Építők Lapja, 1965 (65. évfolyam, 1-26. szám)

1965-08-02 / 16. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LX­. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1965. AUGUSZTUS 2. ...! munkánk alapján ítélnek meg bennünket Az elmúlt napokban adták át rendeltetésének Pécsett, pontosabban Új-Mecsekalján a 39-es Dandár utcában azt­ az új házat, amely­­a 7-es szá­mot viseli. A hatalmas épü­letben levő 102 lakásba most költöznek be a lakók.­­ Legszebb álmom telje­sült azzal, hogy ide költözhet­tünk ebbe a kétszoba össz­komfortos lakásba — mon­dotta Szántó Lászlóné, s a többi lakóval együtt elisme­réssel nyilatkoztak, az ÉM Ba­ranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozóinak munkájáról. Mikor az egyik lakásban be­szélgettünk, csöngettek. Egy építőmunkás volt az érkező. Nem látogatóba jött, hanem a fürdőszoba ajtaját vitte el, hogy a folyosón igazítson raj­ta egy kicsit. Másutt festők, parkettázók, asztalosok, vagy csőszerelők kopogtatnak ezek­ben az átadási napokban. Úgy tapasztaltuk, a lakók zöme örömmel veszi az igye­kezetét, a tapasztalt hibák gyors kijavítását. Persze akadtak akik bosszankod­tak a hibák láttán és igazuk volt. Ezek a javítások első­sorban a vállalat dolgozóinak érdekeivel ellenkeznek: rontják önköltségüket, csökkentik a nyereséget, nem is szólva arról, hogy szakmai tekintélyüknek sem használ az ilyesmi. — A munkánk alapján ítél­nek meg bennünket — álla­pította meg Dékány Tibor parkettázó, akivel az egyik, még üresen álló lakásban ta­lálkoztunk. — Jobban kelle­ne vigyáznunk a minőségre. A mi kárunkra van, ha ugyanazt a munkát kétszer­­háromszor kell elvégeznünk, míg végre rendbejön a la­kás A parketta gyalulása a be­fejező munkaművelet. Ez után már csak a takarítók következnek, akik az utolsó simításokat végzik el a laká­sokon. Dékány Tibor tehát azok közé tartozik, akik pontosan látják a minőség alakulását. — Ennek a lakásnak a par­kettáját most harmadszorra kell felcsiszolnom — folytat­ta. — A fűtésszerelők ugyan­is a központi fűtés kipróbá­lásakor valósággal elárasz­tották az egész lakást, s a parkettát ért szennyeződése­ket le kellett tisztítani. De így ment ez a többi lakás­ban is. A takarítók brigádja is a gondosabb munkát hiá­nyolja, mert emiatt őket is hátráltat­ják a „prolongált” takarítá­sokkal. — Már el sem tudjuk kép­zelni, hogy lehetne kádat tisz­títani kalapács nélkül is — mondotta Kondorosi Istvánné, az egyik takarítónő. De vajon miért kerül a cementhabarcs a fürdőkádba? Azért, mert egyik-másik munkás, aki a fürdőszobák csempézését végzi, nem vi­gyáz eléggé. Sajnos, né­melyik mázoló sem gondol a takarításra, különben nem hagynának szinte felmosha­tatlan nyomokat a konyhák kövén. Az egymás munkájának megbecsülése még nem eléggé általános, s bizony gyakran megesik, hogy az egyik elrontja, amit a másik jól elvégzett. A munka egészéhez képest rendszerint kis dolgokról, apró „szépséghibákról” van szó. Ebben a hatalmas ház­ban is elkerülhetők lettek volna az ilyen hibák. A lakások szépek, építőik nagy­szerű képességeit bizonyít­ják. Jó lenne, ha a követke­ző lakóház építésekor na­gyobb gondossággal végez­nék munkájuk­at, úgy, amint azt a szakma becsülete dik­tálja. Lőrincz János Egymillió olasz építőipari munkás sztrájkja Július 29-én több mint egy­millió olasz építőmunkás hagy­ta abba a munkát. A 24 órás sztrájkot a nagy baloldali szak­­szervezeti szövetség, a CGIL, a katolikus CISL és a szociál­demokrata UIL együttesen hir­dette meg. Az akció célja az volt, hogy felhívják a kormány figyel­mét az építőipar válságos hely­zetére. Az iparág stagnál, az elbocsátások egyre nyugtala­nítóbb méreteket öltenek. Or­szágos viszonylatban e szektor munkanélkülijeinek száma meghaladja a 200 ezret. A kor­mány tervezett intézkedéseit — az állami beruházások rész­leges növelését — a szakszer­vezetek elégtelennek tartják. Az építőipari munkások mun­kafeltételeinek javítása mel­lett a sztrájkolók követelik: hozzák végre tető alá az úgy­nevezett urbanisztikai reform­­törvényt, hogy véget vessenek a változatlanul