Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1983-06-06 / 11. szám
1983. JÚNIUS 6. A mozgalmi munka módszereiről Hogyan véleményezik a vállalati vezetőket? A szakszervezeti jog- és hatáskörök kibővítése óta egyre több vállalatunknál kerül rendszeresen a vezető testületi ülések — újabban tehát a bt-ülések — napirendjére a felsőbb vállalati vezetők munkájának értékelése, a legutóbbi esztendő tapasztalatai alapján. A témában készült jelentések jellegét, azok megvilágításának politikai jelentőségét éppen múltkori számunkban méltattuk. Most annak néztünk utána, milyen módszerrel tesznek eleget e joguknak és egyúttal megtisztelő kötelességüknek — a vállalati szakszervezeti szervek. Hétévi tapasztalat — Hét éve vágtunk neki a feladat megoldásának — mondja Darvas József, a Fővárosi Építőipari Vállalat szbtitkára —, így hát már meglehetős gyakorlatra és tapasztalatra tettünk szert. A vezetői munka jellemzéséhez dolgozóink legszélesebb rétegeinek körében végzünk véleménykutatást. Értem ezen azt, hogy külön-külön figyelembe vesszük az egyes munkás-, műszaki és alkalmazotti kategóriák, a törzsgardas tagok, a nők, a fiatalok meglátásait. Gyakorlatilag ki gyűjti ezeket egybe? — Az szb-tagok közül jelölünk ki mindenkor egy szőkebb bizottságot, amely e munkát operatívan irányítja, illetve összefogja, majd a beérkezett véleményeket összesíti, tömöríti, s írásban is megfogalmazza. Természetesen ezek a tisztségviselők maguk nem járhatnak végig mindenkit, valamennyi munkahelyen. Feladatuk végrehajtása azzal kezdődik, hogy megszervezik a tájékozódó beszélgetésekre önként vállalkozó, munkahelyi mozgalmi aktivisták hálózatát. Az így készült feljegyzések tömege tölti meg végül az operatív bizottság dossziéját, azoknak gondos feldolgozása kell a jelentés megszerkesztéséhez. — Kellően megbízhatóak-e az így szerzett információk? Korántsem a kérdezősködő aktivisták rátermettségére gondolunk itt, hanem arra, hogy vajon minden nyilatkozó kellően ismeri-e a vezetőt, akiről felelősen véleményt nyilvánít? — A felmérés köre változó. Az igazgató és a műszaki igazgatóhelyettes — a főmérnök — például az év során a munkahelyek többségére eljut. Így, hát jóformán minden segédmunkás is személyes benyomásokat őriz róla, hogyan köszön, milyen hangnemet üt meg velük beszélgetve, menynyire viseli szívén a neki közvetlenül feltárt munkahelyi gondokat. Más a helyzet a gazdasági igazgatóhelyettessel, vagyis a főkönyvelővel; az ő tevékenységének jellemzése céljából olyanokat kell megkeresnünk, akik munkakörük révén szorosabb kapcsolatban állnak vele — ám ilyenek is bőven találhatók. A vezetőkről kialakuló képet tehát mindenképpen hitelesnek tartjuk, ha akad is az egyéni véleményekben néhány szubjektív elem ... A bírálat erőt, biztonságot ad . Ha a szűkebb bizottság összegezte az anyagot, mi a következő lépés? — Szb-ülésen vitatjuk meg, s az ott elhangzó észrevételekkel kiegészítve öntjük abba a végleges formába, amelyben majd a bizalmi testület elé terjesztjük. Ám ezt megelőzően az szb által elfogadott jelentést megtárgyalja a vállalati pártvezetőség is, amelynek állásfoglalását, esetleges kiegészítő vagy módosító javaslatait a párttitkár a bt-ülésen tolmácsolja. Ha a vezetők megítélésében alapvető véleménykülönbség mutatkozik, akkor — kellő egyeztetés után — újabb szb-ülésen módosítjuk a jelentést, ám ilyesmire eddig mindössze egyetlen alkalommal került sor. — Hogyan fogadják a kollektíva róluk formált véleményét maguk az érintettek? — Erről tapasztalataink a vártnál is kedvezőbbek. Általában egyetértenek vele, sőt köszönettel