Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1984-06-11 / 11. szám

1984. JÚNIUS 11. Vezetési stílus, munkamódszer Egy testület önértékelése Legközelebbi, még e hónapban esedékes ülésén saját irányító-ve­zető tevékenységét helyezi mér­legre az Épületkerámiaipari Vál­lalat szakszervezeti bizottsága: elemezni készül munkájának stí­lusát, módszereit. Mindenképpen több ez időközönként visszatérő rutinfeladatnál — a mozgalmi élet további megélénkülése, ered­ményessége múlik rajta. — Mit tartalmaz majd, ho­gyan épül fel az értékelés? — kérdem Nagy János vszb-titkárt. Információk oda-vissza — A legutóbbi időszakban, az idei első félévben végzett mun­kánkat helyezzük frissen mintegy górcső alá — feleli. — Áttekint­jük, milyen főbb kérdésekkel fog­lalkoztak testületeink, és milyen eredménnyel, mennyire szerzett erről tudomást a széles körű tag­ság, s meglátásai mennyiben se­gítették a további előrelépést. De mindehhez először meg kell vizs­gálnunk, hogyan válik be a moz­galmi szervezet jelenlegi felépíté­se vállalatunknál, annak fővárosi és vidéki üzemeiben, így kerülnek szóba a legszük­ségesebb adatok. Tisztségben van 53 bizalmi és ugyanannyi bi­zalmi helyettes, 11 főbizalmi és egy vezető főbizalmi a legna­gyobb létszámú egységben, a burkolóanyaggyárban. A vszb 11 tagú, közülük kettő függetlení­tett: a titkár és a közgazdasági bi­zottság vezetője. A többi reszort­feladatot további öt munkabizott­ság látja el, társadalmi tisztségű szb-tag vezetésével. A vszb álta­lában havonta egyszer, a 78 tagú bizalmi testület évente legalább háromszor, de szükség szerint többször is tanácskozik. — Vagyis a „felállás”, a válla­lat nagyságrendjének megfelelő­en, a szokásos — vetem közbe. — Igen, de mi éppen azzal kí­vánunk számot vetni, hogy az adott formák, keretek között ho­gyan alakul a munka tartalma, eléggé célszerűek-e módszereink, vezetési stílusunk kellően segíti-e munkahelyi demokrácia további kibontakozását. Nálunk is régi gyakorlat már például az, hogy az irányítás egyrészt az szb-reszorto­­sokon, illetve az egyes gyárakat patronáló szb-tagokon, másrészt a főbizalmiakon keresztül törté­nik. Tőlük értesülnek a főbb dön­tésekről, vállalati és mozgalmi el­gondolásokról a bizalmiak, akik ennek alapján tájékoztathatják a munkahelyek dolgozóit közvet­len, időszerű feladataikról. Az igazi próbakő viszont az, hogy szuperál-e ez a csatorna vissza­felé is, időben megkapjuk-e a jel­zéseket a tagság véleményéről, hangulatáról, tehát a végrehajtás eredményeiről vagy akadályairól. S mondhatom, ez az út nálunk, a jól működő hálózatnak köszönhe­tően, alig egy hétbe telik, még a távolabbi, vidéki gyárak esetében is. Az összegyűlő észrevételek jól hasznosíthatóak, figyelmeztetnek mind a gazdasági vezetés, mind a mozgalom tennivalóira. Eddig jobbára általánosságban beszéltünk e kérdésekről; ideje, hogy a szervezeti élet eseményei­nek tükrében is megvilágosodja­nak egyes dolgok. A vszb, majd ezt követően a bt idei első ülésé­nek tárgya volt például a vállalati terv fejezeteinek a megvitatása. A termelési célkitűzés — 173 mil­lió tégla, 1,35 millió négyzetméter padlólap stb. — egyhangú helyes­lésre talált: a létszámcsökkentést tekintve ez a mennyiség reálisnak látszik, még fejlődést is jelent. Már jobban megoszlottak a véle­mények a gyárak között differen­ciáltan felosztásra kerülő, 2,2 szá­zalékos bérfejlesztés körül, amit a fizikai dolgozóknál 75, az alkal­mazottaknál 100 százalékban az alapbérbe kívánnak