Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-31 / 2. szám

4 Kevesebb haszon, biztonságos anyagellátás közös érdekeltséggel a tőkés piacon A Kanizsa Bútorgyár erre az évre 50 millió forintos tőkés exportot tervez. A tavalyihoz képest alacsonyabb összeg an­nak tudható be, hogy ebben az évben a velük kapcsolatban álló textilgyárakkal megoszt­ják azt a hasznot, amely az exportból ered. A közös ér­dektől az egyenletes, jó szö­vetválasztékot kívánja bizto­sítani a bútorgyár. Ettől függetlenül a terve­zettnél nagyobb exportbevétel sem lesz meglepetés, mert több, ma még tárgyalási stá­diumban levő üzlet van füg­gőben. A jó üzlet reményében indítják útnak még február­ban azt a kamiont, amely egy angliai mintaszállítmányt visz. Ez kizárólag Eszter ülőgarni­túrákból áll, amely a legutób­bi eindhoveni vásáron tetszett meg a külföldi partnernek. Az ugyanitt­­kiállított kanizsai ter­mékek más angol és belga cé­gek érdeklődését is felkeltet­ték, ha az árban sikerül meg­egyezni, újabb mintaszállítmá­nyok kelhetnek útra. Ugyancsak javában folynak a tárgyalások a svéd partner­rel, amellyel immár hetedik esztendeje tartós a kapcsolat. Igényüknek megfelelően négy újabb termék bemintázása fo­lyik. A munka sürgős, mert amennyiben a­­külföldi szak­emberek tetszését megnyeri, még bekerül az 1983/84-es bú­torkatalógusba, amely gyakor­latilag minden jelentős­­bútor­­értékesítő vállalathoz eljut. Közben már a kölni vásár köti le a tervezők és egyedi darabokat kivitelező szakem­berek figyelmét. Ezúttal egy szekrénysorral, két kárpitozott ülőgarnitúrával és a Vesta ka­napéval szerepel a Kanizsa Bútorgyár a világ legnagyobb bútorkiállításán. Ezek a ter­mékek kifejezetten a tőkés piac igényeinek megfelelően készülnek. Dupla hosszú gyufaszálak A több mint százéves szege­di gyufagyár rekonstrukcióját jórészt „házilag” készített gép­sorokkal oldják meg. Nemré­giben gyufafejkészítő és -töltő gépsort, a gyufásdoboz oldalán elhelyezett gyújtófelületet ki­alakítót, és családigyufa-töltő automatát készítettek az üzem szakemberei. Most olyan be­rendezések előállításához fog­tak, amelyek importot pótol­nak. Ilyen például a válogató­automata, amely gondban ki­szedi a gyufaszálak közül a nem megfelelő vastagságúakat. Gondolnak a termékválaszték bővítésére is. A háztartási gáz­tűzhelyek sütőlángjának meg­gyújtásához kétszeres hosszú­ságú gyufát hoznak forgalom­ba. Az ehhez szükséges gyár­tóberendezéseket is házilag ál­lítják elő. A rekonstrukció eredményeként az idén már a néhány évvel ezelőtti létszám felével állítanak elő 350 millió doboz gyufát. EPITOK lapja Sikeres szereplést kívánunk! A Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi gyáregységében dol­gozó szocialista brigádok ismét nagy fába vágták a fejszét. In­dulnak a Munka és műveltség vetélkedőn, ahol politikai és művelődéstörténeti ismeretek­ből, valamint Juhász Gyula költészetéből kell majd össze­mérni tudásukat. A szocialista brigádok nagy többsége jelentkezett erre a sokoldalú, alapos felkészülést és az átlagosnál nagyobb tu­dást igénylő — immár hagyo­mányos — vetélkedőre. A brigádok felkészítése a vetélkedőre már régebben el­kezdődött. A gyáregység szak­­szervezeti bizottsága jól kép­zett előadókat hívott meg, akik egy-egy témából előadásokat, konzultációkat tartanak. Se­gítségükre vannak még az üze­mi és a városi könyvtárban rendelkezésüikre álló forrás­munkák. Lehetőségük van te­hát a „búvárkodásra”, az ala­pos, elmélyült felkészülésre. Jelentős segítséget nyújt eh­hez a Csongrád megyei