Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1984-04-09 / 7. szám

2 Pályázati felhívás munkáskáderképző tanfolyami részvételre az 1984/85-ös oktatási évre A szakszervezeti mozgalom mindig nagy figyelmet fordított a képzésre, a munkások szakszervezeti munkába való bevoná­sára, a dolgozók vezetővé nevelésére. Ennek érdekében szer­veződött a SZOT Oktatási Intézetében a munkáskáderképző tanfolyam. Célja, hogy a fizikai munkás, művezető vagy technikus munkakörben dolgozó — már jelenleg is valamilyen társadal­mi funkciót betöltő (bizalmi, főbizalmi, szb-tag, szocialista bri­gádvezető, KISZ-vezető stb.) —, a szakszervezeti munkához kedvet, elhivatottságot érző munkások számára elméleti, poli­tikai, gyakorlati alapot nyújtson. Tegye képessé őket arra, hogy a szakszervezeti mozgalomban különböző tisztségeket el tudjanak látni. A tanfolyam résztvevői korszerű formában feldolgozzák az ML Esti Középiskola anyagát, valamint a szakszervezeti alap­ismereteket, melyről bizonyítványt kapnak. Az új ismeretek el­sajátítása mellett a tanfolyam elősegíti a politikai-mozgalmi munkához szükséges készség, munkastílus és munkamódszer elsajátítását, olyan vezetői készségelemek kialakítását, melyek a mozgalmi munka végzésére nélkülözhetetlenek. A tanfolyammal kapcsolatos egyéb tudnivalók: A tanfolyam helye: Balatonfüred, SZOT Oktatási Intézet. A tanfolyam ideje: 1984. október 22—1985. március 1. Heti tanulmányi idő: 5 nap. Napi tanulmányi elfoglaltság: 8 óra. — A tanfolyam alatt a hallgató vállalatától átlagkeresetet kap. — A tanfolyami ellátás térítésmentes. — Heti hazautazáshoz az útiköltséget az intézet biztosítja. Pályázati feltételek: — Munkásállományú vagy közvetlen termelést irányító munkakör, — szakszervezetben vagy ifjúsági mozgalomban szerzett tisztségviselői gyakorlat, — 35 év alatti életkor, — egy hónapnál hosszabb időtartamú mozgalmi iskolai képzésben eddig nem vett részt. Pályázat módja: — Pályázhatnak személyek, szakszervezeti bizottságok, párt- és KISZ-szervezetek, vállalatok, intézmények egy vagy több személlyel. — A pályázatokat 1984. június 30-ig kell benyújtani az ille­tékes iparági-ágazati szakszervezeti központ szervezési és ká­derosztályára. — Személyi pályázatok benyújtása csak a vállalati szak­­szervezeti bizottságon keresztül lehetséges. — A pályázat tartalmazza: — önéletrajz, — káderkérdőív, — szb-javaslat, melyet a szakszervezeti bizalmi, az illetékes gazdasági vezető és a pártalapszervezet titkára támogatólag aláír. A pályázatokat a SZOT iparági-ágazati szakszervezetek ille­tékesei bírálják el. A döntésről augusztus 31-ig értesítik a pá­lyázókat. SZOT Balatonfüred Oktatási Intézet Igazgatósága Díjkiosztó ünnepség A megszokottnál is nagyobb rend fogadta március 23-án a 18. sz. Kaesz Gyula Faipari Szak­munkásképző Intézetbe érkező diákokat, tanárokat, a meghívott vendégeket. Már a bejárati ajtó­nál kedves, barátságos volt a fo­gadtatás. A külsőségek, a sok vi­rág, az ez alkalommal megnyitott „Pályatársak vagyunk” kiállítás is arról árulkodott, hogy valami kiemelkedő esemény van készü­lőben. Ugyanis az intézet kapta a megtisztelő feladatot, hogy a Mű­velődési Minisztérium, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium egyetértésével az 1983/84 tanévre — a szakmun­kásképző iskolák és az egészség­­ügyi szakiskolák végző tanulói, a középiskolát végzettek nappali szakmunkásképző tanfolyamá­nak utolsó éves hallgatói és a szakközépiskolások részére­­ meghirdetett szakmai verseny fő­városi szintű díjkiosztó ünnepsé­gét