burjánzó telek­­spekulációnak, amely az építő­ipar válságos helyzetének egyik alapvető oka. A GYORSASÁG NEM BOSZORKÁNYSÁG Két hét alatt állítanak össze egy négyemeletes, 30 lakásos lakóházat Július 8-án, délután kezdték meg Székesfehérváron a Jó­zsef Attila úti építkezésen a 12-jelű épület szobafalnagy­ságú elemeinek az összeszere­lését a Kecskés-brigád tagjai. Rá két hétre, állt a négyeme­letes, 30 lakásos lakóház. A Fejér megyei Építőipari Vál­lalat minden újat szívesen fo­gadó és bátran kezdeményező vezetői és dolgozói, ismét be­bizonyították: a gyorsaság nem boszorkányság. Jó munkájuk, sikereik titka a mintaszerű fel­készülésben és munkaszerve­zésben, a dunaújvárosi elem­gyárral és az 1. sz. Épíáival való hatékony együttműkö­désben rejlik. A jó együttműködésnek kö­szönhető, hogy — a kezdeti zökkenők után — szinte óra­mű pontossággal érkeztek a három műszakban folyó épít­kezésre a nap minden szaká­ban a gyárból útnak indított szállító trélereken az ele­mek. S az elemek zömét egye­nesen a kocsikról emelte a he­lyére Barta József darus és váltótársa. Naponta két lakás 42 ele­mét szállítja a gyárból a hely­színre az 1. sz. Épfu hat gép­kocsija. Egy-egy gépkocsi na­pi három fuvart bonyolít le a két város között, tíz elemszál­lító trélerrel, így folyamatos a rakodás, a szállítás és a be­emelés is. S ebben nagy ré­szük van Visi Károly, Ber­­bics József, Wéber Károly, Simon István, Németh Ká­roly és Perger János gépko­csivezetőknek. Dicsérik is őket az építkezés vezetői, munká­sai. — Egy műszakban — bele­számítva magamat, és a darust is — csak nyolcan tevékeny­kedünk a szobafalnagyságú elemek beemelésén — tájékoz­tatott a délelőttös műszak irá­nyítója, Harangozó György művezető. Az 52 tagú, s a szo­cialista címet háromszor el­nyert Kecskés brigádból egy­­egy műszakban hatan, össze­sen 18-an dolgoznak ezen az épületen. Ebből kettő — a je­lenlegi műszakban —, Farkas József gépkezelő és Gyenis Lajos segédmunkás az elemek feladását végzi. A többi négy: Elbert György és Szabó Fe­renc kőművesek, valamint Szabó János hegesztő és Sze­keres István segédmunkás, a daru által felemelt nyolcféle elem elhelyezésén munkálko­dik. — Délután kettőre — ha semmi sem jön közbe — be­fejezzük az utolsó szint fö­démpaneljei és a lépcsőházi lamellák behelyezését. A kö­vetkező műszakoknak már nem sok munka marad — mondja két elem elhelyezése közötti szünetben Elbert György. Tervünk szerint hol­nap, azaz július 24-én, már a daru átállhat a következő épü­lethez, ahol hétfőn reggel megkezdjük a pincefödém-ele­mek beemelését. Ezen a munkahelyen még három négyemeletes lakóhá­zat szerelnek össze ezekből a nagy elemekből, ha lehet, az eddiginél is rövidebb idő alatt. Olyan gyorsan dolgoznak, hogy mire ez a cikk megjele­nik, már valószínűleg a kö­vetkező lakóház második emeleti szintje elemeinek be­emelésénél tartanak. S a kör­nyék lakói már nem is csodál­koznak ezen, hiszen a Kecskés­brigád bebizonyította: a gyor­saság, nem boszorkányság. A lakóházak átadási határ­idejének betartása vagy lerövi­dítése most már azon múlik majd, hogy a belső kőműves­munkálatokkal — amelyeket szintén a Kecskés-brigád tag­jai végeznek — és a szakipari munkákkal milyen gyorsan készülnek el. —i—r— Harangozó György művezető és Farkas József gépkezelő ki­választja a soron következő födémelemet A daru pilleként repíti a magasba a súlyos elemet Egy kis igazítás s aztán jöhet a következő */6 volt­ak­ kesdet* még jobb a folytatás­ ­uk. 1,8 százalékos minőségi jelzőszámmal, ami 2 tizeddel jobb, mint az országos átlag. Az átadott 120 lakás közül a Martfűn épülteket hiány nélkül, Szolnokon a Vörös­csillag úton építetteket pedig mindössze 0,2 százalék hiány­­nyal adtuk át. A termelékenység emelését a jó szervezettség és a mű­szaki fejlesztés tette lehető­vé. Huszonhárom dolgozóval kevesebb létszámmal 28 mil­lióval termeltünk többet, mint az elmúlt, év hasonló idősza­kában, s termelékenységi ter­vünket 106,5 százalékra tel­jesítettük. A­ félév során Jász­berényben három hét alatt szereltünk össze előre gyártott elemekből