Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-11 / 11. szám
1984. JÚNIUS 11. Vezetési stílus, munkamódszer Egy testület önértékelése Legközelebbi, még e hónapban esedékes ülésén saját irányító-vezető tevékenységét helyezi mérlegre az Épületkerámiaipari Vállalat szakszervezeti bizottsága: elemezni készül munkájának stílusát, módszereit. Mindenképpen több ez időközönként visszatérő rutinfeladatnál — a mozgalmi élet további megélénkülése, eredményessége múlik rajta. — Mit tartalmaz majd, hogyan épül fel az értékelés? — kérdem Nagy János vszb-titkárt. Információk oda-vissza — A legutóbbi időszakban, az idei első félévben végzett munkánkat helyezzük frissen mintegy górcső alá — feleli. — Áttekintjük, milyen főbb kérdésekkel foglalkoztak testületeink, és milyen eredménnyel, mennyire szerzett erről tudomást a széles körű tagság, s meglátásai mennyiben segítették a további előrelépést. De mindehhez először meg kell vizsgálnunk, hogyan válik be a mozgalmi szervezet jelenlegi felépítése vállalatunknál, annak fővárosi és vidéki üzemeiben, így kerülnek szóba a legszükségesebb adatok. Tisztségben van 53 bizalmi és ugyanannyi bizalmi helyettes, 11 főbizalmi és egy vezető főbizalmi a legnagyobb létszámú egységben, a burkolóanyaggyárban. A vszb 11 tagú, közülük kettő függetlenített: a titkár és a közgazdasági bizottság vezetője. A többi reszortfeladatot további öt munkabizottság látja el, társadalmi tisztségű szb-tag vezetésével. A vszb általában havonta egyszer, a 78 tagú bizalmi testület évente legalább háromszor, de szükség szerint többször is tanácskozik. — Vagyis a „felállás”, a vállalat nagyságrendjének megfelelően, a szokásos — vetem közbe. — Igen, de mi éppen azzal kívánunk számot vetni, hogy az adott formák, keretek között hogyan alakul a munka tartalma, eléggé célszerűek-e módszereink, vezetési stílusunk kellően segíti-e munkahelyi demokrácia további kibontakozását. Nálunk is régi gyakorlat már például az, hogy az irányítás egyrészt az szb-reszortosokon, illetve az egyes gyárakat patronáló szb-tagokon, másrészt a főbizalmiakon keresztül történik. Tőlük értesülnek a főbb döntésekről, vállalati és mozgalmi elgondolásokról a bizalmiak, akik ennek alapján tájékoztathatják a munkahelyek dolgozóit közvetlen, időszerű feladataikról. Az igazi próbakő viszont az, hogy szuperál-e ez a csatorna visszafelé is, időben megkapjuk-e a jelzéseket a tagság véleményéről, hangulatáról, tehát a végrehajtás eredményeiről vagy akadályairól. S mondhatom, ez az út nálunk, a jól működő hálózatnak köszönhetően, alig egy hétbe telik, még a távolabbi, vidéki gyárak esetében is. Az összegyűlő észrevételek jól hasznosíthatóak, figyelmeztetnek mind a gazdasági vezetés, mind a mozgalom tennivalóira. Eddig jobbára általánosságban beszéltünk e kérdésekről; ideje, hogy a szervezeti élet eseményeinek tükrében is megvilágosodjanak egyes dolgok. A vszb, majd ezt követően a bt idei első ülésének tárgya volt például a vállalati terv fejezeteinek a megvitatása. A termelési célkitűzés — 173 millió tégla, 1,35 millió négyzetméter padlólap stb. — egyhangú helyeslésre talált: a létszámcsökkentést tekintve ez a mennyiség reálisnak látszik, még fejlődést is jelent. Már jobban megoszlottak a vélemények a gyárak között differenciáltan felosztásra kerülő, 2,2 százalékos bérfejlesztés körül, amit a fizikai dolgozóknál 75, az alkalmazottaknál 100 százalékban az alapbérbe kívánnak beépíteni. Éppen