Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)
1967-09-11 / 19. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE'ER I. ÉP.IA LXII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM. ARA: 40 FILLÉR 1967. SZEPTEMBER 11. --------------------------------------------------------------------Eredményesen zárult szakszervezetünk XXX. kongresszusa Hűséggel s tagságunk, és munkáshatalmunk érdekeit A XXX. kongresszus határozatai tagságunk érdekeinek védelmét, életük szebbé tételét, munkájuk megkönnyítését szolgálják Két napon át tanácskozott Dózsa György úti székházunkban szakszervezetünk XXX. kongresszusa. A mintegy háromszázezer építő-, fa- és építőanyagipari dolgozó küldöttei között megjelent Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Brutyó János, a KEB elnöke, Somogyi Miklós, a szaktanács számvizsgáló bizottságának elnöke, Somoskői Gábor, a szaktanács titkára, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter, Veikko Porkkala, az Építőipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének főtitkára, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Kiss Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, Földes László, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, Horváth Gyula, a könnyűipari miniszter helyettese, Bondor József, Simor János és Szokup Lajos, az ÉVM miniszterhelyettesei. A kongresszus Reszegi Ferencnek, a szakszervezet elnökének megnyitó beszédével vette kezdetét, majd Gyöngyösi István, a szakszervezetek főtitkára ismertette a szakszervezet központi vezetőségének írásban kiadott számadását kiegészítő szóbeli beszámolóját. Becsülettel helytálltunk az országépítő munkában Gyöngyösi István elöljáróban vázolta a szakszervezet legutóbbi kongresszusa óta eltelt több mint négy esztendő küzdelmekben és sikerekben egyaránt gazdag időszakát, melyek során az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók több mint 300 ezres nagy családja becsülettel kivette részét az országépítő munkából. Az utóbbi években teljesítve és túlteljesítve feladatát, közvéleményünk elismerését is kivívta. Kedvezően alakultak az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók élet- és munkakörülményei is. Az átlagbérek mintegy 12 százalékkal növekedtek, s javult az üzemen belüli szociális ellátás, kedvezőbbek a munkavégzés feltételei, az üzemegészségügyi viszonyok. Szakszervezetünk XXIX. kongresszusának határozata szellemében dolgozott szakszervezetünk minden szerve és testülete, alapjában végrehajtottuk célkitűzéseinket, amelyről részletesen központi vezetőségünk írásos beszámolójában adtunk számot. Szakszervezetünk választott testületei, aktivistái együtt nőttek a feladatokkal, politikailag megedződtek, szakmai hozzáértésük növekedett, becsülettel látták el az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók közvetett és közvetlen érdekvédelmét, politikai és szakmai tudásuk gyarapítását. Szakszervezeti szerveink munkájának elismerését legkifejezőbb formában tagságunk az ez évben megtartott választásokon adta meg. A választások bebizonyították, hogy szakszervezetünk helyes iránya több tízezer tisztségviselőnek és aktivistának céljaink megvalósítása, a dolgozók ügyes-bajos dolgainak elintézése érdekében végzett önzetlen tevékenységükért. Központi vezetőségünknek az a véleménye, hogy a sok évi nevelő és felvilágosító tevékenység, a mindennapi munkavégzés során szerzett tapasztalatok megerősítették szakszervezeti szerveinket és aktivistáinkat, ezzel megteremtették a nagyobb gazdassági és politikai feladatok elvégzésének alapjait. A továbbiakban az elkövetkezendő esztendők feladatairól, s a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos szakban halad, élvezi a tagság bizalmát. A választásokon olyan nagy részvétellel és politikai aktivitással találkoztunk, szervezeti munka programjáról szólva a következőket mondotta: Az elkövetkezendő évek szakszervezeti feladatainak kialakítására nagy befolyást gyakorol a gazdasági irányítás reformja, amely 1968-tól lép életbe. A gazdasági irányítás reformjával el akarjuk érni, hogy új munkamódszerekkel, az eddigi tervlebontásos módszer helyett közgazdasági eszközökkel, a piac aktív szerepével meggyorsítsuk a szocializmus építését, az életszínvonal javítását. Célunk, hogy az új reformmal erősítsük szocialista rendszerünket, jobban kibontakoztassuk a szocialista tevgazdálkot amelyre a korábbi választásokon nem volt példa. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy fejezze ki elismerését dás előnyeit, lehetővé tegyük gazdaságpolitikánk következetes megvalósítását. Szakszervezetünk helyesli a gazdasági irányítás reformját. Kialakításában és sikeres bevezetésében teljes erőnkkel részt veszünk. Feladataink kialakításához nagy segítséget ad a magyar szakszervezetek május elején megtartott XXI. kongresszusa és határozatai, amely egységes irányvonalat fogadott el az elkövetkező évek legfontosabb kérdéseiben, így a gazdasági mechanizmus reformjával, az életszínvonal alakulásával, az üzemen belüli és üzemen kívüli juttatásokkal kapcsolatosan. Ezeket az útmutatásokat figyelembe vettük feladataink kialakításánál. Gyöngyösi István ezután azt körvonalazta, hogy 1968-ban a gazdasági irányítás reformjának bevezetése után előreláthatóan milyen változások lesznek a gazdasági