Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)
1982-04-26 / 8. szám
1982. ÁPRILIS 26. Kritikát kaptak a műszakiak a Debreceni Közúti Építő Vállalat újítási tanácskozásán, amelyen Tóth Attila, szb-titkár elnökölt. A beszámolót tartó Juhász Jenő főmérnök ugyanis erősen hiányolta a beruházási újításokat. A múlt évben mindössze két ilyen javaslatot nyújtottak be annál a vállalatnál, ahol közel száz műszaki dolgozik irányító munkakörben. Érthető, hogy ennyi műszakitól már sokkal több termelési ésszerűsítés volna elvárható. Ami azt illeti, az újító fizikai dolgozók számával sem lehetnek elégedettek a vállalatnál. Tavaly csak öt újító került ki a 700 munkás közül, vagyis számuk aránya még az 1 százalékot sem érte el. Abban, hogy ez az arány is javuljon a jövőben ugyancsak a műszaki irányítókra hárulnak feladatok. Adjanak nagyobb segítséget, több biztatást, hogy a fizikai dolgozók hasznosítható ötleteiket minél nagyobb számban formálják újítási javaslattá. Az utóbbi három esztendő újítási statisztikája azért mégis arra utal, hogy nem „állóvíz” ez a mozgalom a Debreceni Közúti Építő Vállatnál. Így az előző évi 11-ről 24-re nőtt a benyújtott újítások száma. Az elért megtakarítás 700 ezer forintról 1,8 millió forintra emelkedett, az újítók részére kifizetett díj pedig az előző évi 24 ezer forinttal szemben 1981-ben már elérte a 74 ezer forintot. A több javaslatból azonban még nem lett több megvalósított újítás, mert a megvalósításhoz szükséges pénzeszközök nem mindig állnak a vállalat rendelkezésére. Az pedig egyenesen örvendetesnek mondható, hogy az ilyen gondok ellenére sem szenvedett törést a múlt évben megnövekedett újítási kedv. Az idei első negyedévben már 11 javaslatot nyújtottak be az „ötletemberek”. Újításaik közül ezidáig hármat elfogadtak és kettőt be is vezettek. Az elért gazdasági megtakarítás máris rekordot ígér, hisz alig három hónap leforgása alatt meghaladta a 800 ezer forintot. Élénk aktivitás jellemezte a tanácskozás vitáját. Ez is felfogható úgy, mint az újítási kedv ígéretes megnyivánulása. Palpp Lajos újító, aki szakszervezeti tisztségviselő is, javasolta, hogy a jövőben jeligével nyújtsák be az újításokat, mert ezzel eleve kizárható a „részrehajlás” veszélye.Egyetértett azzal, hogy a fizikai dolgozóknak nagyobb segítséget kell nyújtani újításaik kidolgozásához. Pittlik Elemér ötlete: a munkahelyi vezetők kapjanak jogot a kisebb jelentőségű újítások elbírálására. Érdemes jobban népszerűsíteni az újítási eredményeket — mondta Sándor Károly. Véleménye szerint a termelési tanácskozásokon is minden alkalommal szólni kellene az újítási feladatokról. Örvendetes, hogy mind több újítást nyújtanak be a szocialista brigádok. Érdekeltek ebben, mert a verseny értékelésekor számukra pluszt jelent, ha újítottak. Béres József azt kezdeményezte, hogy a bevezetett újításokat tegyék közzé a Vállalati Értesítőben, mert lehet, hogy azt más munkaterületen is hasznosítani tudnák. Szentkirályi Szabolcs szerint csak hasznos lehet, ha javul a viszony az újítók és az elbírálók között. Helyesnek tartaná ötletnapok bevezetését és az újítások megvalósításánál közreműködők fokozott elismerését. L. J. EPITOK lapja Kommunista műszak Hevesben — Lenin születésének évfordulója tiszteletére Hagyomány már a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, hogy Vlagyimir Iljics Lenin születésnapját a brigádok kommunista műszakkal köszöntik. Pihenőnapjukon, április 17-én több százan fogtak dologhoz a megye három városának kiemelt építkezésein. — A munkaverseny-vállalásunk szerint idén két kommunista műszakot dolgozunk — mondta Kerek József vízvezeték-szerelő, a szakszervezeti bizottság tagja. Hevesről jöttek a megyeszékhely Grónay-lakótelepére, hogy meggyorsítsák a 3x16 lakás építését. Egerben egyébként minden jelentősebb munkahelyen dolgoztak az építők. A lajosvárosi „piros” iskolánál főleg azok a szülők igyekeztek, akiknek gyerekei az intézményben tanulnak majd... — A takarítók Radnóti Miklós brigádjában hozzám hasonlóan sok asszonytársamnak van