a tagság visszajelzései alapján kevesellették ezt a bt-ülés hozzászólói, s felvetették vele kapcsolatban a szükséges munkafeltételek helyenkénti hiányát is. Végül elfogadták az indoklást, amely szerint a vállalat jelenlegi gazdasági helyzete nem ad módot nagyobb mértékű adómentes bérfejlesztésre, s egyúttal a későbbi számonkérés szándékával vették tudomásul az ígéretet, miszerint a többlettermeléssel arányosan a bérfejlesztés akár 3,5—4 százalékos is lehet, amint tavaly is meghaladta a tervezettet. kapcsán tették szóvá a tervezettet — és a megengedettet — jóval meghaladó túlóra-felhasználást. A testületek fel is hívták a vállalatvezetés figyelmét a törvényes rendelkezések fokozott betartására. Ugyancsak testületi állásfoglalás született a többi között a vállalatnál már régebben bevezetett minőségi bérezésről, annak a dolgozók érdekét szolgáló alkalmazásáról. Egyértelműen úgy találták: a gazdasági vezetés jól él erre vonatkozó jogaival, lehetőségeivel, ösztönzési módszerei kellően hatásosak. A termelési tanácskozásokat illetően megállapíthatta a vszb: azok egyre jobban betöltik rendeltetésüket, mindinkább fórumává lesznek a dolgozók szabad véleménynyilvánításának, a segítő szándékú bírálatnak és javaslatoknak. napirendi előterjesztés címe számít, hanem az, ami mögötte van, jelen esetben például arra utal, hogy jól dolgoztunk-e vagy sem. S mi tagadás — talán nem árulok el titkot —, a szakszervezeti munka egyre nehezebbé válik. Nálunk is, másutt is. A vgm-ek elszaporodásával csökken a mozgalmi munkára fordítható idő, aránytalanságok keletkeznek a tagdíjfizetés alapjául szolgáló keresetek között. Az eddiginél több tehát a káros hatás , és munkánk mércéje mindinkább az, hogy mennyire eredményesen tudjuk ellenük felvenni a küzdelmet. G. Szabó László Pontról pontra Nézzük tovább: februárban egyebek mellett a tagszervezési munkát, a tagdíjmorál alakulását tűzte napirendjére a vszb. Mindkét tekintetben lényeges javulást állapíthatott meg, de a vitában többen tolmácsolták a munkahelyi észrevételeket is. Ezek szerint sokan igazságtalannak tartott bérbesorolásuk, illetve az előírt szociális létesítmények hiánya miatt vonakodnak attól, hogy belépjenek a szakszervezetbe. A VKSZ végrehajtását, illetve módosításának tervét a vszb és ezután a bt is megvitatta. Ennek Lehet olcsóbban is Június második szombatján ismét benépesült a szolnoki Tiszaliget. Az ünneplő építőipari, bútorgyári, fűrészüzemi és téglagyári dolgozók közül az egyik legboldogabb a Szolnok megyei Tanácsi Tervező-Beruházó Vállalat kollektívája volt. Érthető hiszen „kiváló” kitüntetést kaptak tavalyi tevékenységükért. Mi alapján lehet megpályázni — és mint a szolnokiak példája mutatja —, el is nyerni az elismerést? Egyetlen jellemző példa: olcsóbb lakások tervezésével, építtetésével. Az árak növekedése mellett érdemes erről a témáról bővebben is szót ejteni. A debreceni házgyári elemekből épült ezernél több lakásnál otthononként harmincezer forinttal csökkentették a ráfordítást. A magyarázat: teherautó, tréler helyett a gazdaságosabb vasúti szállításra tértek át. Ebben a jelenlegi felállásban — egyesített tervezőberuházó vállalat — két esztendeje dolgoznak. Az összevonás alapvető feladataként az azonos érdekeltség kiküszöbölését, a párhuzamosság megszüntetését jelölték meg. Egyszerűsödést, hatékonyságnövekedést, és a beruházások átfutási idejének csökkentését tűzték ki célul, mindezt a