vezetésben és ebből kiindulva, milyen feladatok várnak szakszervezeti szerveinkre. A tervezés megváltozott rendszerében szakszervezetünk központi vezetőségének és elnökségének fontos feladata lesz — hangsúlyozta —, hogy az ágazati távlati és középtávú tervek elkészítésében közreműködjön. A dolgozók érdekeit szem előtt tartva kell azonban mindig állást foglalniok, s vizsgálni az egyes tervek összefüggéseit, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek közvetlenül, vagy közvetve összefüggnek a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységével. A vállalati önállóság növekedésével kapcsolatos kérdéseket, feladatokat elemezve Gyöngyösi István a következőket emelte ki: A szakszervezet megyei, vállalati szerveinek a gazdasági feladatok megjelölésekor elsősorban a dolgozókat érintő kérdések oldaláról kell állást foglalniok, felhasználva mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az életszínvonal alakulását befolyásoló bérarányok mozgása, a foglalkoztatottság. A várható viszonyok között a szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak is igazodni kell az új követelményekhez — mondotta a továbbiakban Gyöngyösi István, a szociális és kulturális ellátottság, a munkabiztonság vizsgálata során szereztek. Minderre azért hívta fel a figyelmet, mert az elkövetkező években a vállalatok tevékenységének alapja az általuk elkészített részletes terv lesz. Ez a termelési feladatok, az ezek megoldását szolgáló műszaki intézkedések mellett magában kell, hogy foglalja majd a dolgozókat anyagilag érintő bérfejlesztési, szociális, kulturális és egyéb igények kielégítésének megoldását is. A vállalati terv elkészítésében részt vesz az szb és a szakszervezeti tanács is, feladata az elfogadott terv széles körben történő ismertetése mellett a dolgozók mozgósítása. A jól elkészített vállalati terv konkrét tartalmat ad az üzemi demokrácia fórumainak, a műszaki konferenciáknak, termelési tanácskozásoknak, s módot ad arra, hogy a dolgozók elmondják észrevételeiket, tapasztalataikat és a terv megalkotásának és végrehajtásának is részeseivé válhatnak. A verseny részletes célját nem lehet központilag meghatározni, hanem a vállalat előtt álló feladatok konkrét ismeretéből kiindulva, a gazdasági vezetőkkel együttesen, helyileg kell megszabni. Figyelemmel kell kísérni az egyének és a kollektívák felajánlásait, a vállalások teljesítését biztosítani az eredmények nyilvánosságra hozatalát a műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon és a nyilvánosság egyéb módszereit is felhasználva. A verseny nem tűr semmiféle sablont és rutint, mert a vállalatoknak nem egyszerűen forinttervet kell teljesíteni, hanem kész objektumokat, illetve minőségileg kifogástalan építőanyagot, bútort kell gyártani, csak ezután kap pénzt a vállalat. Ezért a termelést segítő munkában, a szocialista munkaversenyben, a gazdaságosságra való törekvés, az anyagtakarékosság, a termelékenység növelése, a minőségi munka kerül előtérbe. S a vállalati tevékenység fokmérője a vállalati nyereség lesz, ezért szakszervezeti bizottságainknak a gazdasági vezetéssel együtt felül kell vizsgálni a munkaverseny erkölcsi és anyagi elismerésének módját és olyan jutalmazási rendszert kell kialakítaniuk, amely azoknak kedvez, akik a vállalati összeredmények eléréséhez a legtöbbet adták. Új alapokra kell helyezni a Szocialista brigád jelvények odaítélését, vállalati hatáskörbe kell ezt adni. A szocialista brigád cím odaítélése azonban továbbra is a termelési tanácskozás hatáskörébe tartozik. A kiváló dolgozó cím eddigi százalékos odaítélését egységesíteni kell úgy, hogy a címet elért dolgozók legalább kétheti fizetést kapjanak jutalmul. Az élüzem cím értékelésének rendszerén is változtatni kell, az új viszonyoknak megfelelően. Az országos vállalatoknál lehetővé kell tenni, hogy gyáraik és üzemeik élüzem címért folyó versenyt kezdeményezzenek, saját pénzügyi alapjaik terhére. A vállalatok közötti élüzem cím helyett helyes lesz a kiváló vállalat címért folyó versenyt szervezni, más feltételek mellett, mint eddig. Helyes lesz, ha a kiváló vállalat címért a vállalatok pályázati rendszerben küzdenek, amelynek részletes feltételeit szakszervezetünknek és a minisztériumoknak 1968- ig ki kell dolgozni. Szakszervezeti szerveinknek termelést segítő tevékenységük egyéb eszközeinél, mint az újítómozgalom segítése, a szakoktatás szervezése, a műszaki propaganda vitelénél is a fentebb említett követelményekből, a vállalati önállóságból, a vállalati feladatokból kell kiindulni. S akkor el tudjuk majd érni, hogy az újítók a vállalatok feladataival kapcsolatos újításokat dolgozzanak ki, s a műszaki propaganda a vállalatnál alkalmazott, vagy alkalmazható új termelési és szervezési módszereket népszerűsíti. Szakszervezeti szerveink bátran szakítsanak minden olyan megszokott módszerrel, amelyek az új követelmények között nem elég hatásosak. Keressék a vállalati feladatoknak és adottságoknak legjobban megfelelő formákat, támaszkodjanak a dolgozók gazdag tapasztalataira és kezdeményezésére, szélesítsék tovább az eddig bevált jó módszereket. Bátorítsák azokat a gazdasági vezetőket, akik mernek kockáztatni, is. (Folytatás a 2. oldalon.) A dolgozók érdekeit szem előtt tartva... A verseny nem tűr semmiféle sablont...