Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-14 / 24. szám
Hf 5 HAS MgMu A HG Magyarországot jelent, az S Budapest környékét, a KAS pedig azt, hogy több rádióamatőr tartozik a HG S KAS hívójeles ultrarövidhullámú kollektív amatőr rádióadó állomáshoz. A rövid helyzetkép a következő: a zuglói Finommechanikai Vállalat rádióklubjának öt tagja szombat délutántól vasárnap délutánig 8 órás nemzetközi ultrarövidhullámú rádióversenyben vett részt. Pestről felmentek Dobogókőre, annak is a legmagasabb pontjára, magukkal vitték felszerelésüket, készülékeiket, s onnan próbáltak távoli országrészekkel és csehszlovák amatőrökkel összeköttetést létesíteni. Bár üzemzavar miatt három órás kiesésük volt, mégis a saját készítményt adó-vevő készülék segítségével 25 csehszlovák és 53 hazai állomással sikerült beszélniük. Még nem dőlt el, hogy ki lett a legjobb, hiszen 45 hasonló, egyéni és kollektív állomás telepedett az ország más magassági pontjaira is. Mindenesetre, ahol megjelentek, sok csodálójuk akadt KÍNOS MEGLEPETÉS A nagyteremben súlyos, ünnepélyes end honolt, mint általában a kiállítási érmekben hétköznap délelőtt. A levegőmég ott lebegett a megnyitóbeszéd hány foszlánya, mint a nyári égen ama elhőfoltok, amelyek távoli zivatarból moadtak meg. A teremőr nyitott szemmel ■ndikált egy széken és bosszúsan mozgatta a bajuszát, mint egy ingerült hőseinél, mert lépések koppantak és belépett a látogató. A teremőr egy pillantással felismérte a látogatót és tovább szundikált, mert szakavatott teremőr volt, aki jól ismerte a látogatókat. Ez a fiatalember azok közé tartozott, akik véletlenül tévednek a kiállításra és tétova léptekkel ődöngenek a szobrok között... A látogató cél és rendszer nélkül járkált a teremben, néha megállt és ajkát csücsörítve, kissé rövidlátó módon szemlélte a műalkotásokat, egyszer a fejét is megcsóválta, mint akinek nem tetszik valami. Aztán az előcsarnokban olyan zaj támadt, mint amikor egy kósza verébcsapat berepül a nyitott ablakon. Egy csomó diáklány érkezett, kék szoknyában és fehér blúzban, egy koros tanárnő vezetésével, aki olyanmozdulattal csukta összea napernyőjét, mint a főrangú hölgyek angol társadalmi regényekben. — Sorjában, kislányok, sorjában... Ezt a tanárnő mondta, azon a papír ízűhangon, amelyen idősebb tanárnők beszélnek a lányokhoz, s a hangjában apró, titkos nyikorgások voltak, mintha egy öreg katedrán sétálna... A lányok azonnal felfedezték a fiatalembert és vihogva, kacarászva követték minden mozdulatát, mert egy élő fiatalember sokkal érdekesebb mint százötven kőszobor. Százötven eleven ■talember között talán érdekesebb lenne kőszobor, de jelen esetben ez az lányszám állott fenn és a lányokat csikándozta a nevetés. A lányok ugyanis felfedezték, hogy a látogató hasonlít az egyik borhoz, méghozzá meghökkentő módon itt. Ugyanaz volt az orra szabása, a ■ja és az álla. Meg kell pukkadni! — mondta egy ér, szeplős lány, mert minden lánysztályban van egy kövér, szeplős, aki áladóan meg akar pukkadni. Húsz lányszempár vándorolt a fiatalemberről a szoborra és vissza. A látogató isszrevette és meg akarta igazítani a nyakkendőjét, mert minden férfi a nyakkendőjéhez nyúl, ha észreveszi, hogy a nők figyelik. De aztán rájött, hogy nincs rajta nyakkendő, ezért levette a pápaszemét, és komoran törölgette. — Tetszem a fruskáknak! — állapította meg elégedetten, s férfias mozdulattal visszatette a szemüvegét, kissé behúzta a horpaszát, és odébb lépett. A húsz lány feje úgy járt közte és a szobor között, mint a teniszpályán, amikor a labda útját követik. Egy óra múlva a tanárnő kinyitotta a napernyőt és papírhangján megszólalt: — Indulás, kislányok... A kislányok kivonultak, a kövér szeplős azonban visszafordult az ajtóból és tintás ujjával a szoborra mutatott: — Őrület, hogy hasonlít... Meg kell pukkadni... Amikor a látogató egyedül maradt, a szoborhoz lépett és szemüveg nélkül, közelről megszemlélte. És fokról fokra felfedezte a hasonlóságot. A katalógusban megnézte, kit ábrázol a szobor? — Pirkner László... Fogalma sem volt róla, ki az, de megharagudott rá. Mert azt még csak megbocsátjuk embertársainknak, hogy híresebbek nálunk, hogy hasonlítanak ránk, de azt, hogy nevetségessé tegyenek, azt — soha... (bárót!) . (Mikusik felv.) A meglepetés ... (MTI Foto - Keleti Éva felvétele.) Km.