Érdekes Ujság, 1957. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-06 / 27. szám
AZ EMIGRÁCIÓ „TALPRA ÁLL” A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala kiadásában megjelent az »Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben« című Fehér Könyv harmadik kötete. A kötet egyik fejezete elemzi a nyugati magyar emigráció szerepét az ellenforradalomban. Az alábbiakban ebből a fejezetből közlünk részleteket: " A lapokból kitűnik az is, hogy a nyugati magyar emigránsok lázas buzgalommal készülődtek a Magyarországra való beözönlésre. Felkészültek a csendőralakulatok is. A Hadak úíján októberi száma beszámol a franciaországi »csendőr bajtársak« »zászlóavató« ünnepségéről, melyen szentmisét tartottak és számos csendőr »bajtárs« mondott beszédet. Közismert, hogy Nagy Ferenctől Horthyn keresztül József főhercegig, az egész magyar disszidens társaság talpra ugrott Volt, aki csak távolról nyilatkozott, mások a határra sereglettek, mások pedig át is jöttek a határon. Teljes gőzzel működtek az ellenséges rádiókban is. »Münchenben a nyilasoknak is volt egy rádióprogramjuk — írja az Amerikai Magyar Szó december 6-án. — Madridból, a fasiszta Franco fővárosából pedig Ottó hívei buzdították a magyar népet a testvérharcra, abban a reményben, hogy Ottó Visszanyerheti a királyságot.« Az emigráció októberi felkészüléséről legrészletesebben a Hadak Útján novemberi száma számol be: »A magyarországi események híre úgyszólván órák alatt talpra állította az egész magyar emigrációt. A korábbi politikai ellentéteket félretéve, szinte a világ minden magyarját egyetlen szent akarat töltötte be: ha lehet, fegyverrel megsegíteni a magyar szabadsághősöket, ha nem lehet, akkor minden összeköttetés megmozdításával felrázni a világ közvéleményét... Az AtHBK (Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű fasiszta alakulat, Szerk. megj.) központi törzs önmagát is kibővítette és Zákó András vezérőrnagy vezetése alatt rendkívüli vezetési szervet hívott életre, mely a legsürgősebb feladatok megvitatása után riadótörzset alakított... A hírekre számosan, a lelkesedéstől fütve azonnal elindultak Ausztria felé, sokan fennakadtak az országhatárokon, vagy a közbeeső nagyobb városokban rekedtek. Október 28-tól kezdve sok-sok száz egyéni és csoportos jelentkezőről jöttek hírek nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról is. A társemigrációk nemcsak együttérzésükről biztosították a magyarságot, hanem a vasfüggöny mögötti nemzetek tagjai közül igen sokan jelentkeztek minden országban a magyar szabadságharcban való részvételre... Az MHBK-hoz a tengerentúlról érkezett távirat, hogy száz kanadai bajtárs és ottani lelkes magyar repülőgépen Ausztriába indul, hogy részt vegyen a szabadságharcban. ... Eisenhower elnök már a szabadságharc kitörésének első óráiban fogadta az Amerikai Magyar Szövetség képviselőit és azoknak teljes támogatását ígérte meg. Az Amerikai Magyar Népszava (december 8-án) beszámol arról, hogy Zákó tábornok »fegyveres kíséretével« Győrött járt. Újságolta, hogy Raksányi Árpád, a hazaáruló kisgazdavezér, Varga Béla titkára —a forradalom hírére Bécsbe utazott és bravúros módon eljutott Budapestre*. A fasiszta-hungarista Út és Dél novemberi száma szerkesztőségi levélben közli, hogy »a Hungarista mozgalom vezetője, szerkesztőségünk egyik tagjának kíséretében átlépte a magyar határt, hogy a helyszínen tájékozódhassanak a helyzetről. Távollétük alatt Európa majd minden országából Ausztriába érkeztek harcolni akaró magyar csoportok. Szerkesztőségünk éjjel-nappal a külföldről jövő testvéreink rendelkezésére álott.