Erdély, 1872 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-12 / 37. szám
Második évfolyam. 37. sí Maros -Vásárhelyűt, 18711. sept. 1^. Szerkesztői szállás és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési díj: egész évre íi írt; félévre 3 írt; negyedévre 1 fj*f f~0 kr. ‡». • Egyes példányai*a : 1!› Ki*, o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor, vagy térfogatának ára 0 ki*.; bélyegilleték minden beigtatásért 30 ki*. o. ét A kölni nővérek. (Novelle««) CHAULUS DH'KENS-töl. 1. (Folytatás.) A nővérek idősebbike a konyha felé indult, mig én Brigittával tel a lépcsőn. „Nekünk csak két szobánk van“ mondá vezetőm, „de az ne zavarja önt,— vacsora után Lóri majd az ebédlőben vet önnek ágyat, s ott nyugodtan alhatik. — Nem akarja kezeit megmosni ?“ kérdé kis szünet után. Gyertyát gyújtott, s a lépcsőtől balra eső szobába vezetett , mely a bútorzat után ítélve, hálószobások lehetett. A bútorzat két ágyból, ugyanannyi székből és szekrényből állott, az egyik falon pedig egy nagy fekete feszület függött. Az egész berendezés oly titokszerű befolyással hatott idegeimre, hogy meglepetésem kifejezését nem tarthattam vissza. „Bocsássa meg kíváncsiságomat kisasszony “ mondom, nem éreznek kegyetek néha egy kis félelmet itt oly elhagyatottan, minden cseléd nélkül lakni ? „Mi nem tudjuk mi a félelem. Különösen Lóri , ő a kísértetektől sem fél.------------hiszen én kísértetekben ?“ kérdé kis szünet után. Felelet helyett elkacagtam magamat. Nem tehettem másként, oly váratlanul s nagy komolysággal jött a kérdés. „Soha, se nevessen kérem” szólt Brigitta, kissé feltudva nevetésemet, „nekem gyakran úgy rémlik, mintha kertünkben kísértetek járnának, s én valóban félek tőlük.“ S e szavakra észrevehetően megrázkódott. — „Nézzen ide mily szép kertünk van“ folytató, más irányt adva beszédének „Jó nagy ugye bár?“ — Ez alatt egy cserépkantából vizet öntött a mozsdatálba, azt elembe téve és a kertbe nyíló ablakhoz lépett , melyen át a hold, egy terjedelmes terpsychore lombozata megül előbujva, a szobát megvilágitá. Az ablakhoz léptem én is, hogy a feldicsért kertet megbámuljam. Egy elég tágas, négyszögü, fallal bekerített tér, melyen a fű buján tenyészett; egy begyepesedett tornác vagy folyósó; ennek végében egy ajtócska, mely hihetőleg valamely mellékutcára vezetett, — volt mindaz, mit ő oly szépnek talált. „Ibolya persze kevés nyílik benne“ tévé hozzá csintalan mosolylyal, — mintha gondolataimat kitalálta volna. Amint kezeimet megmostam. Brigitta a szomszédszobába vezetett, hol terített asztal várt reánk. A szoba egyik szögletében nagy idomtalan cserépkályha terpeszkedett; a falakat fametszetek díszítették, elyik O. falában pedig valami fülke forma mélyedést vettem észre. A vacsorát pástétom, nyers sonka, szőlő és fekete kényéi képezték : egy üveg vizen kívül, egy kanta bajor sört is tettek az asztalra, Lóri az asztal körül ügyeskedett, Brigitta pedig még egy gyertyát gyújtott, s mind a kettőt a kályha, párkányára helyező. Tekintetem e közben véletlenül a szoba padozatára esett, s a látvány, mely itt szemem elé tárult, megborzasztott. Egy egész szétvert tücsökhad volt itt, mely hihetőleg a gyertyavilág által elriasztva, jobbra-balra hemzsegett, s keresztül-kasul iramlott. E cudar bogaraktól teljesHetembenundorodtam, és undoromat most sem tudtam elpalástolni.Nem vagyunk képesek ezeket az utálatos állatokat kipusztítani,“ monda Brigitta, észrevevén idegenkedésemet. ...Minduntalan kibújnak a hasadékokból, ott a kályha megül , s olyankor nem tudjuk másként, mint gyertyavilággal elkergetni, amitől úgy látszik nagyon félnek." Asztalhoz ültünk. Lóri velem szembe foglalt helyet, s vezette a társalgást. — Brigitta mellém ült, s mert az asztal kicsiny volt, kezeink gyakran érintkeztek. Nagyon keveset evett, egy kenyérdarabkát morzsolgatott apai között , — s