óvodás és iskolás korú gyereke. Bennünket nem kellett agitálni a társadalmi munkára! — újságolta Nagy Andrásné brigádvezető a 16 tantermes általános iskolánál. Az új megyei kórház építésénél egy ifjú férj pedig arról beszélt, hogy már csak azért is igyekezni kell a munkálatokkal, hogy születendő gyermeke az új kórházban lássa meg a napvilágot... Tovább épült a Csebokszárivárosrész ezen a napon is. Az idei évben összesen 115 házgyári lakásba költözhetnek a tulajdonosok, noha itt sok még a tennivaló. Mindenesetre az április végére kitűzött 30 lakás átadásához az irodai dolgozók is hozzájárultak: takarították az épületet és csinosították a környéket. Gyöngyösön a cég ipari főüzemében egyebek mellett villamos elosztókat és bútorokat gyártottak, beépített szekrényeket mázoltak a brigádok. Harmath Gyula vezetésével a lakatosok aranykoszorús szocialista brigádja nyílászárókat gyártott, miközben a szerelők az oktatási központnál is igyekezettel dolgoztak. A Petőfi Sándor szocialista brigád ugyanis felhívással fordult az építésszerelésben részt vállaló kollektívákhoz, akik kommunista műszakkal is hozzájárultak az intézmény jó minőségű átadásához. Jól haladtak a betonozással a Vörös Hadsereg úton épülő V—4. jelű létesítményen is, ahol Kiss László peraszerelő brigádjának tagjai az aznap reggeli munkakezdéskor ígéretet tettek a ház tetején levő munkák elvégzésére. Beváltották szavukat. A dolgozók a kommunista műszak bérét a lakásépítési alap és a gyermekjóléti intézmények támogatására ajánlották fel. Többek között ezzel is segítik az óvodák, bölcsődék munkáját, javítják működésük feltételeit. — mika — A téglaipar, főleg a hőskorban, nem tartozott a könynyű munkát adó iparágak közé. Mégis, bármerre jár az ember, szinte minden gyárunkban akad néhány régi „téglás” aki sem hajdan, sem napjainkban nem kíván megválni munkahelyétől. Találkoztam már 60 év feletti munkásasszonnyal, aki még az unoka mellől is átszalad a gyárba, ha hívják, s ki tudja miért, a korszerűnek egyáltalán nem mondható lakásból se akar kimenni. „Közel van a gyárhoz, mit keresnék én máshol” — mondta, amikor e témában kérdezgettem. És ehhez, a gyökerekhez végletekig ragaszkodó generációhoz tartozik idős Póczaik Péter Nagykanizsán. — Gépészkovácsnak tanultam a nagybátyámnál Söjtörön — emlékszik a kezdetre, az immár fehér hajú mester. — A szabadulástól már csak egy ugrás 1948, amikor május 10-én a bánokszentgyörgyi téglagyárban a többiekkel együtt én is eljegyeztem magam a téglákkal. Ezek az esztendők legfeljebb papírról követhetők nyomon, mert azokban az években, iparágon belül, egymást követték az átszervezések. Akkor még Zalában békésen termelt egymás mellett a szövetkezeti tulajdonú téglagyár, s az állami, majd a vállalatok egyesülésebolygatta meg a kialakult rendet. S bár a név változott, a munka és a dolgozók maradtak. — Gépészből kevés volt, így azután én gyakran csomagoltam. Bánokszentgyörgyről a kanizsai I-es téglagyárba kerültem főgépésznek. Innen a zalaegerszegiek központi műhelyébe vezetett az utam. Itt hat éven keresztül okítottam a kezdőket a téglavágló automaták beállítására, javítására. Ezt követően ismét Nagykanizsán kötöttem ki, a régi gyáramban. Ezelőtt 17 éve már nem kellett messze hurcolkodni, a szomszédos vasüzembe helyeztek, lakatos csoportvezetőnek. Mivel a két megyét felölelő vállalat minden gyárába innen járnak a szerelők, lakatosok, itt tudták legjobban hasznosítani a több évtizedes tapasztalatomat. S emlékekben nincs hiány. Az ötvenes évek ünnepet nem ismerő folyamatos műszakjai, afféle harctéri dicsőségként maradtak meg az emlékezetben. Joggal. — Én nem hagyhattam el a műhelyt sohasem. Ha aludni tértem a közeli lakásba, onnan se csavaroghattam meszszire, mert készültségiben voltam. Téglából sohasem lehetett eleget termelni, s érthetően mindenkiesést számon tartottak. Pepecselésre nem volt idő, mert a kemence égett, s a gyomra téglát kívánt szüntelen. S hol volt akkor a mai technika? Bizonyításiként valahová a gyár felé legyint az utolsó aktív napjlatt dolgozó