beépíteni. Éppen a tagság visszajelzései alapján kevesellették ezt a bt-ülés hozzászólói, s felvetették vele kapcsolatban a szükséges mun­kafeltételek helyenkénti hiányát is. Végül elfogadták az indoklást, amely szerint a vállalat jelenlegi gazdasági helyzete nem ad módot nagyobb mértékű adómentes bér­­fejlesztésre, s egyúttal a későbbi számonkérés szándékával vették tudomásul az ígéretet, miszerint a többlettermeléssel arányosan a bérfejlesztés akár 3,5—4 százalé­kos is lehet, amint tavaly is meg­haladta a tervezettet. kapcsán tették szóvá a tervezettet — és a megengedettet — jóval meghaladó túlóra-felhasználást. A testületek fel is hívták a válla­latvezetés figyelmét a törvényes rendelkezések fokozott betartásá­ra. Ugyancsak testületi állásfogla­lás született a többi között a válla­latnál már régebben bevezetett minőségi bérezésről, annak a dol­gozók érdekét szolgáló alkalma­zásáról. Egyértelműen úgy talál­ták: a gazdasági vezetés jól él er­re vonatkozó jogaival, lehetősé­geivel, ösztönzési módszerei kel­lően hatásosak. A termelési ta­nácskozásokat illetően megálla­píthatta a vszb: azok egyre job­ban betöltik rendeltetésüket, mindinkább fórumává lesznek a dolgozók szabad véleménynyil­vánításának, a segítő szándékú bírálatnak és javaslatoknak. napirendi előterjesztés címe szá­mít, hanem az, ami mögötte van, jelen esetben például arra utal, hogy jól dolgoztunk-e vagy sem. S mi tagadás — talán nem árulok el titkot —, a szakszervezeti mun­ka egyre nehezebbé válik. Ná­lunk is, másutt is. A vgm-ek el­szaporodásával csökken a moz­galmi munkára fordítható idő, aránytalanságok keletkeznek a tagdíjfizetés alapjául szolgáló ke­resetek között. Az eddiginél több tehát a káros hatás ,­ és mun­kánk mércéje mindinkább az, hogy mennyire eredményesen tudjuk ellenük felvenni a küzdel­met. G. Szabó László Pontról pontra Nézzük tovább: februárban egyebek mellett a tagszervezési munkát, a tagdíjmorál alakulását tűzte napirendjére a vszb. Mind­két tekintetben lényeges javulást állapíthatott meg, de a vitában többen tolmácsolták a munka­helyi észrevételeket is. Ezek sze­rint sokan igazságtalannak tartott bérbesorolásuk, illetve az előírt szociális létesítmények hiánya miatt vonakodnak attól, hogy be­lépjenek a szakszervezetbe. A VKSZ végrehajtását, illetve módosításának tervét a vszb és ezután a bt is megvitatta. Ennek Lehet olcsóbban is Június második szombatján ismét benépesült a szolnoki Tiszali­­get. Az ünneplő építőipari, bútorgyári, fűrészüzemi és téglagyári dol­gozók közül az egyik legboldogabb a Szolnok megyei Tanácsi Terve­ző-Beruházó Vállalat kollektívája volt. Érthető hiszen „kiváló” kitün­tetést kaptak tavalyi tevékenységükért. Mi alapján lehet megpályázni — és mint a szolnokiak példája mutatja —, el is nyerni az elismerést? Egyetlen jellemző példa: ol­csóbb lakások tervezésével, építtetésével. Az árak növekedése mel­lett érdemes erről a témáról bővebben is szót ejteni. A debreceni ház­gyári elemekből épült ezernél több lakásnál­­ otthononként har­mincezer forinttal csökkentették a ráfordítást. A magyarázat: teher­autó, tréler helyett a gazdaságosabb vasúti szállításra tértek át. Ebben a jelenlegi felállásban — egyesített tervezőberuházó vál­lalat — két esztendeje dolgoznak. Az összevonás alapvető feladata­ként az azonos érdekeltség kiküszöbölését, a párhuzamosság meg­szüntetését jelölték meg. Egyszerűsödést, hatékonyságnövekedést, és a beruházások átfutási idejének csökkentését tűzték ki