To­vábbképzési és Módszertani Intézet is. Módszertani útmu­tató és egyéb forrásanyagok közreadásával. A Batsányi János Gimná­zium irodalmi színpada is se­gít a versenyben részt vevő brigádoknak a Juhász Gyula költői munkásságát bemutató előadással. A többi már rajtuk múlik! S. L. Eredményesen szerepelt bútoriparunk a párizsi bútorkiállításon A párizsi bútorkiállításon az Artex is részt vett a magyar bútoripar legújabb termékeivel. A bemutató eredményesnek bizonyult: a szerződések alapján az idén kétszer annyi ter­méket szállít a magyar bútoripar Franciaországba, mint tavaly. Ülőgarnitúrák Norvégiába Norvég megrendelésre 1500 darab ülőgarnitúrát szállítanak júniusig a Zala Bútorgyárból. Képeinken: Nagy fi­gyelemmel és szakérte­lemmel szerelik össze a székeket. Gondosan ellenőrzik a késztermékek minősé­gét. CttTI Fotó: AHOGY A PIAC DIKTÁL Lépést tartani az igényekkel A szakemberek véleménye szerint az 1982-es esztendő bú­toriparunk nehéz éve, úgy is mondhatnánk, kemény próba­tétele volt. A tőkés export nagymértékben csokiként, s a belföldi piac is telítődött. A készletek 50-60 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző években. Emiatt a bútor­kereskedelem átmenetileg szü­neteltette egyes termékfélesé­gek átvételét. Ez a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál is kedvezőtlenül érintette a kész­termékek, mindenekelőtt egyes kárpitozott garnitúrák értéke­sítését. Az üzemek jól dolgoztak — Ezek a vártnál nagyobb méretű zavarok miként hatot­tak a vállalatra? Milyen ered­ménnyel zárták az évet? — kérdeztem Kara Tibor vezér­­igazgatótól. — A mérlegbeszámoló még nem készült el teljes egészé­ben, a termelés és a gazdálko­dás főbb adatai azonban már ismertek — kezdte a beszélge­tést a vállalat vezérigazgatója. — Eszerint az évi termelési tervtől mindössze 1-2 száza­lékkal maradtunk el, a nyere­ségtervet viszont túlteljesítet­tük. Ha az értékesítési gondok mellett a 4 százalékos létszám­­csökkenést is figyelembe vesz­­szük, akkor az elért eredmé­nyekkel elégedettek lehetünk. Ezúttal a vállalat mind az öt üzeméről elmondhatom, hogy jól dolgoztak. Hadd tegyem mindjárt azt is hozzá, hogy ez­zel a leckét is feladták. Nem lesz ugyanis könnyű eldönte­ni, hogy a teljesítményeik alapján egyenlő eséllyel pályá­zó öt üzemünk közül melyik­nek ítéljük oda a kiváló címet. Ez azonban sokkal könnyebb feladat, kellemesebb gond, mint lépést tartani a piaci igé­nyekkel, megbirkózni a na­gyobb követelményekkel. Mert az idén még keményebben kell dolgoznunk, ha azt akarjuk, hogy a honi és a külföldi pia­con megőrizzük termékeink versenyképességét. — Mit tesznek ennek érde­kében? Pontosabban fogalmaz­va: mit tartalmaz a vállalat 1983. évi terve? — Azzal szeretném kezdeni, hogy a terv összeállításához jó alapot adtak az elmúlt eszten­dőben elért eredmények, fő­ként azok a tapasztalatok, amelyek a késztermékeik érté­kesítésénél keletkeztek. Alap­vetően abból indultunk ki, hogy vállalatunk két fő ter­mékcsoporttal — székek és asztalok, valamint kárpitozott garnitúrák — rendelkezik. Az ülő-, illetve az étkezőgarnitú­rák jelentős részét külföldön értékesítettük. Tavaly az ex­port­ visszaesett, de a belföldi igényeket így sem tudtuk ki­elégíteni. Az idén azzal a vál­tozással is számolnunk kell, hogy a közületi bútorok vásár­lásánál korlátozás lép életbe. Ugyanakkor ma még a tőkés­­export-lehetőségeink sem tel­jesen ismertek. Mindezeket figyelembe véve az 1983. évi vállalati terv 1,8 százalékos termelésnövekedés­sel számol. Az árbevételnél en­nél jóval nagyobb, a tavalyi­hoz viszonyítva 7,3 százalékos növekedést, s mintegy 130 mil­lió forint nyereséget tervez­tünk. Ez 4 százalékkal több az előző évinél. Ami pedig a lét­számot illeti, mintegy 3 száza­lékos csökkenéssel számolunk­ színvonalat. A késztermékek minőségének növelésével pedig elsősorban a termelékenységet, a hatékonyságot és a jövedel­mezőséget szeretnénk javíta­ni.