Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1983-07-18 / 14. szám
1983. JÚLIUS 18. FÉLIDEI ÉRTÉKELÉS BÁCS MEGYÉBEN A határozatok az alapszervezeteknél valósulnak meg Június utolsó hetében került sor a Bács-Kiskun megyei bizottság választások óta eltelt időszakról szóló beszámolójára, melyet a megbízott megyetitkár Ágó János mondott el. A beszámolót követően néhány kérdést tettünk fel Ágó Jánosnak arra vonatkozóan: hol tartanak „félidőben” a Bács megyei szervezetek. — Megyebizottságunk jelenleg 16 alapszervezettel rendelkezik, összesen 12 886 szervezett dolgozóval. A hozzánk tartozó vállalatok létszáma 3 év alatt mindössze két százalékkal csökkent, e téren tehát jobban állunk az országos átlagnál. Szervezettségünkkel viszont nem vagyunk megelégedve — mondta Ágó János — mert a megyék között majdnem az utolsók vagyunk . . . Ezen feltétlenül javítani akarunk. Fizikai dolgozóink átlagkeresete 18 százalékkal emelkedett, az egy főre eső szociális ráfordítás pedig 35 százalékkal. Főleg az utóbbival — úgy gondolom — elégedettek lehetünk. Amit még lényegesnek tartok: vállalataink exportbevétele 3 év alatt 316 százalékkal nőtt. — A választásokat követően mik voltak a megyebizottság elsődleges tennivalói 1980- ban? — Mindjárt a választások után az újonnan megválasztott aktivisták felkészítése volt a legfontosabb feladat, melylyel az új szervezeti felépítés működtetését kívántuk megalapozni. Fontos kérdés volt ez, mert a tisztségviselők 50 százaléka először került funkcióba. Megyebizottságunk a koordinálás és ellenőrzés mellett előadások, oktatások vállalásával segítettea felkészítéseket. Egyébként megyebizottságunk fontos tennivalója volt mindenekelőtt a központi célkitűzések, határozatok végrehajtásának megyei szintű realizálása, a végrehajtáshoz szükséges megyei fő irányvonalak kijelölése, levitele az alapszervezetek szintjére, ezek alapszervezetenként differenciált feladatai végrehajtásában való segítségnyújtása. Kiemelten kezeltük az alapszervezeti munka segítését a megyebizottság irányító-ellenőrző szerepének megtartása mellett; az alapszervezetek önálló kezdeményezőkészségét, operativitásuk erősítését. — Mindezeket a célkitűzéseket a megyebizottság milyen munkamódszerekkel valósította meg? — Megyebizottságunk az elmúlt év során nyilvános önvizsgálatot tartott s ez alkalommal új módszereket dolgoztunk ki az alapszervezeti munka jobb, hatékonyabb segítése érdekében, így kiépítettük az alapszervezeteket patronáló megyebizottsági hálózatot. Elsősorban a kisebb alapszervezetek kaptak külön patronálót. Ebben további feladatunk a patronálók folyamatos informálása megyebizottságunk részéről, az illető alapszervezet részéről pedig a folyamatos kapcsolattartás volt a patronálóval. A tapasztalatokat ezután titkári értekezleteken elemeztük és értékeltük. Útmutatásokat is adtunk ilyenkor s módszerbeli tanácsokat a jövőre vonatkozóan. Nagyon alaposan foglalkoztunk titkári értekezleteken ez évben az 1049-es MTI SZOT határozat végrehajtása során a működési szabályzatok elkészítésével s ezek kapcsolatával a vállalati ügyrendekhez. Szabályzataink április végére el is készültek. Új módszer volt nálunk az átfogó komplex vizsgálatok bevezetése. Ezt fő bázisainkon — Kecskemét, Baja, Kiskunhalas —építettük ki, hogy a felesleges utaztatásokat lecsökkentsük. Itt is nagy súlyt helyeztünk az együttes értékelésekre, melyek révén hatékonyabbá tettük a segítségnyújtást alapszervezeteink felé. — Vannak-e eredményeik a munkahelyi demokrácia kiszélesítése terén? — Igen. Itt is van javulás, ezt minden bizonnyal állíthatjuk. Gondjaink azért még akadnak jócskán. A fórumok működése, működtetése alapvetően zökkenőmentes, aktivitásuk javult, de az elmúlt év második felében némi