célul, mind­ezt a kitüntetés tanúsága szerint eredményesen teljesítették is. Létszám- és költségszintcsökkenés mellett a termelékenység több mint tizenhárom százalékkal növekedett. A beruházások vissza­fogása ellenére is tíz százalékkal magasabb volt a termelési érték. Az új komplex szervezetben létrehozott ötven-ötven személyes termelő­­egységek, irodák jónak bizonyultak. A tervek minőségi javítását segí­tette a vállalati műszaki tervtanács működése. Minden létesítményt két lépcsőben vizsgálnak meg, először beruházási programként, má­sodszor pedig a kiviteli terv elkészültekor. Mindkét alkalommal a gazdaságosság kerül előtérbe, elsődleges szempont az energiatakaré­kos megoldások tervezése és megvalósítása. Kevesebben voltak tavaly, ezért többet és főleg jobban kellett dolgozniuk, de megérte, az átlagbér 1982-höz viszonyítva hét száza­lékkal emelkedett. A szocialista brigádmozgalomban résztvevők száma, a kilépések, nyugdíjazás miatt alacsonyabb volt ugyan, de a munkaversenymoz­­galom nem veszített korábbi lendületéből. A társadalmi munka érté­ke meghaladja a nyolcszázezer forintot. Saját körülményeiket is javí­tották. Megtervezték a vállalat nagykörűi alkotóházát. Elvégezték a geodéziai felmérést, elkészítették a talajmechanikai szakvéleményt, és folyamatosan figyelemmel kísérték az építkezést. A rom elhordá­­sával, a helyiségek takarításával is jelentős társadalmi munkát végez­tek a brigádok. sz­ t ÉPÍTŐK LAPJA A káros hatások ellen A közelmúltban megtartott, májusi vszb-ülés a mozgalmi munkának bizonnyal egyik leg­fontosabb területével foglalko­zott: az 1983/84-es oktatási évad tapasztalatait értékelte. Aligha sok alapszervezetünk jelentheti: a szakszervezeti tömegpolitikai ok­tatásban minden eddiginél töb­ben vettek részt, illetve végezték el a megfelelő tanfolyamot, szám szerint 575-en. Hasonlóképpen si­keresnek bizonyult, a vártnál kedvezőbb eredményekkel járt a választott szakszervezeti tisztség­­viselők, valamint a szocialista bri­gádvezetők képzése, illetve to­vábbképzése. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a bizalmiakkal partner gazdasági vezetőknek szervezett tanfolyam, amelynek hatása máris megmutatkozik: ke­vesebb a vita a bizalmiak jog- és hatáskörének helyi, konkrét értel­mezésében, fokozottan betartják a munkahelyi demokrácia szabá­lyait. Kezdem úgy érezni, mintha kissé elkanyarodtunk volna ere­deti témánktól, az szb irányító­nevelő munkájának stílusától, módszereitől. De a titkár másként vélekedik: — Mindaz, amit elmondottam, szerves része a testület készülő önértékelésének. Nem egy-egy Kiváló művelődési munkáért Aligha kell bizonygatnunk, a sűrűsödő termelé­si, gazdálkodási gondok között sem feledkezhet­nek meg iparágazataink vállalatai arról a törvény­be iktatott kötelezettségükről, hogy dolgozóik mű­velődéséről is gondoskodjanak. Szép példák sora tanúsítja a­ munkahelyek közösségteremtő, szemé­lyiségformáló, műveltségterjesztő szerepét. A vál­lalatok jó része felismerte a gazdaság és a kultúra közötti azon összefüggést: a művelődésbe befekte­tett „szellemi beruházás” hosszú távon megtérül a gazdasági fejlődésben, s a tudás, a műveltség és az általuk közéletiségre is késztető aktivitás semmi mással nem pótolható emberi tényezői a társadal­mi haladásnak, a gazdasági kérdések eredményes megoldásának. A munkahelyi művelődés — jóllehet fejlődése napjaink nehézségeiből adódóan visszafogottabb­­ a vállalati élet szerves része. Az ott szervezett