* A Katolikus Magyarok Vasárnapja arról számol be, hogy Vécsey József főtisztelendő úr »a rövid időtartamú magyar szabadság ideje alatt otthon volt, és tárgyalt Mindszentyvel is. Ennyit árultak el ezek a lapok a Nyugaton élő fasiszták, reakciósok közvetlen részvételéről a magyarországi »szabadságharcban«. És szándékuk, hogy máskor is vért, szenvedést, rabságot vigyenek az országba. A Hadak Útján januári száma szerint »nem lehet semmiféle gátlásunk, hogy ott, akkor és oly módon kapcsolódjunk bele népünk szabadságharcába, amint és amikor arra csak egy lehetőség adódik!* Az Út és Cél egy novemberi cikke még nyíltabb: »A hontalanok túlnyomó többsége mindenkor kész arra, hogy ha kell, fegyverrel is részt vegyen a felszabadításban.* (Kiemelés eredetiben!) A nyugati magyar emigráció politkusainak — és eltartóiknak — nem volt elég a vérontás. Úgy érzik, hogy jelentőségüket, árfolyamukat megnövelte az októberi ellenforradalmi kísérlet. Szívesen növelnék tovább, szívesen kergetnék új véres ellenforradalmi kalandba félrevezetett fiatalok ezreit. Grófok, bárók, földbirtokosok és a tőkés rendszer egyéb figurái fegyverrel és fegyver nélkül lépték át az országhatárt, hogy visszaszerezzék földbirtokaikat és gyáraikat Ufaára&'Z a légitárdéAxe Sok szemináriumon, évvégi összefoglalón, egyetemi vizsgán tették fel hosszú éveken át a kérdést: mi a proletárinternacionalizmus? Viszonylag könnyű kérdésnek számított, szinte adva volt rá a felelet, a megszokott, megkopott, a sok gépies ismétléstől fényét vesztett két-három mondat és a hallgató tisztes sikert arathatott akármelyik középfokú vizsgán. És azután egy adott pillanatban maga az élet tette fel a kérdést: mi a proletárinternacionalizmus? Sajnos Magyarország adott alkalmat erre és szerencsére Magyarország esete száműzte az élet gyakorlatából a megszokott, megkopott választ. Az ellenforradalmi puccs megbukott —s ma nem horthysta urak dirigálnak Magyarországon. A néphatalom hűséges magyar hívei a nemzetközi kommunista mozgalom erejére, bátorságára, következetességére támaszkodva megszabadították a mi népünket az égő házak és lobogó könyvmáglyák fényében támadó kapitalista, fasiszta restauráció rettenetétől. A vizsgán nálunk a témát már többé nem lehet egy-két mondattal elintézni. A szocialista tábor ereje — természetesen benne a Magyar Népköztársaság állami, politikai, katonai, gazdasági ereje — végeredményben ténykérdés és ezt kifejteni és nem dogmákat hadarni, hosszú órákat és cikkek sorozatát venné igénybe. De a tények statisztikailag is kimutatható tömege mellett vannak olyan tények is, amelyeket számokkal nem lehet remélni. A szeretet olyan megnyilvánulásai ezek, amelyek nem áruk tonnáiban érkeznek és nem szerepelnek a devizaforgalom kimutatásaiban sem. Azoknak a magyar küldöttségeknek tagjai, akik az ellenforradalom óta eltelt hat hónapban a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban jártak, elmondották, hogy szinte röstelkedve fogadták a szeretet, a megbecsülés testvéri, baráti érzéseit, amellyel körülvették őket. Sajnos, úgy látszik mindez nem fért be a 150 000 szóba, amit az ENSZ különbizottsága legutóbb öszszehozott. Nem számoltam meg, hogy hány szóban foglalkozik ezzel a témával az MSZMP pártértekezletének határozata. A szavak számában mindenesetre eltörpül az ENSZ némely megbízottjának szóbősége mögött. Dehát az igazságot mégis ez a mi dokumentumunk örökíti meg az utókor, sőt, bármennyire kényelmetlen is ez egyes amerikai vagy uruguayi nagyköveteknek, a jelenkor számára is. Gál György 3