Építők Lapja, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-05 / 3. szám

2 építők lapja Hogyan segíti a vállalat vezetősége a munkaversenyt A Közlekedésépítő Vállalat észak-magyarországi főépítésvezetősége február 19-én este sztahanovista és kiváló dolgozó találkozót szervezett Miskolcon. A körzet legjobbjai *, fehér asztalnál" hallgatták meg igazgatójuk beszámolóját. A találkozón jelen volt lapunk munkatársa és felkérte Elek igazgató elvtársat, hogy válaszoljon a vállalat munkájával kapcsolatos néhány kérdésre. — Hogyan segítette a vállalat vezetősége a munkaversenyt az elmúlt évben? — Vállalatunk munkája nagyon sokrétű. A földalatti vasút munkálatai, a kvassai vízierőmű, a miskolc—tapolcai vízellátás, a csápos kutak szerelése Békásmegyeren, a közlekedésépítés magasépítési munkái mind feladatunk. De ez csak néhány példa. Van egy kisebb vállalatnyi magasépítési részlegünk nagy és növekvő feladatokkal, van egy igen jól működő szak- és szerelőipari részlegünk. Mindez azt követelte, hogy a versenyt sokoldalúan oldjuk meg. Ezért a vállalatvezetőség a verseny minden formáját támogatta és segítette, akár egyéni versenyre, akár párosversenyre, vagy építésvezetőségenkénti versengésre irányultak a dolgozók törekvései. Ez év kezdetén nagyon lekötötte vezetőségünket a KPM Szerelőipari Vállalat beolvasztása vállalatunkba. Ennek ellenére minden erőnkkel igyekszünk fenntartani a verseny előző évi lendületét, mégpedig elsősorban a kiváló dolgozókra támaszkodva. Mai találkozónk is ezt célozza. — Milyen versenyformák váltak be a legjobban az elmúlt évben?— A Közlekedésépítő Vállalat megmaradt a hagyományos versenyformák mellett. A felajánlásokat ahol csak lehet írásban rögzítjük, a teljesítéseket havonta értékeljük. A vezetőség sok helyen célul tűzte ki a munkák határidő előtti befejezését és ezt a műszakiak és szakszervezeti funkcionáriusok megbeszélik a dolgozókkal. Az értékeléssel kapcsolatban új szokást honosítottunk meg a miskolci főépítésvezetőségen A munkavezetőknél értékelő könyvecske van, ebbe beírják észrevételeiket a brigádokról, sőt az egyes dolgozókról. A főépítésvezetőségeknek saját jutalmazási kerete van, ez a múlt évben 5000 forintot tett ki, ebben az évben pedig 10 000-et. Ebből önállóan, csaknem a helyszínen jutalmazhatják az alaposan és így igazságosan értékelt kiváló dolgozókat. — Mi segítette elő legjobban a verseny terjedését? — A verseny terjedését tapasztalatunk szerint a jó módszerek gyors és világos továbbadása segítette elő a legjobban. Erre csak egy példa. Szolnoki főépítésvezetőségünk géptáblázatokat rendszeresített. Ezek biztosítják az értékes gépek folyamatos és tervszerű felhasználósét. Miskolcon elmondottuk, hogy ebben a szolnokiak megelőzték őket, mire itt nemcsak azt határozták el, hogy átveszik a módszert, de azon is törik a fejüket, hogy milyen módon előzhetnék meg a szolnokiakat. — Mit eredményezett a vállalatnak, illetve a dolgozóknak a jól szervezett munkaverseny? — A versenyzés nagy hasznát a vállalati nyereségrészesedés mértéke mutatja. Most folyik ugyanis éves mérlegünk felülvizsgálata, de bátran jelenthetjük, hogy átlagosan mintegy három hét nyereségrészesedéssel jutalmazza kormányunk és államunk a becsületes dolgozóinkat. Persze ebben az évben se szeretnénk szégyent vallani. Ezért a versenymozgalmat tovább alakítgatjuk és sokoldalúbbá fejlesztjük. A Közlekedésépítő Vállalat igazgatója a találkozó alkalmával hosszasan beszélgetett a dolgozókkal munkájuk problémáiról és a közös tettekről, amelyek vállalatuk továbbfejlesztéséhez szükségesek. p. v. iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii Munkavédelmi továbbképző tanfolyam A decemberi országos építőipari munkavédelmikonferencia határozata értelmében az ÉM. 3. sz. igazgatósága alá tartozó és budapesti munkahelyekkel rendelkező vállalatok műszaki dolgozói számára márciusban négyhetes munkavédelmi továbbképző tanfolyam indul. A