veszik. Mint már nem egyszer hangsúlyozták: helytállásuk mérlegelése —, ha olykor szigorúan bíráló jellegű is — segíti őket munkastílusuk megjavításában, emberi kapcsolataik szorosabbra fűzésében; erőt, biztonságot ad nekik. Akadt ugyan egy ízben a „szabályt erősítő” kivétel is: az illető vezető az őt ért, s a bt-ülés által jóváhagyott kritikai megjegyzéseket visszautasította, személyeskedésnek minősítette. Ki is lépett azóta ... De éppen az ilyen esetek győznek meg arról, hogy a vezetői tevékenység körültekintő értékelésére fordított fáradtság nem vész kárba, elhárít némely akadályt terveink teljesítése elől, s közvetve hozzájárul dolgozóink munkahelyi közérzetének javításához is. Kiterjesztik alsóbb szintre is — Az eddig bevált módszerekkel és keretek között folytatják tehát ezt a munkát? — Igen, de egyúttal tovább is lépünk. Eddig csak az igazgató és a két igazgatóhelyettes tevékenységének értékelésére szorítkoztunk. A munkahelyi demokráciára vonatkozó, legutóbbi MTI SZOT-határozat alapján a kollektív ellenőrzésnek ezt a formáját kiterjesztjük a közép- és alsóbb színtű vezetőkre is, egészen a közvetlen munkahelyi termelésirányítókig. Kiegészített, vállalati, szervezeti és működési szabályzatunk előírása szerint ezt két lépcsőben oldjuk meg. A jövő év első negyedében már véleményezésre kerül valamennyi osztályvezető és főépítésvezető idei tevékenysége, 1985 elején pedig az építésvezetők, üzemvezetők, művezetők is belenézhetnek abba a „tükörbe”, amelyet beosztottaik tartanak eléjük. A minősítést az illető vezetőről közvetlen felettese készíti el, de azt a partnerszervekkel, így a szakszervezeti főbizalmival, illetve bizalmival kell egyeztetnie. Az ilyen helyi jellegű értékeléseket magától értetődően nem szánjuk vállalati szintű plénum, vagyis bt-ülés elé. Az érdekelttel szűkebb körű tanácskozáson ismertetik és vitatják meg a róla kiállított „bizonyítványt”. Ez bizonnyal szokatlan lesz egyesek számára ... — Valóban, hiszen rá kell döbbenniük: ezután fokozott mértékben függnek az általuk vezetett dolgozói kollektíváktól. De — a felsőbb vállalati vezetők példája nyomán — nyilván ők is felismerik majd, hogy a szakszervezeti véleményezés célja, végső soron fiz ő munkájuk további javítása és ezáltal tekintélyük növelése is, közös céljaink érdekében. G. Szabó László Ezekben a napokban országszerte folynak a középszervezetek „félidős” — a választás óta eltelt időszakról szóló — beszámolói. Ez az esemény a Pest megyei bizottságnál május 19-én zajlott le, kibővített megyebizottsági ülésen. Az esemény után közvetlenül néhány kérdést tettünk fel Szabó Sándor megyetitkárnak, aki készséggel állt rendelkezésünkre. — Mi állt a választás óta eltelt idő alatt a megyebizottság tevékenységének középpontjában? — Legfőbb célkitűzésünk mindenekelőtt az alapszervezetek tevékenységének fokozott segítése, valamint a központi határozatok végrehajtásának megszervezése volt. — Mennyiben sikerült teljesíteni a két legfontosabb célkitűzést? — Megítélésem szerint célkitűzéseinket főbb vonalaiban teljesítettük. Ebben segített a 15 tagú megyebizottság, 12 munkabizottságunkban dolgozó 88 aktivista,rajtuk kívül az egy-egy témát vállaló társadalmi munkások népes serege. Ami a számokban kifejezhető fejlődést illeti, szabad legyen csak két mutatót kiragadnom. Szervezettségünk 95,3 százalékról 96 százalékra, az egy főre jutó tagdíjbevételünk 33,61 Ft-ról 42,24 Ft-ra emelkedett a választások óta. Persze elégedettek korántsem vagyunk, mert vannak nálunk jobb megyék is. Fel akarunk zárkózni mielőbb a legjobbakhoz. — Hogyan segítették konkrétan