kitüntetés tanúsága szerint eredményesen teljesítették is. Létszám- és költségszintcsökkenés mellett a termelékenység több mint tizenhárom százalékkal növekedett. A beruházások visszafogása ellenére is tíz százalékkal magasabb volt a termelési érték. Az új komplex szervezetben létrehozott ötven-ötven személyes termelőegységek, irodák jónak bizonyultak. A tervek minőségi javítását segítette a vállalati műszaki tervtanács működése. Minden létesítményt két lépcsőben vizsgálnak meg, először beruházási programként, másodszor pedig a kiviteli terv elkészültekor. Mindkét alkalommal a gazdaságosság kerül előtérbe, elsődleges szempont az energiatakarékos megoldások tervezése és megvalósítása. Kevesebben voltak tavaly, ezért többet és főleg jobban kellett dolgozniuk, de megérte, az átlagbér 1982-höz viszonyítva hét százalékkal emelkedett. A szocialista brigádmozgalomban résztvevők száma, a kilépések, nyugdíjazás miatt alacsonyabb volt ugyan, de a munkaversenymozgalom nem veszített korábbi lendületéből. A társadalmi munka értéke meghaladja a nyolcszázezer forintot. Saját körülményeiket is javították. Megtervezték a vállalat nagykörűi alkotóházát. Elvégezték a geodéziai felmérést, elkészítették a talajmechanikai szakvéleményt, és folyamatosan figyelemmel kísérték az építkezést. A rom elhordásával, a helyiségek takarításával is jelentős társadalmi munkát végeztek a brigádok. sz t ÉPÍTŐK LAPJA A káros hatások ellen A közelmúltban megtartott, májusi vszb-ülés a mozgalmi munkának bizonnyal egyik legfontosabb területével foglalkozott: az 1983/84-es oktatási évad tapasztalatait értékelte. Aligha sok alapszervezetünk jelentheti: a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban minden eddiginél többen vettek részt, illetve végezték el a megfelelő tanfolyamot, szám szerint 575-en. Hasonlóképpen sikeresnek bizonyult, a vártnál kedvezőbb eredményekkel járt a választott szakszervezeti tisztségviselők, valamint a szocialista brigádvezetők képzése, illetve továbbképzése. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a bizalmiakkal partner gazdasági vezetőknek szervezett tanfolyam, amelynek hatása máris megmutatkozik: kevesebb a vita a bizalmiak jog- és hatáskörének helyi, konkrét értelmezésében, fokozottan betartják a munkahelyi demokrácia szabályait. Kezdem úgy érezni, mintha kissé elkanyarodtunk volna eredeti témánktól, az szb irányítónevelő munkájának stílusától, módszereitől. De a titkár másként vélekedik: — Mindaz, amit elmondottam, szerves része a testület készülő önértékelésének. Nem egy-egy Kiváló művelődési munkáért Aligha kell bizonygatnunk, a sűrűsödő termelési, gazdálkodási gondok között sem feledkezhetnek meg iparágazataink vállalatai arról a törvénybe iktatott kötelezettségükről, hogy dolgozóik művelődéséről is gondoskodjanak. Szép példák sora tanúsítja a munkahelyek közösségteremtő, személyiségformáló, műveltségterjesztő szerepét. A vállalatok jó része felismerte a gazdaság és a kultúra közötti azon összefüggést: a művelődésbe befektetett „szellemi beruházás” hosszú távon megtérül a gazdasági fejlődésben, s a tudás, a műveltség és az általuk közéletiségre is késztető aktivitás semmi mással nem pótolható emberi tényezői a társadalmi haladásnak, a gazdasági kérdések eredményes megoldásának. A munkahelyi művelődés — jóllehet fejlődése napjaink nehézségeiből adódóan visszafogottabb a vállalati élet szerves része. Az ott szervezett