passzivitás, érdektelenség volt észlelhető. Jobb volt a helyzet a telepített vállalatoknál, üzemekben. A fő gondok a kivitelező építőiparban jelentkeztek, ahol a szétszórt munkahelyeken nincsenek kellően ellenőrizve sem vállalati, sem szakszervezeti részről a termelési tanácskozások, brigádvezetői, szocialista brigádértekezletek. Azt is megtudtuk, hogy ezeket több helyen meg sem igen tartják. Néhány helyen formálisan, vagy helytelen módon érvényesült a bizalmiak jogköre. Elmaradozik a bizalmi csoportértekezletek megtartása. Bérfejlesztések, jutalmazások esetében sokszor a főbizalmi aláírása helyettesítette a bizalmi egyetértését. Ezek a jelenségek legintenzívebben a Közúti Építő Vállalatnál jelentkeztek, ezért itt vizsgálatot tartottunk és a témát megyebizottsági ülés elé vittük. — Hogy működik a munkaverseny-mozgalom a megyében? — Jóllehet a mozgalom gyermekbetegségei nálunk is jelentkeztek, legtöbb alapszervezetünknél a színvonalat, tömegszerűséget sikerült fenntartani. 1980-hoz képest a résztvevőik száma is emelkedett 7 százalékkal. — A megyebizottság vezetésében 3 év alatt több változás is történt. Nem zavarta ez a vezetési tevékenységet? — Sajnos, zavarta. Megyebizottságunk 1980 után abba a sajátos és munkáját erősen befolyásoló helyzetbe került,hogy a választások óta eltelt három év alatt négyen vezették a középszervi munkát. Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ahány ember, annyi vezetési, módszerbeli stílus. Ha pesszimistán fogalmaznék, azt mondhatnám, már az is eredmény, hogy a megyebizottság a szakszervezeti feladatok végzésének, a központi elvárásoknak folyamatosan és rendben eleget tudott tenni. Ha optimistán fogalmazok, úgy azt kell mondanom, hogy mindezen sajátos és objektíven felmerülő gondok ellenére feladatainkat elvégeztük, az elvárásoknak eleget tettünk, ha nem is teljes egészében és az igényelt minőségben, de mind a termelést segítő tevékenység, mind a szociálpolitika, mind pedig politikai,mozgalmi téren kimutatható eredményeket tudunk felmutatni. Munkánkban sok segítséget kaptunk — amit ezúttal meg is, köszönök — központunktól, ennek osztályaitól, helyi politikai és társadalmi partnereinktől, de amit a legfontosabbnak tartok — az alapszervezeteinktől. Náluk realizálódik igazában munkánk eredménye, náluk valósulnak meg a határozatok, itt válnak politikai, anyagi erővé. (s. l.) Számvetés a bizalmi oktatásról Alapszervezeteink mostanában készítik az 1982/83-as tisztségviselői oktatás mérlegét, és tervezik az új évad tennivalóit. Milyen tapasztalataik gyűltek össze, melyek a további elgondolásaik? — erről kérdeztük a 23. számú Állami Építőipari Vállalatnál Tóth Béla szb-titkárt. — Az oktatás megszervezésével alapvető célunk volt — kezdi —, hogy tisztségviselőink, a bizalmik és helyetteseik olyan elméleti, gyakorlati és módszerbeli ismereteket szerezzenek, amelyek birtokában helytállhatnak a szakszervezeti politikai tömegmunkában, kellő érvekkel felvértezve mozgósíthatnak a helyi feladatok végrehajtására. Törekedtünk eközben arra is, hogy aktivistáink munkamódszerének, munkastílusának megjavításával is fejlesszük a munkahelyi demokráciát. Mennyiben sikerült ezt a célt elérni, illetve milyen eredménnyel járt a bizalmi oktatás? — A foglalkozásokat többé- kevésbé rendszeresen, de mindig terv szerint megtartottuk. Sajnos, nem sikerült mindenkor és mindenütt az oktatási ütemezésben meghatározott időpontot tartani, különféle — köztük nyomós termelési okokból olykor csak egy-két heti késéssel tudták a hallgatókat összehozni. Ez azonban nem változtat a lényegen, hogy az előírt tematikát betartottuk. Méghozzá úgy, hogy az egyes kérdésköröket mindig igyekeztünk egy-egy konkrét feladathoz kapcsolni, amilyen például a vállalati tervek, a