Érdekes Ujság, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-03 / 18. szám
Legutóbbi számunkban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik budapesti vezetője nyilatkozott a huligán-kérdésről. Eljutottunk a Budapesti Rendőrfőkapitányság illetékes vezetőihez is, akik kifejtették álláspontjukat a huligánokat illetően. — A huligánok ellenforradalmi tevékenysége közismert. A Fehér Könyvben megjelent dokumentumok, az ellenforradalmi perek azt bizonyítják, hogy a huligánok lincseltek, fegyveresen harcoltak a néphatalom ellen, sztrájkra uszítottak, és fosztogattak. Az ellenforradalmi csoportokban szinte mindenütt ott voltak a huligánok és a prostituáltak. Ezeknek az elemeknek tetszett az ellenforradalom, mert a huligán ellensége mindenféle rendnek, nem szeret dolgozni, de jól akar élni. A huligánok törvényein kívüli embereknek tartják magukat, ellenségei a rendnek és a társadalmi együttélés szabályainak. — Mi a helyzet ma a huligánokkal? — Az utóbbi időben sokat beszéltünk a huligánokról, de nem mondtuk meg, hogy ki is a huligán. Honnan származik az elnevezés? Hooligan angol szó, annyit jelent, mint útonálló. A huligán szó a mi értelmezésünkben garázdát és parazitát jelent. Egy szóban nehéz kifejezni, néhány meghatározásból azonban világosan kiderül, kit te tartunk mi huligánnak. Tehát: aki nem tartja magára nézve kötelezőnek a társadalmi együttélést szabályozó törvényeket, rendeleteket, garázdálkodik, beleköt békés emberekbe, botrányt okoz, munkakerülő, a rend és a törvényszabta fegyelem ellen rendszeresen vét, a banditizmus híve, szoros kapcsolatban van a bűnözőkkel. Nézzük a gyakorlatot. A rendőrség rendszeresen ellenőrzi a szórakozóhelyeket, a huligánok ugyanis leginkább ilyen helyeken viselkednek garázda módon, belekötnek a békésen szórakozó emberekbe, verekedést, botrányt provokálva veszélyeztetik az állampolgárok testi épségét. A huligánok követik el a legtöbb hatósági közeg elleni erőszakot, a becsületes dolgozó ugyanis nem szegül ellen, ha valahol igazoltatja a rendőr. A huligánok most is szemben állnak a rendszerrel, mértéktelenül fogyasztják a szeszesitalt és a törvény nem okoz nekik gátlást. — Kikből tevődnek össze ezek az elemek? eg kell mondani őszintén, hogy többnyire egyszerű szülők gyermekeiből, részben pedig a deklasszált elemek leszármazottaiból. Nem lenne helyes elkendőzni a valóságot. A munkás- és parasztgyerekek rossz hatás alatt garázdákká válhatnak. A vagányság a kezdet, ideológiája pedig egy bizonyos fajta ál hősiesség. Tánciskolákban, szórakozóhelyeken, főleg italboltokban és kocsmákban mindig megtalálhatók a huligánok. Egy részük dolgozik, más részük nem, vagy csak alkalmi munkából él. A rendőrségnek az a feladata, hogy biztosítsa a főváros nyugalmát és a dolgozó emberek ne legyenek kitéve atrocitásoknak, ha elmennek egy szórakozóhelyre. Sokszor megesik, hogy a banditák leszólítják a szórakozó nővendégeket és ha a megszólított nem megy velük táncolni, verekedést rendeznek. — Sikerül-e leszoktatni a huligánokat a garázdálkodásról? — Komoly nevelőmunkára van szükség A KISZ most sikeresen próbálkozik a fiatalság nevelésével. A rendőrség is, személytől függően elsősorban nevel, figyelmeztet, de ha kell, szigorú példát statuál a garázdákkal szemben. Jelenleg eljárás folyik a rendőrségen egy öttagú társaság ellen. A XVI. kerületben megállítottak egy motorkerékpárost és virtusból súlyosan bántalmazták. Rövidesen bíróság elé kerülnek és előreláthatólag példás büntetésben részesülnek. Azonban szükség van ellenük az egész lakosság összefogására. A huligánok viselkedése nem tetszik a rendes dolgozóknak, mert őket is zaklatják. A becsületes dolgozók mindig a rendőrség mellett vannak, ha a huligánokkal szemben kell intézkedni és támogatják a rendőrséget Érdekes eset játszódott le a közelmúltban a Rákóczi úton: egy huligánt garázda cselekménye miatt igazoltatott egy fiatal rendőr. A tömeg pesti szokáshoz híven körülvette őket. A fiatal rendőr szabályosan, udvariasan szólította fel az illetőt igazolásra. A huligán azonban olyan hangon támadt a rendőrre, hogy egy bőrkötényes szállítómunkás, mielőtt a rendőr megakadályozhatta volna, felháborodásában arcul ütötte a renitenskedőt és maga te segítséget nyújtott az előállításhoz. A körülállók valamennyien helyeselték a munkás eljárását, az egyik járókelő azt mondta a szállítómunkásnak: „Jól csinálta szakikám, így kell ezekkel bánni!” A lakosság segít és a rendőrség várja is a segítséget — ha nem is mindig az előbbi formában —, mert csak közös erővel lehet küzdeni a huligánok ellen. — Milyen út áll a huligánok előtt? A bűnözés útja? Tudni kell, hogy a huligánok többsége 18— 25 éves. Egy részük a bűnözőkkel szoros kapcsolatban van és ha ott barátokra lel, nem képes megállni a lejtőn, előbb-utóbb börtönben végzi. A másik része viszont idővel megnősül, családot alapít, lecsillapodik és tisztességes, dolgos életet kezd. — Mit tehet a társadalom? — Mindenekelőtt harcolni kell a huligánok ellen. Ezek az emberek nem törődnek semmivel, magukkal sem. Nem akarnak dolgozni, nem akarnak beleilleszkedni a társadalomba, parazita módjára akarnak élni. A huligánok egyben kártevők, élősködők is, akik gazdasági kártevéssel, bűnözéssel szerzik meg az életmódjukhoz szükséges pénzt. A deklasszált elemek és a még meglevő lumpenproletariátus felfogása ez. Legtöbbször a szülői házban szívják magukba ezt a felfogást és a notórius bűnöző elemektől tanulnak. A társadalom nagy nevelőhatással bír. Egyetlen embernek sem szabad közömbösnek lenni a huligánokkal szemben, mert ez megmételyezi a fiatalságot. m. f. M & m - Wmil m : ■ f: Huligánok, 1956 októberében Txu/a&U gondok