programokban, valamint a dolgozók munkahelyén kívüli egyéb szabadidős tevékenységben megvalósuló művelődés formái változatosak. Iskolázottsági hiányokat pótló tanórák, szakmai tudást, képzettséget nyújtó tanfolyamok, politikai és tudományos ismeretterjesztő előadások, könyvtárak olvasmányai, szakkörök és művészeti csoportok aktív foglalkozásai, szereplései, a színházak és a televízió műsorai, múzeumok kiállításai, tanulságos országjáró kirándulások mind-mind az ismeretek bővítését, az általános és a szakmai műveltség növelését és a művészi ízlés formálását szolgálják. E színes és sokrétű tevékenység azonban nem születik meg önmagától. A közművelődés egy vállalaton belül is igazi közösségi cselekvések, sok emberi szándék és tett összekapcsolódásával érheti el célját , de rendkívül fontos szerepe van e művelődési folyamatok tervezőinek, irányítóinak, szervezőinek. Kulcsemberei ők a munkahelyi művelődési életnek. Beosztásukat tekintve főfoglalkozásban vagy társadalmi munkában vállalják e feladatot. Népművelők, akik élethivatásuknak választva közművelődési előadóként, művelődési intézmény vezetőjeként, munkatársaként hasznosítják elméleti és gyakorlati felkészültségüket; szakszervezeti vezetőtestületek tisztségviselői, politikai munkatársai, akik a mozgalmi tapasztalataikat kamatoztatják a kulturális nevelésben; vállalati személyzeti osztályok vezetői, előadói, akik a szakmai oktatás és képzés elősegítésén fáradoznak; munkásszállási gondnokok, akik a feltételek megteremtésén kívül a szálláson lakók művelődésének szervezésében is közreműködnek. A vállalati életnek nem az első vonalában munkálkodnak — több helyen érdemtelenül nagyon is a háttérbe állítják őket —, s mégis, munkájuk meg nem becsülése enyhén szólva szűk látókörűség. Hisz politikai elkötelezettség, megfelelő szakértelem, emberi kontaktusteremtő készség, s nem kis lelkesedés, jó értelemben vett „megszállottság” szükséges a tulajdonképpen csak alkalmanként látványos munkához. Vállalniuk kell a gyakran kedvezőtlen munkaidő-beosztást, és számolniuk kell nagy erőfeszítéseik ellenére is előforduló kudarcokkal. S hogy vannak, akik mindezt töretlen erővel és felelősségérzettel vállalják, minden bizonnyal munkájuk értelmét ott látják a vállalati nagy közösségben dolgozó emberek szellemi fejlődésében, érzelemvilágának gazdagodásában, harmonikusabb életvitelében. E tiszteletre méltó munka elismeréseként június 1-én az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban nyolcan vették át a miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést. Ghyczy Tamás, az Út- és Vasútépítő V. közművelődési előadója, Halmos Sándor, a Hajdú megyei ÁÉV szb politikai munkatársa, Kozmayer Ferenc, a 43. sz. ÁÉV_ szb politikai munkatársa, Kövér Béla, a DÉLÉP személyzeti osztályának vezetője, Mártonné Tóth Katalin, a KEMÉV közművelődési csoportvezetője, Molnár Ferenc, az Építőipari Szolgáltató Vállalat közművelődési igazgatóhelyettese, Nagy Imre, a Hajdú megyei ÁÉV munkásszállójának gondnoka és Salamon Hugó, a KOMÉP „Bokányi Dezső” Művelődési Háza igazgatója részesült kiváló művelődést irányító és szervező munkájáért e rangos elismerésben. Kitüntetésükhöz gratulálunk. Lajtai László Jogsegély, munkaügyi két, egymással jellege szerint szorosan összefüggő kérdéskört tűzött májusi ülésének napirendjére a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat szakszervezeti bizottsága. Dr. Minisán Attila az általa