kollektív szerződések megvitatása. Minden dolgozót érintő ügyekről lévén szó, ez élénkítette a vitákat is. Az előadók jobbára a területi főbizalmik voltak — ez a módszer már évek óta bevált, hiszen ők ismerik a legjobban a munkásokat foglalkoztató helyi gondokat. Éppen az előző évek tanulságai alapján igyekeztünk erre a főbizalmiakat alaposan felkészíteni, hogy az oktatás tartalmában, formájában egyaránt színvonalas legyen. S ez a törekvés sem bizonyult hiábavalónak, túlnyomó többségük derekasan helytállt. — Ez a beérkezett jelentésekből, avagy az szb-tagok személyes meggyőződéséből állapítható meg? A válaszból kiderül, hogy a 23-as vállalatnál már nem hagyatkoznak a papírosra, a „futó” jelentésekre, mint a korábbi, instruktori rendszernél. Amennyire az emberileg lehetséges volt, a testület egyegy tagja minden foglalkozáson részt vett, esetenként — amikor bizonyos súlyponti kérdés volt napirenden — az előadás megtartását is vállalták. Különösen magára az szb-titkárra és helyettesére, Takács Lászlóra hárult nagy feladat; a „kényes”, vitatott ügyekben, a leggyakoribb napi gondokról a tisztségviselők az ő véleményüket kívánták hallani — s ez bizony néha-néha igen feszített munkatempót követelt meg. — Igen, ez az igény alaposan megterhel minket — folytatja az szb-titkár —, de így érjük el, hogy kapcsolatunk a bizalmaikkal még rendszeresebb legyen, a szokásos értekezleteken felül havonta külön, személyesen is találkozzunk velük, meghallgassuk gondjaikat. Ám az évad sikere mégsem egyértelmű. — A megjelenési arányra gondol? — Részben arra is, de nem csak erről van szó. Szám szerint 97 bizalmi, illetve bizalmi helyettes oktatását terveztük, s ez lényegében meg is történt. De az állandó „létszámmozgás” miatt a tanfolyamot nem mindig az fejezte be, aki elkezdte, ezért például a helyetteseknek csak alig 30 százalékáról mondhatjuk el, hogy mindvégig részt vett az oktatásban. — Számos helyen az szb tisztségviselői oktatási tervében szerepel a partner gazdasági vezetők képzése is, amelynek elsőrendű célja, hogy megismerjék a szakszervezeti aktivisták és testületek jogait... — Ez a mi törekvésünk is már évek óta, de mostanáig sem sikerült teljesen dűlőre jutni, egyszerűen az érintettek tartózkodó és elutasító magatartása miatt. Nagy munkahelyi leterheltségükre, felelősségükre hivatkoznak — s ezt a szemléletüket, legalábbis eddig, nem sikerült megváltoztatnunk. — E helyzet ismeretében hogyan tervezik az 1983 84-es évadot? — A mozgalmi aktivisták képzésében nincs szükség különösebb változtatásra. A tematika és a módszerek is megfelelőnek bizonyultak, s az eddiginél is több gondot fordítunk az előadó főbizalmik felkészítésére. Legfeljebb a bizalmi helyettesekkel kell majd bővebben elbeszélgetnünk, hogy belássák: éppen további munkájukhoz, fejlődésükhöz nélkülözhetetlen az oktatás. Ami pedig a gazdasági vezetők bevonását illeti: képzésükről nem mondunk le, ebben új eszközöket alkalmazunk. Eddig tekintetbe vettük nem éppen kedvező közérzetüket — vállalatunk évek óta csak az idei I. félévben harcolta ki, hogy ne legyen veszteséges. Most már valamelyest enyhül a feszültség. Arra gondoltunk, hogy több, a vállalat gazdálkodását érintő fontos témában az új igazgatót kérjük fel előadónak; ettől várjuk, hogy a hallgatóság sorai kiegészülnek majd a partner műszaki-gazdasági vezetőkkel is. Hiszen tény, hogy a gazdálkodási körülmények nehezebbé válása bonyolultabb feladatok elé állítja a szakszervezeti mozgalmat is. Nem véletlen, hogy e gondjaink megoldásához éppen a partner gazdasági vezetőkben keressük a megfelelő szövetségest. G. Sz. L. A nagy forgalmú pilisvörösvári országút Budapestről kivezető 5 kilométeres szakaszán már veszélyes volt az útburkolaton a közlekedés. Ezért teljes felújításra szorult, amely a Pest megyei Út- és Hídépítő Vállalat kivitelezésében befejezés előtt áll. Koppány György felvétele ÉPÍTŐK LAPJA Száz éve született Vági István Most száz esztendeje, 1883. július 24-én született Vági István, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt egyik megalapítója. A nagykőrösi ácsmunkás előbb szociáldemokrataként, majd kommunistaként vett részt a munkásmozgalom politikai harcaiban. 