programokban, valamint a dolgozók munkahelyén kívüli egyéb­ szabad­idős tevékenységben megva­lósuló művelődés formái változatosak. Iskolázott­­sági hiányokat pótló tanórák, szakmai tudást, kép­zettséget nyújtó tanfolyamok, politikai és tudomá­nyos ismeretterjesztő előadások, könyvtárak olvas­mányai, szakkörök és művészeti csoportok aktív foglalkozásai, szereplései, a színházak és a televí­zió műsorai, múzeumok kiállításai, tanulságos or­szágjáró kirándulások mind-mind az ismeretek bő­vítését, az általános és a szakmai műveltség növe­lését és a művészi ízlés formálását szolgálják. E színes és sokrétű tevékenység azonban nem születik meg önmagától. A közművelődés egy vál­lalaton belül is igazi közösségi cselekvések, sok emberi szándék és tett összekapcsolódásával érhe­ti el célját , de rendkívül fontos szerepe van e művelődési folyamatok tervezőinek, irányítóinak, szervezőinek. Kulcsemberei ők a munkahelyi mű­velődési életnek. Beosztásukat tekintve főfoglalko­zásban vagy társadalmi munkában vállalják e fel­adatot. Népművelők, akik élethivatásuknak vá­lasztva közművelődési előadóként, művelődési in­tézmény vezetőjeként, munkatársaként hasznosít­ják elméleti és gyakorlati felkészültségüket; szak­­szervezeti vezetőtestületek tisztségviselői, politikai munkatársai, akik a mozgalmi tapasztalataikat ka­matoztatják a kulturális nevelésben; vállalati sze­mélyzeti osztályok vezetői, előadói, akik a szakmai oktatás és képzés elősegítésén fáradoznak; mun­kásszállási gondnokok, akik a feltételek megte­remtésén kívül a szálláson lakók művelődésének szervezésében is közreműködnek. A vállalati életnek nem az első vonalában mun­kálkodnak — több helyen érdemtelenül nagyon is a háttérbe állítják őket —, s mégis, munkájuk meg nem becsülése enyhén szólva szűk látókörűség. Hisz politikai elkötelezettség, megfelelő szakérte­lem, emberi kontaktusteremtő készség, s nem kis lelkesedés, jó értelemben vett „megszállottság” szükséges a tulajdonképpen csak alkalmanként látványos munkához. Vállalniuk kell a gyakran kedvezőtlen munkaidő-beosztást, és számolniuk kell nagy erőfeszítéseik ellenére is előforduló ku­darcokkal. S hogy vannak, akik mindezt töretlen erővel és felelősségérzettel vállalják, minden bizonnyal munkájuk értelmét ott látják a vállalati nagy kö­zösségben dolgozó emberek szellemi fejlődésében, érzelemvilágának gazdagodásában, harmoniku­sabb életvitelében. E tiszteletre méltó munka elismeréseként június 1-én az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­umban nyolcan vették át a miniszter által adomá­nyozott Kiváló Munkáért kitüntetést. Ghyczy Ta­más, az Út- és Vasútépítő V. közművelődési elő­adója, Halmos Sándor, a Hajdú megyei ÁÉV szb politikai munkatársa, Kozmayer Ferenc, a 43. sz. ÁÉV_ szb politikai munkatársa, Kövér Béla, a DÉLÉP személyzeti osztályának vezetője, Márton­né Tóth Katalin, a KEMÉV közművelődési cso­portvezetője, Molnár Ferenc, az Építőipari Szolgál­tató Vállalat közművelődési­ igazgatóhelyettese, Nagy Imre, a Hajdú megyei ÁÉV munkásszállójá­nak gondnoka és Salamon Hugó, a KOMÉP „Bo­kányi Dezső” Művelődési Háza igazgatója része­sült kiváló művelődést irányító és szervező mun­kájáért e rangos elismerésben. Kitüntetésükhöz gratulálunk. Lajtai László Jogsegély, munkaügyi két, egymással jellege szerint szorosan összefüggő kérdéskört tűzött májusi ülésének napirend­jére a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat szak­­szervezeti bizottsága. Dr. Mini­­sán Attila az általa