aláírást gyűjt, vagy békegyűlést szervez, vagy új előfizetőket szerez a békemozgalom folyóiratára, il­letve pénzt gyűjt a találkozó szervezési kiadásaira, az juta­lomképpen ezüst békejelvényt nyújthat át a béke világtalál­kozó bármely országból érkező küldöttjének. Aki 200 aláírást gyűjtött a felhívásra, arany­jelvényt nyújthat át. A ver­seny nemcsak egyes békehar­cosok, hanem a finn városok és falvak béketanácsai között is zajlik. Különös érkezett nem­,­­ rég az angol levelezőlap külügyminisz­­tériumba. A levelezőlap egy méter hosszú, fél méter széles és 400 aláírás van rajta. Westhamban London előváro­sában adták fel, abban a vá­rosrészben, amely rendkívül súlyos károkat szenvedett a náci bombázásoktól. A leve­lezőlap feladói követelték, hogy a kormány kezdjen azon­nali tárgyalásokat a Szovjet­unióval és ne egyezzék bele Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzésébe. Naponta öt­ német , paraszt veszti három el a gazddaságát azért, mert az amerikai meg­szállók a szántóföldeket re­pülőterek, gyakorlóterek építé­sére veszik igénybe. Csupán az elmúlt évben 376 ezer hek­tár szántóterületet foglaltak le az amerikaiak katonai célok­ra. A nyugat-németországi Bir­­kenfeld körzetben az ameri­kaiak most további kétezer hektár erdő és szántóterület­tel akarják bővíteni a gya­­korlótereiket. Készüljünk a szószervezeti taggyűlésekre! Szakszervezetünk Központi Vezetősége május 6-i ülésén megtárgyalta az építő-, fa- és építőanyagipar helyzetét és azokat a feladatokat, melyeket pártunk márciusi határozatá­nak megvalósítása érdekében végre kell hajtani. A munkafegyelem megszi­lárdítása, az önköltségcsökken­tés és a termelékenység eme­lésének módozatait kidolgoz­ni, élénkebbé tenni a munka­­versenyt, küzdeni az ellensé­ges befolyás és megalkuvás ellen,­­ mind-mind olyan fon­tos tennivaló, melyek csak a dolgozók egészének bevonásá­val valósíthatók meg. Ehhez azonban az kell, hogy a vállalatok, építkezések min­den vezetője és dolgozója, épí­tésvezetők és brigádvezetők, bizalmiak és üzemi bizottsági funkcionáriusok alaposan el­mélyedjenek a Központi Ve­zetőség határozatának tanul­mányozásában. Saját munka­körük, termelési részlegük sa­játos feladatainak tükrében elemezzék a határozatok egyes pontjait. Tehát alaposan vitassák meg a vezetők az építkezések min­den dolgozójával, hogy ki, mit tud tenni, javasolni annak érdekében, hogy az év hátra­lévő részében eredményeseb­ben teljesíthessék terveiket, fegyelmezettebben haladjon a munka, jobb minőségűek és mégis olcsóbbak legyenek az építmények. Az ilyen beszélgetések egyik legfontosabb fóruma a szak­szervezeti taggyűlés, melyet ebben a hónapban május 23. és június 10. között kell meg­tartani minden építkezésen. Nagy jelentőséget ad ezek­nek a taggyűléseknek az is, hogy itt lesz szó a nemzetközi munkásmozgalom olyan fon­tos eseményének tapasztalatai­ról és tanulságairól is, mint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Berlinben tar­­tott második konferenciája. E beszámoló tükrében vilá­­gíthatják meg tehát az elő­adók, a jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen nagy je­lentősége van pártunk már­ciusi határozatának és milyen fontos, hogy e határozatok végrehajtása érdekében min­den egyes építőmunkás meg­értse szakszervezetünk Köz­ponti Vezetőségének éppen a párthatározat végrehajtását segítő iránymutatását. Szakszervezetünk alapszabá­lyai értelmében ezen a tag­gyűlésen kell jelentést ten­niük a számvizsgáló bizottsá­goknak az első negyedévi pénzgazdálkodásról, tehát részletesen arról, hogyan gaz­dálkodnak a tagdíjakból be­folyt összegekkel. E fontos kérdések nagy nyil­vánosságot kívánnak. Nem kö­zömbös tehát, hogy az üzemi bizottságok hogyan szervezik meg a taggyűlések előkészí­tését. A eddigi tapasztalatok szerint legsikerültebbek a munkahelyenként, tehát a kis egységenként tartott taggyű­lések voltak, mert a tagság többsége ezeken meg tudott jelenni. Tehát a most követ­kező taggyűléseket is munka­helyenként helyes megtartani. A beszámolókat az üzemi bi­zottságok és műhelybizottsá­gok tagjai tartsák. Természet­­esen saját munkahelyük prob­lémáinak, adottságainak tük­rében, hogy a dolgozók érez­zék és lássák, hogy mind a párthatározat, mind pedig a szakszervezet Központi Veze­tőségének iránymutatásai mi­lyen mértékben és milyen kér­désekben érintik őket. Ezért fontos, hogy a beszámolók főbb pontjait és irányvonalát a taggyűlések előtt bizalmi ér­tekezleten ismertessék. S ha ebbe a munkába a műsza­kiakat is bevonják, nem két­séges, hogy a szakszervezeti taggyűlések sikeresek lesznek. Ami a bizalm­inak­ tudnia tull Hogyan jelöljék ki az üdülésre érdemes dolgozókat? A dolgozóknak a szakszerve­zeti üdülőbe történő beutalását a SZOT elnöksége által elfoga­dott üdülési szabályzat határoz­­za meg. Az üdülési szabályzat szerint a dolgozókat a szakszer­vezeti csoport társadalombizto­sítási küldöttje és a bizalmi ja­vaslata alapján a társadalom­­biztosítási tanács jelöli ki üdü­lésre. Ez nagyon fontos, hiszen a szakszervezeti csoport bizal­mija és a társadalombiztosítási küldöttje ismeri legjobban a csoport tagjainak munkáját, egészségi állapotát, tehát azo­kat a körülményeket, amelyek figyelembevételével helyesen jelölhetnek. A szakszervezeti bizalmi és a társadalombiztosítási küldött javaslatát az üdülési albizottság megtárgyalja, majd véleményé­vel az üzemi bizottsághoz to­vábbítja. Az üzemi bizottság dönt a javaslatról. Az üzemi bi­zottság a döntésnél hallgassa meg a vállalat igazgatójának, nagyobb üzemnél a műhely ve­­zetőjének véleményét is.

Next