1902-ben belépett a MÉMOSZ-ba, 1919-ben a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején a MÉMOSZ-zászlóalj politikai biztosa. 1912-ben Győrött, 1922-ben Pécsett a városi szociáldemokrata pártszervezet titkára. 1922-ben a MÉMOSZ ácsszakosztályának elnökévé választották A húszas évek elején az MSZDP-ben és a MÉMOSZ-ban kialakult ellenzéki mozgalom egyik kezdeményezője és vezetője, ezért kizárják a Szociáldemokrata Pártból. 1925 áprilisában az illegalitásban levő KMP vezetőségével együttműködve egyik megalapítója a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, majd ennek egyik elnöke. A KMP I. kongresszusán a Központi Bizottság titkárává választották. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt létrehozása a nehéz körülmények között rendkívüli jelentőségű volt, hiszen így sikerült áttörni az illegalitás korlátait és egy legális forradalmi munkáspárt jöhetett létre. Az MSZMP jellegét tekintve forradalmi marxista párt volt, amely titokban szoros kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal. A párt programjában szerepelt többek között a 8 órás munkanap, a titkos választójog, a köztársaság kikiáltása. Vági István tevékenysége során a munkások és parasztok széles tömegeivel való együttműködés megteremtésére törekedett. Az MSZMP 1926 tavaszán hozta nyilvánosságra agrárprogramját, melyben követelte a száz holdon felüli birtokok kisajátítását és szétosztását, a mezőgazdasági munkások szervezkedési jogának és szociális helyzetének javítását, valamint a progresszív adózást. E program nagymértékben hozzájárult a munkás-paraszt szövetség fejlődéséhez. Vági Istvánt többször letartóztatták, hét évet töltött börtönben. Kiszabadulása után a Szovjetunióba emigrált. Itt a Vörös Szakszervezeti Internacionálé Központi Tanácsának tagja lett. 1935-ben Moszkva városi tanácsának képviselőjévé választották. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták és 1940-ben meghalt a fogságban. A huszadik század első felének egyik legnagyobb munkásmozgalmi személyisége volt Vági István. Építőipari szakmunkásként, majd szakszervezeti vezetőként ismerkedett meg a marxista eszmékkel, és lett elkötelezett kommunista. Nagy érdeme, hogy a levert Tanácsköztársaság után sikerült megszerveznie és létrehoznia az első legális forradalmi munkáspártot, az MSZMP-t. Születésének századik évfordulóján az építőmunkások mindenkor következetes és elvhű, programadó vezetőjére is emlékezünk. Nőbizottsági ülés Követendő példák a BVM-ben A rétegpolitikai munka egyik konkrét megnyilvánulásának voltunk szervezői, előkészítői és részesei június 23-án a központi vezetőség nőbizottsági ülésén, ahol Gazdik László, a BVM személyzeti és oktatási vezérigazgatóhelyettese, valamint Incze Gábor vszb-titkár adott tájékoztatót a Beton- és Vasbetonipari Művek területén dolgozó nők foglalkoztatási struktúrájának alakulásáról, valamint a vállalaton belüli szervezett szakmai- és szakmunkásképzés tapasztalatairól. Az ilyen jellegű megbeszélés és találkozás nem az értekezlet időtartamára szorítkozik csupán. Ebben az esetben is az előkészítő munka már hónapokkal előbb elkezdődött, mivel a nőbizottság tagjai a BVM gyáraiban helyszínen találkoztak azokkal, akikről ezen az ülésen szó esett, beszélgettek a dolgozókkal, tisztségviselőkkel, gyári vezetőkkel. A vállalat