megrendezze. Az iskolai versenyek a múlt év decemberében fejeződtek be, ahol a szakmunkásképzők és szakközépiskolák több ezer vég­zős tanulója mérte össze tudását, s köztük nagy létszámban képvi­selték magukat az építők is. A legjobbak vettek részt a febru­ár 9-én megrendezett fővárosi versenyen. A tanulmányi ver­senyeken kötelező írásbeli és szakmai gyakorlati feladatokkal kellett megbirkózniuk. A verseny­­bizottság döntötte el, hogy a jók közül is kik a legjobbak. S e ne­mes versengés eredményhirdeté­se jegyében került sor a bensősé­ges ünnepségre. A győzteseknek kijáró ünnep­ség Balázs Gyula igazgató üd­vözlő szavaival vette kezdetét, majd tiszteletükre rövid kultúr­műsor köszöntötte a résztvevőket. S ezt követően Kálmán László fő­tanácsos, a Fővárosi Tanács VB művelődésügyi főosztály középfo­kú nevelési és oktatási osztá­lyának vezetője értékelte a ver­senyt, majd átadta a nyertesek­nek az oklevelet. A bensőséges ünnepség véget ért, gratulálunk a győzteseknek. Tudásukkal, felkészültségükkel dicsőséget, elismerést szereztek önmaguknak, iskolájuknak, szak­májuknak, iparunknak, s mind­annyiunknak. A versenysorozat azonban még nem ért véget, az országos döntő még hátravan, melyhez kívánunk eredményes felkészülést és további sikereket. Apágyiné Anna ÉPÍTŐK LAPJA A Magyar Építőművészek Szö­vetsége kiállítótermében csend van, az udvarról behallani a ma­dárfüttyöt. Nem zavar senki, ked­vemre nézelődhetek. Az ajtóval szemköztes falról Kós Károly ha­talmas portréja mosolyog. A mo­soly és a pátriárka-ráncok alá ha­talmas piros 100-as van festve. Hogy a tavalyi centenárium ala­nyaként, vagy tartós példakép gyanánt néz le a magasból a sztá­­nai mester, nem tudom. Miként azt sem, vajon neki könnyebb-e ide lenézni onnan, vagy a magyar építészeknek innen fel,­őrem. Megválaszolhatatlan kérdés ez is, az is. Ilyesféle összevetésekre az a ki­állítás, amely a Kós-portré alatt volt látható, nem adott módot. Másfélékre annál inkább. Ami azonnal feltűnt, lehetőséget adva az első összevetésre, hogy ez az építészeti kamaratárlat mennyire nem ünnepi. Nálunk szinte már megszokott, hogy az efféle kiállí­tások és a valóság között óriási szakadékok meredeznek. „A la­kásépítés új útjai” címet viselő osztrák tárlat első ismertetőjele a puritánság volt. Bécs, Alsó- Ausztria és Burgenland mérnöki kamarájának építészmérnökei hozták el terveiket, nekitámasz- Akik az utánpótlást nevelik Osztályfőnöknő a II/G-ből A tanárnő — Fasching Éva — a II/G osztályfő­nöknője szőke, csinos fiatalasszony, a Közgazda­­sági Egyetem elvégzése után a 35. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol a jövő festő-mázoló szakembereit képezik ki. — Közgazdász a festő-mázolóknál. Nem került túl messze a tanult szakmájától? — kérdem a fia­tal tanárnőt. — A látszat csal — mondja mosolyogva —. Ké­­mia-áruismeret szakon végeztem, tehát valahol mégiscsak van rokonság a kettő között. — Meggyőzött! Itt mit tanít? — A festékek összetételét, anyagvizsgálatát, a tapéták gyártását és felhasználási területeit okta­tom. — Gyakorlatban is megpróbált festeni-mázol­­ni? — Még nem, de nincs is rá szükség, mert a fér­jemnek éppen ez a szakmája. Szakoktató az inté­zetben. — Kitől tartanak inkább a gyerekek. Öntől, vagy a férjétől? — Egyikünk sem mumus. Egy férfi azért job­ban meg tudja fogni a fiúkat. — Akadnak tanárszomorítók? Nevet. — Persze, hogy vannak. Ezek nélkül nem iskola az iskola. Jól ismerem a diákcsínytevéseket, nem is bosszankodom különösebben ezeken. — Osztályfőnökként mi a legnagyobb