az alapszervezeteket? — Alapszervezeteink segítésének kulcskérdését önállóságuk növelésében, valamint a rájuk váró feladatok minél magasabb szintű ellátására való felkészítésben láttuk. A felkészítő munkát két irányban, de összehangoltan végeztük. Elnökségünk útmutatása szerint szervezetten foglalkoztunk a vezető testületek feladatainak alakításával, finomításával. Külön gondot fordítottunk a bizalmi testületek munkájára. Ezzel párhuzamosan tervszerűen végeztük az szb-titkárok és reszortfelelősök folyamatos felkészítését. Szünet nélkül szorgalmaztuk és segítettük az alapszervezetek bizalmi oktatását, a bizalmiak felkészítését, a velük való foglalkozás rendszeressé tételét. A felsorolt területeken mindenütt sokat léptünk előre. — Hallhatnánk részleteket a megyebizottság — mint testület — módszertani tevékenységéről? — Itt is megpróbáltunk újítani a választások után. Éves munkaprogramjainkban a témák ugyan lényegesen nem sokat változtak, de a témák sorrendisége is igen, így ez évben az első helyre került az alapszervezetek tisztségviselőinek felkészítése a változó feladatok megértésére, s ennek érdekében fokoztuk testületünk részéről a helyszíni segítségnyújtást. Megyebizottsági üléseket továbbra is kéthavonként tartunk, a közbenső hónapokban pedig szb-titkári értekezleteket hívunk össze. Ezeken a felkészítés és információcsere mellett minden esetben elméleti oktatások is szerepelnek. Megemlítenék még néhány módszerbeli változtatást. Az egyik az, hogy a megyebizottság mellett működő 12 munkabizottságunk tevékenységét az utóbbi két év alatt testületünk napirendjére tűztük. Ez alkalommal értékeltük tevékenységüket, munkamódszereiket és hasznos tanácsokkal láttak el valamennyit, jövőben végzendő jobb munkájuk érdekében. Igen hasznosnak bizonyultak és továbbra is folytatjuk a vállalatoknál végzett egészségügyi komplex vizsgálatok sorozatát. Ezekbe a megyebizottság tagjain kívül bevonjuk a helyi szerveket, valamint az szmt-t és a megyei KÖJÁL-t is. Nagyon sok hasznos tapasztalattal járnak a vizsgálatok és a hiányosságok felszámolását minden esetben ellenőrizzük. Az utóbbi időben, főleg ez évben, megyebizottsági szinten nagyobb jelentőséget adunk az élő szónak. A testületi üléseik napirendjére tűzött témák többségét az előadók szóban terjesztik elő. Ezzel csökkentjük a papírmunkát s ez a jelek szerint soha nem megy a tartalom rovására. A napirenddel kapcsolatos feladatokra szóló javaslatainkat azonban ilyenkor is írásban adjuk ki. Ezt a módszert megkíséreljük alapszervi szinten is fokozatosan bevezetni és alkalmazni. — Tavaly első ízben két szentendrei alapszervezetnél (EGV, ВVM ■ szentendrei gyára) vizsgálatot végeztünk a munkahelyi demokrácia gyakorlati alkalmazásáról. Igen hasznos tapasztalatokat szereztünk ez alkalommal is. Ehhez hasonló vizsgálatainkat is folytatni fogjuk. — Melyek voltak a legfontosabb témái a megyebizottság mellett működő munkabizottságoknak? — Mondok néhány példát, elsősorban a súlyponti munkabizottságaink tevékenységéből. Közgazdasági bizottságunk a választás utáni VI. ötéves terv és az ezzel kapcsolatos gazdasági teendőkkel, tavaly az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalataival és a megyei építkezések helyzetével, ez évben a munkahelyi demokrácia és a munkaverseny új szabályozásával foglalkozott súlyponti kérdésként. Szervezési és káderbizottságunk 1981-ben a bizalmi munka tapasztalatainak összegezésével s a további teendők megfogalmazásával, tavaly a működési szabályzatok készítésével és a tagdíjlevonásos rendszer bevezetésével, idén a munkahelyi demokrácia