vezetésének tartalmas és mélyreható elemzése hozzásegített e szakma és az ott dolgozók munkakörülményeinek és lehetőségeinek jobb megismeréséhez. A vállalat számokban kifejezhető eredményei mellett elsősorban azt a folyamatot mutatták be, hogy a számok mögött dolgozó emberek vannak egyéni, közösségi, vállalati munkasikerek és erőfeszítések. Amikor födémgerendákról, födémpanelekről, ipari csarnokszerkezetekről, vasúti lemezaljakról és olyan egyedi termékekről, mint a csepeli víztorony vagy a Róbert Károly krt-i felüljáró elemei — hallunk vagy olvasunk — e termékek mögött az építmények robosztus volta miatt talán nem is gondolunk arra, hogy mennyi női kéz összehangolt mozdulata összpontosul benne. Az építőipar fejlődése itt is közvetlen nyomon követhető — a betonelemgyártás fejlődésével, változásaival. A technológia összetettségét a termékszerkezet változását reprezentálja, hogy ma már nem betonkészítőkről és vasbetonszerelőkről , hanem a magasabb szakmai követelményeknek megfelelően vasbetonkészítő szakmunkásokról beszélünk. A betanított munkát végzők felé is a magasabb követelmények az érvényesek, és ennek az igénynek megfelelően végzik munkájukat. Az országos nagyvállalatnál a gépkezelők egyötöde nő, nagyon sok kötözővel és vasvázszerelővel is találkoztunk. A nődolgozók szakmai képzésben, továbbképzésben való részvétele az elmúlt években állandóan 30-32% között mozgott, az összes tanulókhoz viszonyítva ez megfelel a vállalati létszámarányuknak. Legnagyobb arányú a tanulási kedv ott, ahol a munkakörhöz szükséges vállalati érdeket is szolgáló képesítést nyújtó képzés van. Biztosítéka ennek a lendületnek, hogy a vállalat politikai és gazdasági vezetése folyamatosan megteremtette annak lehetőségét — hosszú évek óta vezetési módszerük egyik alapja —, hogy képezik, oktatják, tanítják dolgozóikat és vallják, hogy a nagyobb hozzáértés, az irányítómunka és a munkakörök szakmai színvonalának általános emelkedése termelékenységet növelő tényezővé vált, amit igazol, hogy a nők gazdasági aktivitása és tanulása között kölcsönhatás tapasztalható. Az átképzés minőségi lehetőséget nyújt a munkakörök ellátásánál a vállalat dolgozóinak. A vállalaton és gyárakon belüli oktatás megvalósításának folyamataiköziben eredményes együttműködés alakult ki a gyárak vezetői és a partner testületek között, melynek hatása ma már több irányú. Tapasztalatunk szerint már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a tanfolyamok gyári szervezése, színvonalas beindítása, és ellenőrzése, a női szakmunkások képzése elengedhetetlen ebben a szakmában, mivel a szakmunkástanulók utánpótlási szűkös és nem a lányok köréből kerül ki. Amikor szakmai képzettségi szintről beszélünk, hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel szorosan kapcsolódik az általános és emberi műveltségi színt emeléséhez, de velejárója, hogy bérben és juttatásokban is megmutatkozik a nagyobb szakértelem elismerése. Tapasztalatunk, hogy a nagyvállalat gyáraiban megteremti azokat a gazdasági, kulturális, tudati és jogi feltételeket, amelyek segítik a nők egyenlő esélyeinek érvényesülését. A találkozó és a szerzett tapasztalataink is megerősítették, hogy a nőpolitikai tevékenység kihat egy vállalat egész termelő kollektívájára. Az időszakonként végzett elemzések, előremutató, feladatmeghatározást hordoznak magukban. Jelentősnek és követendőnek tartjuk, amit a BVM irányítása évek során meghonosított, hogy nem alkalmanként, hanem folyamatában és állandó jelleggel foglalkozik a dolgozók képzésével, továbbképzésével, megteremtve annak lehetőségét, hogy a gyáron belül a munkahelyekhez kötődve nevelik ki az utánpótlást különböző munkakörök ellátásához. Puskás Béláné, a központi vezetőség nőbizottságának tagja 3