Póczak Péter, a többszörös élmunkás, kiváló dolgozó. — A legkorszerűbb gépünk egy első világháborút is matuzsálemiként kiszolgáló eszterga volt. Az ékhornyokhoz sem talált itt egyetlen marógépet. Helyette felvettük a fúrót, utána a hidegvágót, s adj neki. Szombaton nekiálltunk a megrokkant berendezésnek, s hétfőre megjavítottuk. Azóta persze sok minden történt. A műhely gépei között is látható, hogy immár 1982-t írunk, de ugyanígy korszerűsödtek a gyárak. Az olasz gépsorok mellett már pántológép „kötözi” a raklapon magasodó téglahegyeket. S a hajdani főgépész ezekkel is barátságot kötött. Ismeri a hangjukat, a legkisebb idegen zörejre ráncba fut a homloka. És hiába az ünnep, a hajdanival össze sem hasonlítható ötnapos munkahét, Póczak Péter lakása ma is „csak hívásnyira” van az üzemtől, a gyártól. — Úgy tűnik, velem újabb generációval gazdagszik a téglaipar — somolyog a gépészek doyenje. A két idősebb fiam itt ismerkedett meg a munkával, Péter lakatosnak, Feri marósnak tanult. Az öregebb itt ragadt az üzemiben. A legkisebb Attila, a fém helyett a fát választotta, ő asztalos. Csak abban egyformák, hogy szorgalomban nehéz rajtuk túltenni". S a fiúk mellett több tucat fiatal köszöntheti mesterét Póczak Péterben. Sorsuk eltérő. Van aki időközben egyetemet is végzett sma főosztályvezető, egy másik üzemvezetőségig vitte, a többség pedig ott dolgozik a zalaegerszegi, a nagykanizsai, s a többi zalai téglagyárban. — Fáj a búcsú? — Nem akarok én elmenni, legfeljebb most majd pihenek néhány hetet. Persze a stafétabotot átadom, de az évtizedek tapasztalatait még szeretném néhány évig, ha öregesebben te, de folyamatosan kamatoztatni. Egyébként itt lakom ötszáz méterre a gyárkaputól. Hová mennék én ennyi év után, ha kinyitom a lakásajtót? Legfeljebb több nyúlpaprikást főzünk majd a kollégákkal, mert tudja már 31 éve vadászok. Győri András Tuskókiszedés -forgácsolással Gálog Mihály, a KIPM békéscsabai Közúti Igazgatóság fásítási, növényvédelmi és újítási előadója ez év januárjában ment nyugdíjba. Régebben időelemzői, majd munkaügyi előadói munkakörben dolgozott és több újítása volt. 1977- ben, amikor látta, hogy a hatalmas útmenti fákat traktorral nem lehet gyökerestől kiszedni, eszébe jutott, hogy 1973-ban a vízügyi szervek bemutattak egy olasz gyártmányú tuskóforgácsoló gépet, ami igen jó szolgálatot tett. Ez ösztökélte arra, hogy ismét újítson, illetve egy hasonló szerkezetet konstruáljon. A megvalósulásig elég sok idő telt el, amire így gondol viszsza. — Már 1977-ben kezdtem szervezni a munkát. Próbáltam szakembereket rábírni a közreműködésre, de nem sikerült. Végül magam láttam hozzá az elkészítéséhez otthon, egy kis műhelyben. Elképzeltem, megterveztem, de csak két év múlva alakult ki a végleges forma. Felkértem Lachner Pált, az orosházi üzemmérnökség vezetőjét a közreműködésre. Főleg azért, hogy a műszaki rajzokat az elgondolásom alapján készítse el. A forgácsolófej kialakítására megcsináltam az öntőmintát. — Mikor valósult meg az elképzelése és mikor vették használatba a gépet? — Tavaly júniusban próbáltuk ki MTZ-trarktor áttételes meghajtásával. A gép 6-8 perc alatt forgácsolja szét egy 50- 60 centiméter átmérőjű nyár-, fűz-, vagy juharfa tuskóját. Az igazgatóság hasznosításra elfogadta. Mivel pedig a megyében az utak mentén évente átlag 8 ezer tüsköt kell kiszedni, számítások szerint igen jelentős, mintegy másfél millió forint a megtakarítás. — Eddig hány tuskóforgácsoló gép készült? — A békéscsabai igazgatóságnak 2, a kaposvári igazgatóságnak és az egyik erdőgazdaság rendelt még kettőt. — Mennyi újítási díjat kapott a békéscsabai igazgatóságtól? — Előlegként 45 ezer forintot, a többit ez év végéig fizetik ki a gazdasági eredmény alapján. A pénzből megállapodás szerint 25 százalékos arányban részesül Lachner Pál. — Vásárolható ilyen gép? — Igen, 60-90 nap alatt készül el, s mintegy 100 ezer forintba kerül. Aki akarja, a műszaki rajz alapján — a közreműködésünkkel — saját maga is elkészítheti P. B. Nagy nyomású, vegyszeres meleg vízzel