tanfolyamon az Út-, Vasútépítő Vállalat, a Csatorna és Vízvezetéképítő Vállalat, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat, az 1. sz. Mélyépítő Vállalat és az 5. sz. Mélyépítő Vállalat budapesti központi, illetve munkahelyi műszaki dolgozói vesznek részt. A tanfolyam előadásai március 3-tól kezdve minden kedden délután 5 órakor lesznek az UL. Vasútépítő Vállalat kultúrtermében (V., Vigyázó Ferenc u. 5. sz.) Kiváló eredmények a Pestmegyei Téglagyári Egyesülésnél Február 4-én rendezte a Pestmegyei Téglagyári Egyesülés szakszervezeti bizottsága az év első szakszervezeti taggyűlését az ES-központban. Első napirendi pontként a vezetőség részéről Antal László igazgató tartott a megjelentek előtt beszámolót az egyesülés 1958. éves eredményeiről. Ennek során kifejtette, hogy az előző évhez viszonyítva a termelési eredmények ugrásszerű fejlődést mutatnak. Minden üzem magasan túlteljesítette termelési tervét és ennek megfelelően az egyesülés globális nyersgyártási tervteljesítése 112,5 százalék, égetési tervteljesítése pedig 107,5 százalék volt. Az üzemek közül az érdi, őrszentmiklósi, erdőkertesi és törökbálinti téglagyár érte el a legjobb eredményt. Közel 700 000 forintot takarított meg az egyesülés az elmúlt évben (ennek 80 százaléka szénmegtakarításból adódik), az önköltségi tervet pedig 92,3 százalékra teljesítette. A megtakarításként mutatkozó 7,7 százalék többletnyereségből mintegy kétheti átlagfizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizethetünk ki dolgozóinknak. Helyesen gazdálkodott az egyesülés a béralapjával is, mert éves szinten 245 000 forint béralapmegtakarítást mutathat fel. A továbbiak során Antal elvtárs bejelentette, hogy az 1959. éves vállalati terv még komolyabb feladatokat ró az egyesülés dolgozóira, mivel ebben az évben 98 millió nyerstéglát és 90 millió égetett téglát kell terv szerint legyártanak. Ez a mennyiség a kétszeresét is meghaladja annak, amit a vállalat 1950-ben, a megalakulása évében 16 üzemmel (most 10 üzem van) annak idején legyártott. Az igazgatói beszámoló után a szakszervezeti bizottság elnöke, Jakab József vázolta a bizottság 1958. évi tevékenységét. Beszédét a pest megyei bizottság 1959. január 20-i választmányi ülésének beszámolójára építette fel, kibővítve ezt a vállalati sajátosságokkal. Ismertette, hogy a munkaverseny különböző formái, a négy egyesülés országos versenye, üzemek közötti verseny, a „Kiváló dolgozó“-mozgalom, valamint a termelési híradók segítették a termelés folyamatosságát. A továbbiakban foglalkozott a takarékossági mozgalommal, ezen belül a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló belső ellenőrzőbrigádok feladataival, a javuló munkafegyelemmel és annak okaival. Ismertette a munkavédelmi eredményeket, amelyeknek során megemlítette, hogy a vállalat munkavédelmi felelőse országos viszonylatban a 11. helyezést érte el és 500 forint jutalomban részesült. Ezután elemezte az egyeztető bizottságok és üzemi tanácsok munkáját, valamint ismertette a január elsejével bevezetésre került új akkordbérek rendszerét és jelentőségét. Ezt követően elmondotta, hogy a vállalat az elmúlt évben 80 főt részesített szakszervezeti üdülésben. 209 fő kapott vállalati segélyt 62 000 forint összegben, 167 dolgozó részesült OMB-előlegben 64 000 forint összegben és 356 fő vette igénybe a szakszervezeti kedvezményes vasúti utalványt. Az egyesülés kilenc üzemi bizottságára több mint 200 000 forint értékű kulturális és sportállóeszköz-készlet van rábízva. Az elmúlt évben öt üzem kapott a jó munkája eredményeképpen televíziós készüléket. Befejezésül elmondotta Jakab József, hogy 1958-ban a tervezett 49 000 forint éves tagdíjbevétel helyett 98 000 forint tagdíjbélyegforgalmat bonyolított le a szakszervezeti bizottság. Ez kis részben az átlagkereset emelkedésének és döntően a helyi üzemi bizottságok jó szervező munkájának köszönhető. A szakszervezeti taggyűlés a jól dolgozók