vezetett jogse­gélyszolgálat 1983. évi munkájá­ról számolt be, Hodobay Andor­­né, a vállalati munkaügyi döntő­­bizottság elnöke pedig bizottsá­guknak az utóbbi két évben vég­zett tevékenységéről készített mérleget a testület számára. Az szb az előterjesztésekből tá­jékozódhatott arról, hogy a gyár dolgozói körében tavaly tovább nőtt az igény a jogsegély iránt: a szolgálatot az előző évhez viszo­nyítva 30 százalékkal többen vet­ték igénybe. Ez szám szerint 44 ügyet jelent, a gyakorlatban azon­ban ennél jóval többet. A dolgo­zók ugyanis — az egyszerűbb jogi kérdésekben — gyakran telefo­non kérnek felvilágosítást. Ilyen esetekben, ha a kérdés különö­sebb paragrafusböngészés, hosz­­szabb időbe telő utánanézés nél­kül megválaszolható, az érdeklő­dő rövid úton megtudhatja, hogy mihez tartja magát. Sajátosan alakult az ügyek megoszlása az egyes jogi ágak kö­zött. Kerek ötven százalékuk a polgári jogba tartozik, ami azért gond, mert a jogsegélyszolgálatot annak idején eredetileg nem ilyen célra hozták létre. Mintegy húsz százalékot tesz ki a családjogi ügyek aránya, és meglepően ala­csony — csupán négy százalék — a munkajogi ügyeké. Ez végső so­ron örvendetes, mert arra vall, hogy a vállalatnál a munkaügyi ügyintézés színvonala javulóban van, a törvényesség szigorúbb betartásával folyik. A jogsegélyt kérők 65 százaléka fizikai dolgozó volt, ami az állománycsoportok egymás közötti arányát tekintve megfelelőnek mondható. A jogsegélyszolgálat működé­séhez — állapítja meg a további­akban a beszámoló — minden fel­tétel biztosítva van. Különösen szerencsés helyzetnek számít, hogy a „naprakész” jogi felké­szültséghez szükséges, valameny­­nyi közlöny, döntvénytár stb. ren­delkezésre áll, minthogy azokat a vállalat jogi és igazgatási osztálya rendszeresen megkapja, így nem kell őket szakszervezeti pénzesz­közökből külön beszerezni. Meg­van az e munkához nélkülözhe­tetlen, gépírói-adminisztrátori munkaerő is, noha — általában nőkről, családanyákról lévén szó — az ügyintézés folyamatossága végett olykor szerződéses munka­társ után kell nézni. A hivatalos fogadóórát kedden­ként 12—16 óra között állapítot­ták meg, de a dolgozók tudják, hogy a jogsegélyszolgálat — amennyiben nincs éppen valami­lyen hivatalos tárgyalás vagy bel­ső megbeszélés stb. — munkaidő alatt b­ármikor felkereshető. Azért is jelentős ez, mert bizo­nyos esetekben a dolgozó érdeke a kívánt jogi információ azonnali megszerzése, és kárát látná, ha az elmaradna, avagy késedelemmel jutna hozzá. Előfordulhatnak olykor úgyne­vezett összeütközési esetek is (csak,véletlen, hogy tavaly ilyen­re nem volt példa). Ezeknek ren­dezésére — minden eshetőségre készen — megállapodást kötöttek a Ganz Műszer Művek közeli üzemének szakszervezeti jogse­gélyszolgálatával. Ennek lényege, hogy olyan ügyekben, amelyeket az egyik üzem jogsegélyszolgála­ta érdekütközés miatt nem láthat el, a másik fél megfelelő szerve intézkedik. Az együttműködés haszna máris megmutatkozik: egy csonkulásos üzemi baleset miatti, nem vagyoni kártérítés iránti perben a Gránit jogsegély­­szolgálata kapott képviseleti meg­bízást a partner üzem szakszerve­zeti bizottságától. Gazdag tapasztalatokból adha­tott számot a vállalati munkaügyi döntőbizottság, két évre vissza­menően. Az eléje került ügyek száma nem magas — 1982-ben összesen négy ilyen volt —, de azok igen sokrétűek, ezért érde­mes itt a kérelmek tárgyát is megemlíteni: helyettesítési díj fi­zetése; nem vagyoni kár