vezetett jogsegélyszolgálat 1983. évi munkájáról számolt be, Hodobay Andorné, a vállalati munkaügyi döntőbizottság elnöke pedig bizottságuknak az utóbbi két évben végzett tevékenységéről készített mérleget a testület számára. Az szb az előterjesztésekből tájékozódhatott arról, hogy a gyár dolgozói körében tavaly tovább nőtt az igény a jogsegély iránt: a szolgálatot az előző évhez viszonyítva 30 százalékkal többen vették igénybe. Ez szám szerint 44 ügyet jelent, a gyakorlatban azonban ennél jóval többet. A dolgozók ugyanis — az egyszerűbb jogi kérdésekben — gyakran telefonon kérnek felvilágosítást. Ilyen esetekben, ha a kérdés különösebb paragrafusböngészés, hoszszabb időbe telő utánanézés nélkül megválaszolható, az érdeklődő rövid úton megtudhatja, hogy mihez tartja magát. Sajátosan alakult az ügyek megoszlása az egyes jogi ágak között. Kerek ötven százalékuk a polgári jogba tartozik, ami azért gond, mert a jogsegélyszolgálatot annak idején eredetileg nem ilyen célra hozták létre. Mintegy húsz százalékot tesz ki a családjogi ügyek aránya, és meglepően alacsony — csupán négy százalék — a munkajogi ügyeké. Ez végső soron örvendetes, mert arra vall, hogy a vállalatnál a munkaügyi ügyintézés színvonala javulóban van, a törvényesség szigorúbb betartásával folyik. A jogsegélyt kérők 65 százaléka fizikai dolgozó volt, ami az állománycsoportok egymás közötti arányát tekintve megfelelőnek mondható. A jogsegélyszolgálat működéséhez — állapítja meg a továbbiakban a beszámoló — minden feltétel biztosítva van. Különösen szerencsés helyzetnek számít, hogy a „naprakész” jogi felkészültséghez szükséges, valamenynyi közlöny, döntvénytár stb. rendelkezésre áll, minthogy azokat a vállalat jogi és igazgatási osztálya rendszeresen megkapja, így nem kell őket szakszervezeti pénzeszközökből külön beszerezni. Megvan az e munkához nélkülözhetetlen, gépírói-adminisztrátori munkaerő is, noha — általában nőkről, családanyákról lévén szó — az ügyintézés folyamatossága végett olykor szerződéses munkatárs után kell nézni. A hivatalos fogadóórát keddenként 12—16 óra között állapították meg, de a dolgozók tudják, hogy a jogsegélyszolgálat — amennyiben nincs éppen valamilyen hivatalos tárgyalás vagy belső megbeszélés stb. — munkaidő alatt bármikor felkereshető. Azért is jelentős ez, mert bizonyos esetekben a dolgozó érdeke a kívánt jogi információ azonnali megszerzése, és kárát látná, ha az elmaradna, avagy késedelemmel jutna hozzá. Előfordulhatnak olykor úgynevezett összeütközési esetek is (csak,véletlen, hogy tavaly ilyenre nem volt példa). Ezeknek rendezésére — minden eshetőségre készen — megállapodást kötöttek a Ganz Műszer Művek közeli üzemének szakszervezeti jogsegélyszolgálatával. Ennek lényege, hogy olyan ügyekben, amelyeket az egyik üzem jogsegélyszolgálata érdekütközés miatt nem láthat el, a másik fél megfelelő szerve intézkedik. Az együttműködés haszna máris megmutatkozik: egy csonkulásos üzemi baleset miatti, nem vagyoni kártérítés iránti perben a Gránit jogsegélyszolgálata kapott képviseleti megbízást a partner üzem szakszervezeti bizottságától. Gazdag tapasztalatokból adhatott számot a vállalati munkaügyi döntőbizottság, két évre visszamenően. Az eléje került ügyek száma nem magas — 1982-ben összesen négy ilyen volt —, de azok igen sokrétűek, ezért érdemes itt a kérelmek tárgyát is megemlíteni: helyettesítési díj fizetése; nem vagyoni kár megtérítése; tanulmányi