megjutalmazásával és valamennyi jelenlevő megvendégelésével ért véget. A mikor Kurucz Imre fiatal /s kőműves letette a szakmunkás vizsgát, bizony nagyon nehezen indult el az élet rögös útján. Tapasztalatlan, gyakorlatlan fiatal segédekkel dolgozott együtt, akik vele vizsgáztak, s mindannyiuk számára hiányzott az oktató, hogy segítségükre legyen, ha valamit nem I tudnak, meg aztán az is elkelt I volna néha, hogy munkára serkentse őket. Mert bizony a játékról nagyon nehezen akar-t tak leszokni, csak fizetéskor méltatlankodtak a vékony boríték láttán, aminek az okát I nem tudták megérteni. I Egy napon aztán végeszakadt ’,a szép „szabad életnekKomoly, szorgalmas brigádba került, ahol a brigád'vezető szin- t te minden mozdulatát figyelte, 's napjában ki tudja hányszor, ismételte újra, meg újra: „Nem így fogd a kanalat!” „Ne csorgasd le a falat”. Látod, így ■ tedd le a téglát.” ! Nehéz volt, de ezt is meg- szokta és újra vidám ember lett, mint régen, már-már úgy látszott, senkinek semmi kiforyása nem lehet ellene, de egy reggel, amikor a művezető a nevét szólította, nem jelentkezett. — Költözködés miatt hiányoztam —, mert áthelyeztek egy másik szállóba kártyázás miatt, trártyázott, méghozzá pénz- Ja, be és veszített is. A brigádvezető, a brigádtagok és a művezető tudták mit kell tenni. Beszéltek vele, s ráparancsoltak, hogy ezután el kell számolnia, hová költi el a pénzt, s be is kell mutatni, amit vásárolt. Az okos szó használt és az első fizetéskor egy öltöny ruhát vett magának, de a brigádtagok nem voltak megelégedve, mert a ruha rosszul állt rajta, no meg azért a pénzért jobban is vásárolhatott volna, s a decemberi végelszámolásnál összeült a „szülők tanácsa". — Télikabátot akarok venni — mondta Kurucz — körülbelül 800 forintos árban, ha lehet, műbőrből. — Azt ne vegyél, fiam — beszélte le a művezető —, mert az nem télikabát s csak annak való, akinek már más forma is van. — így igaz, ahogy mondja Béla bácsi — helyeselt Németh Imre, a brigádvezető, aki mint tartalékos törzsőrmester még most sem felejtette el a határozott vezényszót, s erélyes hangján most is kiadta a parancsot. Irány az állami áruház, lépés, indulj! Indult is mindenki, az egész brigád, meg sem álltak az Újpesti Nagyáruházig, s ha már apának öten jelentkeztek, miért is ne jelentkezett volna anyának a brigádvezető felesége, akivel az úton találkoztak. Több szem többet lát, s az asszonyi szem még többet. Végigjárták az emeletet, felpróbáltak vagy hat kabátot, forgatták, nézegették benne a fiút, az meg csak állt és tűrte, akármit csináltak vele, s ha kérdezték, hogy melyik tetszik, mindre csak azt mondta: Nekem jó. Mit is tudott volna szólni, hiszen olyan forróságot érzett odabenn a szíve táján, amitől azt hitte azonnal kibuggyannak a könnyei. Úgy érezte, mintha visszakapta volna azokat, akiket korán elveszített, akik számára utat mutathattak volna az életben, a szüleit. Szinte magánkívül bújt bele a kabátokba, amiket ráadtak, s egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy nagyon szép , szürke télikabát feszül rajta, s Némethné is elégedetten jártatja rajta a szemeit, néha igazzít is egyet-kettőt, aztán azt mondja: Ez jó lesz. Még ha nőni fog, akkor is jó lesz. — Mennyibe kerül ez kérem— kérdezték az elárusítótól, ső ■ már nyúlt is a belső zsebbe, mert a kabát nagyon tetszett. — 1200 forint — mondta haj-' ladozva az elárusító, s ő ijed. ten az ajkába harapott. I — Csak nyolcszáz forintom van, ezt nem tudom megvenni. • a brigádvezető szemöldöke• Öa egy pillanatra megrán-dult, aztán határozott hangon kérdezte: — Tetszik a kabát? — Tetszik, de ... — Gyerekek, mennyit tudtok kölcsönadni — fordult most a többiek felé. S alighogy ki- mondta a szót, már meg is volt az a“négyszáz forint, csak egy hónap múlva kellett megadnia. Ő így karolta fel Kurucz Imrrét a brigád, s lett gyszerre öt apja is az árvának. Kovács István kőműves, 44. sz. Építőipari V. I Kurucz Imre