mossák a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat szakemberei a Rákóczi úti házakat. Tetőtől talpig megtisztítják a környezeti ártalmaktól beszenynyezett színes épületeket (MTI Fotó) JÚNIUS 8-10. KÖZÖTT: Budapesten rendezik meg a IV. Ipari Építészeti Konferenciát Az Építőipari Tudományos Egyesület ipari építési bizottsága, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium védnökségével 1982. június 8—10. között Budapesten az MTESZ székházában rendezi meg a IV. ipari építészeti konferenciát. Hasonló jellegű konferencia eddig három alkalommal került megrendezésre: 1961, 1966 és 1975 években. Valamennyit nagy érdeklődés kísérte, melyet igazolt a hazai és külföldi résztvevők nagy száma is. A III. ipari építészeti konferencia záró referátuma megjelölte azokat a célfeladatokat, melyek a III. konferenciát követő években várhatóan befolyásolják az ipari építészet és építés irányvonalát. Ezek: — az építőipar fokozott iparosítása, — a többszintes ipari épületek szerkezeti rendszereinek fejlődése, — az ipari parkok kialakulása, — a karbantartási igények újabb szempontjainak érvényesítése, — a tervező építész vezető szerepének biztosítása az ipari beruházások létrehozásában. A III. konferencia óta eltelt 7 év természetesen nem zárta ki a felsorolt témák fontosságát, de a jelentkezett gazdasági és az ezzel párhuzamos beruházáspolitikai változások egyéb és újabb jelentős kérdések hazai és nemzetközi szintű egyeztetését teszik szükségessé. Így alakult ki a konferencia fő témája: „Az ipari épületek hatékonysága." Ezen összefoglaló témakörön belül szekcióüléseken kerülnek megtárgyalásra az alábbi kérdések: 1. Emberi környezet 2. Az építési rendszerek indokoltsága 3. Az ipari csarnok technikai ellátásának komplex szemlélete (belső épületgépészeti és technológiai berendezések, vezetékek összehangolása) 4. Régiből újat (felújítás, rekonstrukció, rehabilitáció). A konferenciára való előzetes értesítések és felkérések alapján nagy számban jelentkeztek hazai és külföldi előadók, mind szocialista, mind nyugati relációból. Ezek közül említésre méltóak a következő előadások: W. Herrn (NSZK): Az ipari építészet jelentősége a modern építészetben K. A. Koppenhöfer (NSZK): A tervezési szabadság határai az ipari építészetben. H. Nitschke (NDK): Ipari rekonstrukciók előkészítése M. K. Mäkinen (Finnország): A munkahely az emberi környezet integráns része P. Vernescu (Románia) Építési rendszerek tipizálása Szirányi Z. (Magyarország): Ipari épületek energiatakarékos építése és üzemeltetése. összesen több mint 40 előadó jelentette be előadás megtartására vonatkozó igényét. A két napig tartó konferenciával párhuzamosan szakmai kiállításon kerülnek bemutatásra az elmúlt 5-6 évben felépített jelentősebb ipari létesítményeink. A konferenciára a részvételi díj és az írásos anyag árának együttes befizetése mellett az MNB MTESZ 232—90171— 2494 sz. egyszámlájára „Építőipari T. E. IV. ipari építészeti konferencia” megjelöléssel lehet jelentkezni. A konferencia részvételi díja: 900.0 Ft. A részvételi díj a 20/1973. P. M. sz. rendelet hatálya alá esik. A konferencia írásos anyagának ára: 800 Ft. Akonferenciával kapcsolatban felmerülő kérdésekre az Építőipari Tudományos Egyesület Titkársága ad felvilágosítást. (Telefon: 125-247.) Nedelykov Mihály a szervező bizottság titkára Társadalmi munkában A közelmúltban értékelték a Nógrád megyei Közúti Igazgatóságon a szocialista brigádok tavalyi tevékenységét. A 16 kollektíva tagjai kétezer társadalmi munkaórát végeztek az év során, s az idén sem szeretnének ettől elmaradni. Emellett jelentős feladatokat vállaltak az anyag- és energiatakarékosságban. Új anyagraktárat létesített a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat Tatabányán, amelyben gépesítették a különféle szerelvények és szerszámok mozgatását, raktározását. Az ezernyolcszáz négyzetméter alapterületű magascsarnokban közel százmillió forint értékű árut tárolnak, melynek a ki- és beszállításához szükséges gépek kezelését négy ember végzi (MTI Fotó: 7