gondja? — Az általános iskolában megszokták a gyere­kek, hogy a hiányzásukat a szülő igazolja. Itt vi­szont a hiányzást orvosi igazolással kell alátámasz­tani. Ebben akadnak olykor problémák ... — A tanár számára melyik a hét legnehezebb napja ? — A hétfő! Ilyenkor két nap után találkoznak újra az osztálytársak, rengeteg a közölnivalójuk egymással. Sajnos, sokszor az óra alatt is. — Milyen a tanulmányi színvonal? — Hm, lehetne jobb is. Az általánosból idekerü­lő tanulók megdöbbentően hézagos tudással ér­keznek. Jó félév kell, amíg átismételjük az anya­got. Fasching Éva nyolcadik éve tanít, munkáját elis­merik, megbecsülik. Kiváló KISZ-munkájáért a Művelődési Minisztériumtól kapott elismerést, nemrég kapta meg a Kiváló Munkáért kitüntetést. A szakszervezeti bizottságban gazdasági felelős­ként tevékenykedik. — Apró örömökből és bosszúságokból áll a ta­nár munkája — vallja. Mégis nagyszerű dolog má­sokat a tudás kapuján átvezetni. Milyen igaza van! — menj — „Elmebajnokság" Merész dologra vállalkozott a Veszprém megyei Állami Építő­ipari Vállalat KISZ-bizottsága. A tévé népszerű sorozatának min­tájára — a forradalmi ifjúsági na­pok rendezvénysorozatának első eseményeként — az MSZBT-vel közösen elmebajnokságot rende­zett. A bajnokjelöltek tíz kérdést kaptak a Szovjetunióról, tizet sa­ját szakmájukból és tizet válasz­tott témájukból. A szakmai kérdé­seket a VÁÉV szakemberei állí­tották össze, a többiek összeállítá­sával testvérlapunk, az ÉPÍTŐK munkatársai segítették a rendező­ket. A legmagasabb pontszámot Bagó János kazánházi dolgozó, Haas András szakszervezeti könyvtáros és Radó György rak­táros érte el. Ők nyolcnapos juta­lomutazáson vesznek részt a Szovjetunióban. A közönség is nyert: a szellemi gazdagodás — és remek szórakozás mellett — 1500 forint értékű könyvutal­ványt. Fiatalos tempóra vall, hogy a KISZ-esek már az eredményhir­detés után elhatározták: az ősszel szintén rendeznek vetélkedőt , de akkor már dunántúli szinten. Kovács Edit 1984. ÁPRILIS 9. Egy kiállításról Az építészetnek lehetnek szép hétköznapjai is í­ tották azokat a terem falának, az­tán szépen hazamentek. Mi meg itt állunk és bámulunk. Először elolvastuk a kiállítás­hoz mellékelt tájékoztatót. Ilyes­miket találtunk benne: „A bécsi­ek lakáshelyzete az osztrák átlag­hoz képest rossz. (...) A bécsiek lakáshelyzete azonban érezhető­en javul. A lakosság száma ugyanis állandóan csökken (jelen­leg 1,5 millió), a lakások száma az új építkezések folytán (évente 6—10 ezer lakással) állandóan nö­vekszik és jelenlegi számuk 820 ezret tesz ki. (. ..) Bécs Városi Ta­nácsa a nyugati világ legnagyobb lakóház-tulajdonosa. A bécsiek 25 százaléka tanácsi lakásban lakik. A tanács maga épít lakásokat. La­kásépítő társaságok és építési vál­lalatok vannak tulajdonában, il­letve részese azoknak. A lakás­építés területén ma a szociális kö­telezettség és a sikeres gazdálko­dás gondolatának elsődlegessége különösen kitűnik. Egy tanulság már nagyjában levonható: a lakó­épületek tervjavaslatai sem job­bak, sem olcsóbbak nem lesznek, ha az egy tervben előirányzott la­kások száma egy bizonyos nagy­ságrendet túlhalad ...” Az utolsó mondat olvastán — ki tudja, miért — azonnal Békás­megyer jutott eszembe, ahol még egy új sportpályát is elbontottak, hogy a helyére még egy házat be­préselhessenek. A négy kiállított terv végülis négy pályázat eredménye, mely­ben minden épületnek meghatá­rozott pénzügyi kerethez kellett alkalmazkodni. Megadták még a lakások átlagos nagyságát — 75 négyzetméter — és neki lehetett látni. Hogy el ne felejtsem, az elő­­regyártás lehetőségét is megköve­telték. Az osztrák építészek sze­rint a lakások egyéni kialakításá­nak lehetőségei és az előregyártás jelenlegi feltételei nincsenek össz­hangban egymással, ennek elle­nére azt vallják — és terveik is ezt tükrözik —, hogy az előre­gyártás feltételeinek kell az em­bernek a jó közérzetre és változa­tosságra vágyó igényeihez alkal­mazkodnia és nem megfordítva! Ámulatunk a továbbiakban a bécsi hétköznapoknak szólt, ame­lyek, ezekben az építészeti ter­vekben, nem olyanok, mint ná­lunk. Hogy milyenek? Elsősorban és feltétlenül: zöldek. Szándéko­san nem írtam azt, hogy zöldeb­bek, mint a mi új lakónegyedeink világa, mert ez nem igaz. Azoknál egy bukszus-sövény is imp­resszionista színorgiát okoz, míg ellenben a bécsi terveken ez az alapszín. A tervező ugyanolyan építőelemként dolgozik az élő, a növényi anyaggal, mint a beton­nal, az üveggel vagy a kerámi­ával. Még a balkonok és a loggiák rajzain is ott virultak a növények, a virágok. A második, ami azonnal „meg­csapta” a kiállítás nézőjét, hogy ezek a lakóépületek milyen gaz­daságosan, szinte spórolósan ké­szülnek. Okosan telepítik őket, mégis levegősek, racionálisan „centizik ki” belső tereiket, mégis tágasak. Szóval mindazt tudják, amit a mi hétköznapi építésze­tünk csak akkor hajlandó tudni, ha jól megfizetik , hogy Ka­­rinthynál maradjak. Nagyon sajnálom, hogy ez a ki­állítás, amely április 2-án be is zárt, csak szűk körben volt látha­tó. Ezt kétségkívül magyarázza, hogy elsősorban a szakmához szólt. Ám az építészeti kultúra terjesztésére mindenképp szük­ség van. S nem elég csak a népi és az úgynevezett modern építé­szet remekeit megismertetni szé­lesebb körben. Láttatni kell a hét­köznapok lehetőségeit is. Amelye­ket a józanság és nem az indula­tok, a szakmai hozzáértés és nem öncélú művészkedés, valamint a humánum és nem a hűvös szá­molgatások vezérelnek. A bécsi építészek terveiből az előbbi sugárzott. És a sok zöld. Nem kellene már végre nekünk is színt váltani? De nehogy félreért­se valaki, a szürkét sokallom . . . (végh V alpár) Építők Műszaki Klubja Nagy István János éremkiállítása Az Építők Műszaki Klubja áp­rilis hónapban Nagy István Já­nos szobrászművész érmeiből rendez kiállítást. A művész szob­raiból jelenleg tizenhét látható az ország különböző városaiban. Ér­meinek száma mintegy negyven, ezek közül 33 szerepel mostani kamarakiállításán. Nagy István János Nagykani­zsán született 1938-ban. A Képző­­művészeti Főiskolán Pátzay Pál és Mikus Sándor volt a mestere. 1963-ban diplomázott, azóta részt vesz minden jelentős hazai cso­portos kiállításon. A klubban most rendezett tárlat első egyéni kiállítása. Művészi tevékenységének két évtizede alatt érmeivel számos külföldi kiállításon szerepelt Pá­rizstól Helsinkiig. 1974-ben a Fi­renze város által meghirdetett Vasari-pályázat nagy nemzetközi mezőnyében az ötödik helyet sze­rezte meg. (A 16. században élt neves olasz művészeti író és épí­tész arcképe szerepelt az érem előlapján. A hátlapon, melynek fényképét közöljük, a firenzei vá­rosháza közismert részlete látha­tó.) Egy évvel később Ravenna város Dante-biennáléjának díját nyeri el. 1981-ben tagja volt az ugyanott arany érmet nyert ma­gyar művészcsoportnak. A Ma­gyar Nemzeti Galéria több érmét őrzi, de szerepelnek ilyen alkotá­sai Ravennában, Nürnbergben és az amszterdami Van Gogh Múze­umban is. A kiállítás április 5-től 30-ig te­kinthető meg az Építők Műszaki Klubjában. Dr. Soós Imre

Next