öt apja ! IDEJÉBEN SZÓLUNK Jobb anyagellátásra van szüksége 1959-ben a szerelőiparnak A szerelők munkájuk zömét az építkezések befejezése körüli időszakban végzik. Úgy tűnik tehát, hogy a szerelő vállalatoknak megvan a lehetőségük az anyagok idejében történő megrendelésére és megszerzésére. Ez a lehetőség azonban csak látszólagos. Hiába rendelt ugyanis a szerelő vállalat a múlt év negyedik negyedében ez év első negyedére elektromos készülékeket a készletező vállalatnál. A készletező azt válaszolta, hogy vigyétek el most, van a raktárunkban. Vigyétek, mert a jövő évi rendelést emiatt nem is fogadjuk el. De a szerelő vállalat nem tudta elvinni az ez évi anyagot, mert ez veszélyeztette egyébként is szűkös forgóalapját. A kiragadott példa még az úgynevezett jobbik esetek közül való, mert itt meglevő anyagon vitatkoztak a vállalatok. Rosszabb a helyzet a kéthetes igényléseknél. Ezeken ugyanis a készletező egyszerűen töröltte az anyagigénylés kielégítését, akkor, ha bármilyen okból nem készletezte az anyagot. Pedig az ipar változatlanul fenntartotta volna igényét. A készletező vállalatnak nem eléggé fájó az, hogy az igénylések egy részét nem elégítette ki, mert a tervét az elmondottak ellenére is teljesíti, alkalmazottai prémiumban is részesültek. Újra meg kellene tehát vizsgálni az anyagellátó vállalatok és a szerelő vállalatok munkájának összefüggéseit, az anyag készletezésének célszerű vagy célszerűtlen voltát és hogy melyek azok a belső okok, amelyek a szerelő vállalatok igénylésének az eddiginél jobb kielégítését akadályozzák. A készletező vállalat terv- és prémiumfeltételeinél esetleg — legalábbis részlegesen — figyelembe kellene venni, hogy a készletező vállalat mennyire elégítette ki a kivitelező vállalatok igényeit. Erre persze azt mondhatja az ellátó vállalat, hogy nem jó a javaslat, mert az anyagok hiányáról nem ők tehetnek. Az ellátónak bizonyos mértékig igaza van. Mert hiába nevezik késztetezőnek, ha egyes anyagokból nincs mit készleteznie. Nincs minőségi szelep, kondenzedény, autogeiser, gáztűzhely és a többi. Nincs fürdőkád, illetve hazai használatra sok esetben csak az exportra át nem vett kád adható ki. Nem sokkal jobb a helyzet a kazán- és radiátorgyártás területén sem. Az építőipari, szerelőipari munkások és műszakiak az 1959. év folyamán az eddiginél több és jobb munkát szeretnének végezni. El szeretnék kerülni a nagy kiadást jelentő szükségmegoldásokat, várakozásokat, átalakításokat. El szeretnék kerülni az év végi hajszát, az egészségre, népgazdaságra egyaránt káros* hajrázó többletmunkát. Ehhez azonban az is kell, hogy jó minőségű,, idejében szállított* megfelelő anyaggal dolgozzanak. Ezért tettük szóvá a szerelőipar anyagellátásának a kérdését már ez év elején* idejében szólunk és megjegyezzük, hogy szakszervezetünk szerelő- és vasipari szakmai bizottsága és lapunk e fontos kérdést figyelemmel fogja kísérni az év folyamán is. A szerelőipar múlt évi munkájáról és az 1959. évi feladatokról tanácskoztak az iparág vezetői Tanácskozást tartottak a szerelőipar igazgatói, a szakszervezeti bizottságok elnökei, párttitkárok, KISZ-titkárok, főmérnökök és főkönyvelők, hogy értékeljék az 1958. év eredményeit és hiányosságait és azok tükrében vizsgálják az 1959. év feladatait. Beszámolót Kilián József, a miniszter első helyettese mondott. Ismertette a szerelőipar tervteljesítését, az élenjáró és elmaradott vállalatok eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a minisztérium igazgatóságai közül a IV. számú Szerelőipari Igazgatóság törekedett leginkább arra, hogy gazdaságosan vezessen és náluk volt legszilárdabb a bérfegyelem. Kilián elvtárs ezután részletesen megjelölte a teendőket a magasépítő vállalatokkal való jobb együttműködés, a szakmai utánpótlás fejlesztése, a termelés egyenlőtlensége eloszlatása, a munkaidő jobb kihasználása, a műszaki fejlesztés, a munkavédelem megjavítása és általában a vállalatok