szerződésben biztosított kedvezmények visszafizetése a dolgozó részéről; felmondási pénz kifizetése. Három kérelmet alkalmazott, egyet fizikai dolgozó nyújtott be. A VMDB mindegyiket elutasította; három dolgozó a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordult, amely egyikük kérésének helyt adott, a többi ügyben a bizottság határozatát erősítette meg. Az illetékes vezetők intézkedései egyre inkább megfelelnek a törvényesség követelményeinek — mutatja ezt az is, hogy a döntőbizottságnak tavaly már csupán két üggyel kellett foglalkoznia, alkalmazotti dolgozók beadványa alapján. Egyikük panaszát sem találta elfogadhatónak, így jogerősen érvényben maradt egy fegyelmi határozat, a másik ügyfél esetében viszont a Fővárosi Munkaügyi Bíróság részben megváltoztatta a döntést, és ítéletében jelentősen csökkentette az összeget, amelyet a dolgozó — tanulmányi szerződés kapcsán élvezett kedvezmény visszafizetése címén — majd részletekben törleszthet. Mindebből leszűrhető az a tapasztalat, hogy főként a tanulmányi szerződésekben foglalt megállapodások be nem tartása vezet különféle munkaügyi vitákra, s ebben nem mindig a dolgozó a hibás. Olykor előzetes szóbeli, tehát később nem bizonyítható ígéretek hangzanak el, nem fordítanak kellő gondot a külön megbízások írásba foglalására stb. Az szb a beszámolók alapos megvitatása nyomán foglalt állást mindkét szerv munkája ügyében. Megállapította, hogy a jogsegélyszolgálat tevékenysége az utóbbi időben jelentősen javult, de működésének propagandáját tovább kellene erősíteni. A dolgozók egy része ugyanis még ma sem ismeri eléggé az általa nyújtott lehetőségeket, s főként a nyugdíjasok nem veszik igénybe a kívánatos mértékben, pedig az saját, jól felfogott érdekük lenne. További feladatokkal jár az a tény is, hogy a VMDB tagjai nem rendelkeznek jogi végzettséggel (ami természetesen nincs is számukra előírva). Éppen ezért viszont szükségesnek látszik, hogy a jogsegélyszolgálat vezetője — tekintettel a rendeletek és jogszabályok sűrű változására, azoknak egységes értelmezése végett — időközönként rendszeres tájékoztatást tartson a bizottsági tagok részére. Sokat lendített a munkán, hogy a bizottság elnöke és egyik elnökhelyettese tavaly kéthetes továbbképző tanfolyamon vehetett részt, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának oktatási központjában. De ennyi nem elegendő. Az szb ezért úgy határozott, hogy az 1984/85. évi oktatási idényben lehetőséget teremt valamennyi döntőbizottsági tag szervezett továbbképzésére. S tegyük hozzá: ezzel is a dolgozók fokozott érdekvédelmét szolgálja. G. Sz. L. • Békém a aktivisták kitüntetése Az Országos Béketanács minden májusban a béke- és barátsági hónap alkalmából elismerésben részesíti azokat, akik tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a mozgalom céljainak valóra váltásához. A mozgalom országos elnöksége számos személyt és kollektívát tüntetett ki. Magyar Békemozgalom Emléklap kitüntetésben részesültek: Ritli István, a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalat gépkocsivezetője, szb-tag; Dósa József, a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára munkaügyi vezetője; Papik István, a 21. sz. ÁÉV KISZ Bizottság titkára, asztalos; Szauer Márton, a Budapesti Lakásépítő Vállalat kőművese. Magyar Békemozgalom kitüntető jelvényt kapott: Grünwald Lajos, a Budapesti Lakásépítő Vállalat csőszerelője, szakszervezeti bizalmi.