­­ A múlt évi értékesítési nehézségekből is levontuk a tanulságot — folytatta kis szü­net után. — Mégpedig azt, hogy a belföldi piacra is job­ban oda kell figyelni. Termé­keink közül például kárpitos bútorainknak nem minden tí­pusa keresett. Be kell látnunk, hogy a választékot nem lehet mindenáron növelni. Jóllehet, ennek szükségességét minden szakember vallja. Nekem is az véleményem, hogy a válasz­tékbővítésre szükség van, de ebből a vásárlót nem szabad kihagyni, mert úgy járunk, mint tavaly. — Hogyan jártak? — Elmondom, mert tanulsá­gos. Három kárpitos termé­künkről, a Robertáról, a Mó­zesről és a Csiki-Csukiról van szó. Annak ellenére, hogy a 0- széria megjelenésekor a ke­reskedelmi szakemberek és a mi vezetőink egyaránt elisme­réssel nyilatkoztak róluk, egyik sem nyerte meg a vá­sárlók tetszését. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ha egy termék jó minősítést kap a szakem­berektől, nem biztos, hogy a vásárlók elfogadják. Ezért kell nekünk a jövőben következe­tesebben figyelni a piacot és árpolitikánk kialakításánál is törekedni kell a szolidabb árakra. A kockázatot nem vállalják . Ha a vállalat teljesíti az egyébként reálisnak látszó tervcélkitűzéseket, ez milyen bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé? — Ismeretes, hogy január 1- től új bérszabályozás lépett életbe. Megszűnt a bázis-bér­­szemlélet. Helyette belépett a jövedelmezőségtől függő kere­set- és bérszabályozás. Esze­rint vállalatunk 2,5 százalékos bérszínvonal-növekedést ter­vezett. Nagyobb arányú bér­­fejlesztést a szabályozás csak nagy összegű adózás mellett tesz lehetővé. Ilyen kockázatot azonban azért nem vállalha­tunk, mert egyrészt az állam­mal szemben még törlesztési kötelezettségeink vannak, másrészt egy évre előre nem lehet tudni, hogy a piac ho­gyan alakul. Különösen a tő­­kés­ piacon sok még a bizony­talanság. Jelenleg a tervhez viszonyítva 60 százalékos a rendelésállomány. A szovjet exportot sem kötöttük még meg véglegesen. Szerencsére, a belföldi értékesítést már sike­rült rendezni. A vállalat szociális, műve­lődési és munkavédelmi terve is szerény fejlesztési elképze­léseket tartalmaz. Szociális, kulturális, sport-, üdülési és segélyezési célokra valamivel több mint 3,4 millió forintot fordítanak. Az üzemi étkezte­tés költségeinek elszámolása továbbra is vállalati kategória maradt. A bejáró dolgozók ré­szére a rendeletekben előírt költségtérítést biztosítják. La­kásépítések, lakásvásárlások támogatására az R-alapból ke­vesebb jut, mint tavaly. Mun­kavédelemre 14 millió forintot fordítanak. Az esedékes pénz­ügyi és egyéb kötelezettségek miatt a múlt évivel azonos mértékű, 3 millió forint része­sedési alappal számolnak. En­nek legnagyobb részét közvet­lenül anyagi ösztönzésre, ki­sebb részét meghatározott ren­deltetésű juttatásokra fordít­ják. Аж ajánlás szellemében A vállalat bizalmi testülete december 20-án ült össze, hogy véleményezze a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 1983. évi tervét. Ezt megelőzte a vállalati szakszervezeti bizott­ság ülése. A vszb a követke­ző ajánlással terjesztette a tervet a bizalmi