megtérí­tése; tanulmányi szerződésben biztosított kedvezmények vissza­fizetése a dolgozó részéről; fel­mondási pénz kifizetése. Három kérelmet alkalmazott, egyet fizi­kai dolgozó nyújtott be. A VMDB mindegyiket elutasította; három dolgozó a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz fordult, amely egyi­kük kérésének helyt adott, a töb­bi ügyben a bizottság határozatát erősítette meg. Az illetékes vezetők intézkedé­sei egyre inkább megfelelnek a törvényesség követelményeinek — mutatja ezt az is, hogy a döntő­­bizottságnak tavaly már csupán két üggyel kellett foglalkoznia, al­kalmazotti dolgozók beadványa alapján. Egyikük panaszát sem találta elfogadhatónak, így jog­erősen érvényben maradt egy fe­gyelmi határozat, a másik ügyfél esetében viszont a Fővárosi Mun­kaügyi Bíróság részben megvál­toztatta a döntést, és ítéletében je­lentősen csökkentette az összeget, amelyet a dolgozó — tanulmányi szerződés kapcsán élvezett ked­vezmény visszafizetése címén — majd részletekben törleszthet. Mindebből leszűrhető az a ta­pasztalat, hogy főként a tanulmá­nyi szerződésekben foglalt megál­lapodások be nem tartása vezet különféle munkaügyi vitákra, s ebben nem mindig a dolgozó a hi­bás. Olykor előzetes szóbeli, tehát később nem bizonyítható ígére­tek hangzanak el, nem fordítanak kellő gondot a külön megbízások írásba foglalására stb. Az szb a beszámolók alapos megvitatása nyomán foglalt állást mindkét szerv munkája ügyében. Megállapította, hogy a jogsegély­­szolgálat tevékenysége az utóbbi időben jelentősen javult, de mű­ködésének propagandáját tovább kellene erősíteni. A dolgozók egy része ugyanis még ma sem ismeri eléggé az általa nyújtott lehetősé­geket, s főként a nyugdíjasok nem veszik igénybe a kívánatos mértékben, pedig az saját, jól fel­fogott érdekük lenne. További fel­adatokkal jár az a tény is, hogy a VMDB tagjai nem rendelkeznek jogi végzettséggel (ami természe­tesen nincs is számukra előírva). Éppen ezért viszont szükséges­nek látszik, hogy a jogsegélyszol­gálat vezetője — tekintettel a ren­deletek és jogszabályok sűrű vál­tozására, azoknak egységes értel­mezése végett —­ időközönként rendszeres tájékoztatást tartson a bizottsági tagok részére. Sokat lendített a munkán, hogy a bizottság elnöke és egyik elnök­­helyettese tavaly kéthetes to­vábbképző tanfolyamon vehetett részt, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának oktatási köz­pontjában. De ennyi nem elegen­dő. Az szb ezért úgy határozott, hogy az 1984/85. évi oktatási idényben lehetőséget teremt vala­mennyi döntőbizottsági tag szer­vezett továbbképzésére. S tegyük hozzá: ezzel is a dolgozók fokozott érdekvédelmét szolgálja. G. Sz. L. • Békém a aktivisták kitüntetése Az Országos Béketanács minden májusban a béke- és barát­sági hónap alkalmából elismerésben részesíti azokat, akik te­vékenységükkel jelentősen hozzájárultak a mozgalom céljai­nak valóra váltásához. A mozgalom országos elnöksége szá­mos személyt és kollektívát tüntetett ki. Magyar Békemozgalom Emléklap kitüntetésben részesül­tek: Ritli István, a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalat gépkocsivezetője, szb-tag; Dósa József, a Cement- és Mészmű­vek Hejőcsabai Gyára munkaügyi vezetője; Papik István, a 21. sz. ÁÉV KISZ Bizottság titkára, asztalos; Szauer Márton, a Budapesti Lakásépítő Vállalat kőművese. Magyar Békemozgalom kitüntető jelvényt kapott: Grünwald Lajos, a Budapesti Lakásépítő Vállalat csőszerelő­je, szakszervezeti bizalmi.

Next