egy 96x36 m-es csarnokot. Szolnokon a Vö­­röscsollag úton két 53 laká­sos épületet középblokkból 2 hónap alatt hoztunk tető alá. A vállalat központi betonüze­me 12 ezer köbméter betont, vastelepe pedig 1053 tonna le­hajlított vasat küldött a mun­kahelyre. Helyesen gazdálkodtunk a bérrel is, így az I. negyedévi megtakarításból a II. negyed­év során közel 150 ezer forin­tot kaptak cél­jutalomként a Verseny felajánlásukat teljesítő brigádok. Közülük 23 munka­csapat 236 tagja nyerte el a szocialista brigád címet. Ezekben a hetekben terme­lési tanácskozáson tárgyaljuk meg a vállalat munkahet­ein a félév eredményeit és a II. félév feladatait. Dolgozóink, akik 8 órai munkabérüket ajánlották fel az árvízkáro­sultaknak, azzal is hozzá akarnak járulni az árvíz okoz­ta gondok csökkentéséhez, hogy még jobb és fegyelme­zettebb munkával, a szerve­zési lehetőségek fokozottabb kihasználásával törekednek a termelés és termelékenység további emelésére, a tervek teljesítésére. Schmidt Tibor tervgazdálkodási oszt. vez. Az EM Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalat 1965. I. felében 136,6 millió forint értéket termelt. Az első ne­gyedév sikeres teljesítése után tehát a második negyedévet még eredményesebben zártuk. Átadtunk 53 létesítményt, és ezzel első félévi szerződéses kötelezettségeinket teljesítet- Újítás a hengerlési kő gépi terítésére Harminc ember nehéz munkáját takarítják meg vele A Baranya megyei Közúti Üzemi Vállalat két dolgozója ötletes újítással oldotta meg a hengerlési kő gépi terítését. Az újítást április 6-án próbál­ták ki Godisán, az új út épí­tésénél. Vetőgéphez hasonlít, a vas­lemezekből hegesztett beren­dezés, amely egy dömper után akasztva csúszik a kőterítésre előkészített talajon. Teher­autó nyomtáv szélességben egyenletesen teríti szét a kö­vet. A kőterítés vastagsága két kar segítségével szabályozható. „Árgus” szemmel figyelte a próbát a két újító, Albert Jó­zsef tmk-csoportvezető és Sze­­melyácz György lakatos. Jól bevált az ügyes szerkezet. — Három hete vállalatunk igazgatója szólt, hogy valami­lyen módon oldjuk meg a kő­terítés gépesítését — mondotta az 54 éves Albert Józsi bácsi. — Szemelyácz Györggyel meg­beszéltük a feladatot és mun­kához láttunk. Íme, az ered­mény ... — mutatott a kőterí­­tő gép felé, melynek széles vályújába éppen követ töltött" egy billenő platós teherautó. A kő pedig terült az úton, szép egyenletesen, nyolc centiméter vastagságban. Elismeréssel nyilatkozott az újítás gyakorlati próbájáról Horváth Lajos, a vállalat fő­mérnöke.­­ A hengerlési kő teríté­sét eddig kézi erővel, terege­tő villával végezték dolgo­zóink. Az új berendezés nem­csak gyorsabb és egyenlete­sebb kőterítést tesz lehetővé, hanem segítségével legalább 30 ember nehéz fizikai munká­ját is megtakaríthatjuk. Olyan munkaerőhiánnyal küzdő vál­lalatnál, mint a miénk, az ilyen újításoknak igen nagy jelentősége van, és ezért több példányt is készítünk ebből a szerkezetből. Törmelékenyesült a munka nyékládh­ázán Óránként 2110 köbméter kavicsot termel ki a a tíj kotrógép Az építőipar munkájáról szóló párthatározat óta a nyékládházi kavicsbánya üzemvezetősége számos in­tézkedést tett az alapanyag­kitermelés fokozására, hogy az építőipar az igényeknek eleget tudjon tenni a keleti országrészben. Az itteni tavakból évente mintegy 800 ezer köbméter kavicsot termelnek ki. A leg­újabb felmérések, kutatások szerint a tavakban, amelyeket eddig csak átlagosan kilenc méter mélységig kotortak ki, 20—25 méteres kavicsréteg található. Mivel a területnö­veléssel szántóföldeket venné­nek el a környező termelőszö­vetkezettől, úgy határoztak, hogy a tavakat tovább mé­lyítik. Ezt a tervet azonban csak úgy tudják végrehaj­tani, ha megfelelően gépe­sítenek. A új gép, a nagy kapaci­tású kotróhajó a nagy mély­ségből óránként 230 köbméter kavicsot termel ki. A kiter­melt kavics pontonhidakra szerelt szállítószalagra jut, így kerül ki a távolabbi part­ra, illetve a vagonokba. A nagy hidra kotróhajó reflektorvilágítás mellett éj­jel is dolgozik. — sz — m —

Next