testület elé: „Egyetértünk abban, hogy 1983-ban is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének meg­szilárdítása a legfőbb követel­mény és ebből kiindulva kell meghatározni a vállalat terme­lési és bérgazdálkodási elő­irányzatait ...” Az ajánlás további részében hangsúlyozták a differenciált anyagi és erkölcsi elismerés fontosságát, és azt, hogy a munkaverseny-mozgalom job­ban igazodjon a változó gaz­dasági követelményekhez. Ki­emeli az ajánlás azt is, hogy a vállalat egyetlen üzemében sem szabad megtűrni a lazasá­got, a fegyelmezetlenséget és a felelőtlenséget. A vszb abban is állást fog­lalt, hogy a bérfejlesztés alap­ja a végzett munka legyen. Ugyanakkor megerősítette a szociálpolitikai, a közművelő­dési célokat, kiemelve, hogy az utánpótlás biztosítása ér­dekében tovább kell javítani a szakmunkásképzés feltételeit. A bizalmi tanácskozás az ajánlás szellemében megvitat­ta, véleményezte a vállalat tervét, majd állást foglalt a bér- és jövedelemfejlesztés képzésének és felhasználásá­nak főbb elveit, irányait, to­vábbá az 1983. évi részesedé­si, jóléti és kulturális alap felhasználását illetően. Visi Ferenc Előrelátó intézkedések — A tervkészítésnél számol­tak-e azzal, hogy a létszám a tervezettnél nagyobb arányban is csökkenhet és a piac is köz­beszólhat? — Ezzel is számoltunk — hangzott a válasz. — Ezért a nagyobb mértékű létszám­­csökkenés ellensúlyozására számos intézkedést dolgoztunk ki, így például a szerelési technológiánkban a fizikai munkát csökkentő és a terme­lékenységet növelő hidrauli­kus, pneumatikus székösszeál­lító készülékeket, kisgépeket alkalmazunk. Az idén a hajlí­­tástechnika korszerűsítését is megkezdjük. Javítjuk a ter­melésirányítás szervezettségét, növeljük az üzemfenntartás Sok kicsi, sokra megy Félmillió forint haszon­­­újításokból Napjainkban, amikor a ver­senyképes termékért folyó harcban minden forint közre­játszik a költségek, illetve a nyereség rovatában, a koráb­binál is fontosabb szerep jut az újítóknak. A kicsi megtaka­rításokból lesz a sok, a jobb technológiából, kevesebb rá­fordításból a kelendőbb, ol­csóbb termék. Tudják ezt a vállalatok is. A Kanizsa Bútorgyárban a tavaly beadott 17 újításból 12-t fogadtak el, kettő még kí­sérleti stádiumban van. Az eb­ből származó forintokban is mérhető gazdasági haszon el­éri a félmillió forintot, de több olyan újítás található, amely csak áttételesen mérhető. Ilyen például az első idei újítás, ami olyan betétkételező szerszám, amely egyben befogótokmány is. Alkalmazásával a korábban hulladékba kerülő, már elko­pott keményfém lapka további alkalmazását teszi lehetővé. Jelentősége akkor érezhető, ha azt is tudjuk, hogy ezeket a lapkákat hiányuk miatt nem egy esetben csak importból tudta beszerezni a gyár. Egy másik, hat lakatos, illetve fa­ipari szakmunkás ötlete 240 ezer forint munkabér-megta­karítást tesz lehetővé. Sorozat­fúrójuk speciális alkatrészek beépítésénél használható ered­ményesen. 1983. JANUÁR 31. Vállalkozó karbantartók Hazánk egyetlen farostle­mezgyárában, Mohácson, gaz­dasági munkaközösség alakult az importberendezések felújí­tására. Tagjai gépszerelő és gépgyártó szakemberek, vál­lalták, hogy munkaidejükön túl rendszeresen elvégzik az értékes gépsorok karbantartá­sát és javítását. A munkakö­zösség már hozzá is fogott a gyár 1. számú üzemében az egyik présberendezés teljes felújításához. Vállalkozásuk­kal enyhítik a javítókapacitás korábban sok gondot okozó hiányát, csökkentik a fontos termelőberendezések álláside­jét.

Next