fórumrendszerének kialakításával foglalkozott. Szociálpolitikai bizottságunk különös gonddal foglalkozott az üzemegészségügyi vizsgálatok megszervezésével, évente értékelte a vállalati szociális terveket, sokat fáradoztak az üdülés új rendszerének megismerésén és megismertetésén. S most hadd ne folytassam a többi nyolc bizottságunk munkáját. Valamennyi derekas munkát végzett ez alatt a 3 év alatt s végez — tudom — továbbra is. — Mivel summázná a 3 év eredményeit és a megyebizottság feladatait a következő választásokig? — összegezve az elmondottakat: megyebizottságunk ismeri feladatait s fő vonalakban — úgy érzem — eleget tettünk a kv által meghatározott követelményeknek. Ahol a tennivalók azt igénylik, ott vagyunk az alapszervezetek mellett. Részt vállalunk a rájuk háruló feladatok megoldása módszereinek kialakításából. Megítélésem szerint alapszervezeteink vezetői szívesen fogadják, legtöbb esetben konkrétan kérik tisztségviselőink segítő munkáját. Testületi munkánk jelentősége továbbra is abban keresendő, milyen segítséget tudunk adni szakszervezeti bizottságainknak a határozatok megértéséhez, a végrehajtás módszereinek kialakításához, ellenőrző tevékenységük erősítéséhez. Feladataink summázásaként a legfontosabbnak azt tartom, hogy testületünk minden tagja és a munkabizottságokban dolgozó tisztségviselők növeljék felkészültségüket, jól ismerjék a legfrissebb határozatokat, rendelkezzenek bőséges információkkal az alapszervezetek munkájáról, eredményeiről és gondjairól. Munkánk kulcskérdése hosszú távon továbbra is tehát az alapszervezeti munka segítése marad. Természetesen e sokrétű munka nem teszi lehetővé azt, hogy a széles feladatskála minden kérdésével minden szervezetnél egy időben foglalkozzunk. Mindig fontos volt — ma is az —, hogy "az előttünk álló sok-sok részfeladatból kiválasszuk azt a legfontosabb néhányat, amely céljaink eléréséhez a legrövidebb úton elvezet. (b -f) MEGKÉRDEZTÜK A MEGYETITKÁRT.. „Félidei” értékelés a Pest megyei bizottságnál EPITOK lapja Balatoni Sándor, szakszervezetünk számvizsgáló bizottságának elnöke, a Szocialista Hazáért Érdemrend és több magas kitüntetés tulajdonosa május 29-én, életének 74. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása június 16-án 15 órakor lesz a rákoskeresztúri új köztemetőben. Balatoni Sándor 1909-ben, Kemenesmihályfán született. Édesapja ács volt, így természetesen ő is ezt a mesterséget választotta. Az építőmunkások között hamar ráébredt arra, hogy a jobb életért harcolnia kell. 1937 óta tagja a szakszervezetnek, és 1940 óta a pártnak. De baloldali tevékenysége miatt elküldték munkahelyéről és sokáig csak alkalmi munkából tengette életét. 1942-ben behívták katonának és a frontra küldték. A felszabadulás után dolgozott az Építésügyi Minisztériumban, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségénél, a budapesti pártbizottságon, majd a Földmunkát Gépesítő Vállalat igazgatójaként ment nyugdíjba. Balatoni Sándor 1945 óta folyamatosan a számvizsgáló bizottság elnökeként végezte felelősségteljes társadalmi munkáját. Szigorúan ellenőrizte, hogy a dolgozók által befizetett tagdíjat szakszervezeti szerveink rendeltetésszerűen, a mozgalom céljaira használják fel, a takarékosság szem előtt tartása mellett. De az ellenőrzései alkalmával sok hasznos javaslatot és segítséget is adott, ami nagyon fog hiányozni nekünk. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Balatoni Sándor 1909-1983 3 Аж egészség a legnagyobb érték Munkavédelem a cementgyárban A Hejőcsabai Cementgyárban biztonságtechnikai osztályt hoztak létre évekkel ezelőtt, hogy a gyár munkavédelmi tevékenysége színvonalában felzárkózzon a korszerű termelési technológiákhoz. Az elmúlt évek során fokozatosan javultak a baleseti mutatók. Amíg 1978-ban 1278 munkanap esett ki balesetek miatt, addig tavaly már csak 687 nap. Korábban csaknem negyven táppénzes nap jutott egy balesetre, tavaly pedig 27,4 nap. Emögött megtalálni a sok éve tartó erőfeszítéseket, azt, hogy lépésről, lépésre igyekeztek kiküszöbölni minden baleseti forrást, szabályozták azokat a karbantartásokat, amelyek éppen a távvezérlés és az automatizálás jelenléte miatt váltak veszélyessé. Közben a megújhodott gyárban folyamatosan javítottak a dolgozók munkakörülményein. Komplex ergonómiai vizsgálatokat végeztek. Ezek célja egyértelműen a lehető legjobb munkakörülmények kialakítása. A munkakörnyezet megváltoztatásához az embergép-környezetrendszer került a vizsgálódások középpontjába. Napjainkban a Hejőcsabai Cementgyár és közvetlen környéke a példás tisztaságú gyári környezet megteremtésével rangot vívott ki magának. Szocialista brigádok vették ki részüket a fásítástól, az üzemek közti területek szépítéséből. A várost fehér porral elborító régi gyár helyén most elektrofilterekkel védett kímkerüzem áll. A „rendet, tisztaságot a munkahelyeken” megyei versenyben a HCM rendszeresen kivívja magának az elismerést. Pillanatig sem kétséges, hogy a konkrét munkahelyek munkavédelmi biztonságán túl kialakítani a szép környezetet, ez egy fokkal több a jó munkavédelmi helyzet megteremtésénél. Kanyarodjunk azonban vissza az üzemekhez. A HCM-ben rendszeres műszeres ellenőrzéseket végeznek és ezeknek a munkaegészségügyi vizsgálódásoknak a cementgyáriak régóta érzik a hasznát. A legkisebb mérhető ártalommal, panasszal üzemorvos elé kerülnek az itt dolgozók és a rendelőben nem elégszenek meg a gyógyítással, ahol arra szükség van, hozzákezdenek a megelőzéshez is. Amikor arról faggatom a szakszervezeti bizottság vezetőit, az üzemrészek vezetőit, hogy szigorúbbak-e napjainkban a munkavédelmi szemlék, mint jó néhány évvel ezelőtt, csak egy válasz hangzik el, hogy ez természetes. A negyedéves igazgatói szemléken nemcsak az adott gyárrészleg vesz részt, hanem a többi üzemek vezetői. Tapasztalat bizonyítja, hogy a szomszéd csarnokból érkezettek, akiket nem köt a mindennapi munka egy másik technológiához, friss szemmel látnak meg jobbítani valókat tökéletesíthető megoldásokat. * Már 1980-ban bevezették a javítások utáni üzembe helyezést. Amióta a javítás végén nem azonnal fogják munkába a gépet, hanem előbb alapos szemlét tartanak a szakemberek, lényegesen lecsökkent az ilyen okok miatt kialakult veszélyt. Érdemes talán szót ejteni arról, hogy az új gyár négyszer annyi cementet állít elő, mint a régi, ugyanakkor a por kibocsátása (a levegőbe) egy húszadéra esett vissza, így is tovább igyekeztek javítani a gyár körüli levegőt azzal, hogy a nagy területen fekvő HCM- et körbefásították, hogy az első szabad tereket parkosították. Ez nemcsak a gyár körül lakókat, hanem az ott dolgozókat is védi még a minimális porszennyeződéstől is. Talán ezzel lehetett volna kezdeni: van a HCM munkavédelmi helyzetével való foglalkozásunknak egy friss borsodi aktualitása, mint ahogy az elmúlt években is előkelő helyen végeztek a megyei munkavédelmi versenyben, 1983-ban sem adták alább. Az SZMT munkavédelmi osztálya és az Állami Biztosító megyei igazgatósága által kiírt versenyben kategóriagyőztesek lettek. Elméleti felkészültségükkel és azokkal a mérhető eredményekkel, amelyek kézzelfoghatóan szolgálják a gyár dolgozóinak védelmét. — N —