jobb gazdálkodása érdekében. A vitában felszólalt Kerekes Imre elvtárs, szakszervezetünk szerelő- és vasipari szakmai bizottságának elnöke és rámutatott arra, hogy a növekvő feladatokat csak akkor lehet ellátni, ha a generálvállalatok mindig biztosítják a szerelők részére a megfelelő öltözőt és általában, az eddiginél is nagyobb mérvű gondoskodás történik az emberekről. Ehhez azonban — mondotta Kerekes elvtárs — tovább kell javítani a minisztériumi és a szakszervezeti szervek együttműködését, annál is inkább, mert az elkövetkező idők mezőgazdaságfejlesztési és hatalmas lakásépítési tervei csak így valósíthatók meg. A vállalatok igazgatói felszólalásukban hangoztatták, hogy a nagyobb feladatok teljesítéséhez minden szerelőipari dolgozó hozzá fog járulni, de el kell hárítani a fejlődés útjában álló számos akadályt. Ilyen tekintetben elsősorban a gépesítésről, a jobb szállítóeszközök alkalmazásáról, a magasépítőipari méretezési hiányosságokról és az anyagellátási problémákról esett szó. Kilián elvtárs a válaszadás során részletesen ismertette a nagy lakásépítési tervekkel, a mezőgazdaság fejlesztésével és a gyáripar automatizálásával kapcsolatos építőipari lehetőségeket és elképzeléseket. Befejező szavaiban a tanácskozást értékelve elmondotta, hogy a megbeszélésen elhangzottakban megnyugtató biztosítékát látja a szerelőipar további fejlődésének. Akik Buda házait szépítik Nincs vállalat a fővárosban, amelyik saját méreteihez viszonyítva szétszórtabban dolgozna, mint a XII. kerület Tatarozó. Farkasréttől a Jánoshegyi-kilátóig, a Mártonhegy, Széchenyi-hegy és a Zugliget egy része mind a vállalat működési területéhez tartozik. Milyen akadályt jelent ez a munkájukban. Erről beszélgettünk Dávid Imre igazgatóval, Nagy Simon főmérnökkel és Fekete Károlyné személyzeti felelőssel, a szakszervezeti bizottság tagjával. — Talán szétszórtságunk volt az egyik oka — mondja Dávid elvtárs —, hogy a munkástanács 1957-ben még hoszszú ideig ügyködhetett nálunk. Jogtalan prémiumokat osztott szét, persze főként a saját tagjainak és sok más eszközzel gátolta a munkát. Ezért tavaly nem is volt nyereségrészesedés. Idén azonban már mintegy 6 napi átlagkeresetnek megfelelő összeget kapunk fejenként. — Kis vállalat vagyunk, ezért a belső összefogásnak nagy a jelentősége — veszi át a szót Nagy Simon főmérnök, így például a munkafegyelem megjavításában igazgatótól kezdve minden vezető részt vesz azokban a brigádokban, amelyek főként reggel és este ellenőrzik az egy-egy munkán kettesével, négyesével dolgozó kőműveseinket vagy más szakmunkásainkat. Ezt a munkát vállalatunk nyolc tisztségviselője egymás között, egyenlő arányban osztotta meg. Hozzájárultak a javuláshoz azok az intézkedések, amelyeket elsősorban a termelési tanácskozásokon elhangzott észrevételek alapján tettünk. A szállításnál például útirány- fuvarok könnyítik meg az anyagellátást, bérezésben az üzemi tanács észrevételei alapján alakítgatjuk az egyösszegű utalványozást. A szakszervezeti munkában milyen tényezők segítették elő az eredményeket? — erre a kérdésre Fekete Károly- I né, személyzeti vezető, a szakszervezeti bizottság tagja vála-szol. — A főmérnök elvtárs által elmondottak mellett a magunk részéről elsősorban a jó közös-ségi érzés, a családias hangu■ lat kialakítására törekszünk, így például időnként valame- lyik csendes budai vendéglőben találkoznak egymással a vállalat dolgozói és szórakozás közben munkájuk és a vállalat problémáiról is elbeszélgetnek. Szakszervezeti bizottságunkat éppen a napokban választotta újjá a tagság, most a réginél aktívabb bizottság, erőteljesebben kívánjafejleszteni a mozgalmi életet. Így tükröződik három vezető nyilatkozatában, a nehéz körülmények között dolgozó XII. kerületi Tatarozó Vállalat munkájának egy része, eredményeik és elképzeléseik, de főként az, hogy a vállalat erőinek összefogásával jobban halad majd a munka, javulnak a dolgozók életkörülményei.