Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-01-21 / 4. szám
Ötödik évfolyam. 4. Maros-Vásárhelytt, 1875. január 21. Szerkesztői szállás Sz.-György-utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kis, o. é. Egyes példány ára: 15 Xr. o. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Hirdetmények a rom. kath. nyomdába czimzendők, M.-Vásárhely, plébánia-épület. Előfizetési felhívás az szépirodalmi heti közlöny 1875. évi V. évfolyamára. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek. Az „Erdély“ előfizetési ára: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr A vidéki előfizetési pénzek beküldése legczélszerűbben posta-utalvánnyal eszközölhető,így csak 5 kr-ba kerül, Vivény mellett pedig legalább 15 kr. a portó.) Könyvárusi százalék levonást nem fogadunk el. (Hiszen így minden előfizetőnél 60 kr. vesztesége van kiadó-hivatalunknak.) Az előfizetési pénzek t. Csíki Lajos úr könyvkereskedésébe, vagy az „Erdély“ kiadó hivatalába küldendők. Feles számú példányokat nem nyomatván, kérjük legfelebb f. hó 31-ig végezni a megrendelést, mert azután teljes számú példányokkal aligha szolgálhatunk. Az „ERDÉLY“ kiadóhivatala. 8á tán. +) Eljött a sátán szűk, hideg szobámba. Mutatta fényes, drága kincseit, S oly inger volt és annyi csáb szavába’, Hogy már azt hittem: végem! elveszít! „Jer, dobd le ócska, szaggatott ruhádat; Tied lesz minden mámor, élvezet. Lesz szolgaságod, kincsed, drága házad, Kövess! kövess! “ — Én csak koldus leszek! „Az ideál nem ad szállást, ebédet. Unalmas, ócska a te éneked. Éhen maradsz egy lágy rimecske végett, Pedig dús pompa, fény való neked. Jer, megsúgom, hogy mindezt hol találod. Ismerd meg az örömdús életet; Ottan keresd s nem dalban ideálod! Fejed mit rázod?“ — Én koldus leszek! Az életben bohó vagyok s ügyetlen, Hizelgni csúszva-mászva nem tudok. Meghalt a dóré kapzsiság szivemben. Az kincsem, amit érzek, gondolok. Vigasztalóm a dal szelíd zenéje. Fájdalmam édes, hogyha kényerek. És gúny, irigység nem vegyül beléje? „Senkit se gyűlölsz?“—Én koldus leszek!! S ha a nagy költők büszke névsorába A hít bejegyzi egyszerű nevem! A szenvedés nyomor nem volt hiába; Halálommal kezdődik életem! „Már látom, hogy méltó vagy ostoromra, Ha tulzásid meg nem szünteted.“ S én visszadöltem durva vánkosomra, És felzokogtam: Én koldus leszek. Reviczky Gyula. ’) A „Föv. L.“-nak volt szánva, de Vint, kivel egy szerk. üzenet miatt idegességemben összetűztem, a verset egyhangú, moralizáló levél kíséretében visszaküldte és a munkatársaságot fölmondta. Sic fata. R ... y. ÁLOMKÉP. (Rajz.; Irta: AIGNER FERENCZ. Komor hideg uralgott künn, mintha nem is tavasz lett volna. Egyedül voltam szobámban. Égő lámpám bágyadt fénye oly kísértetiesen rezgett szerte, hogy a köröttem lévő nyomasztó mély csend közepett önkénytelenül összeborzadtam. Az idő éjfél felé járt__ Asztalom mellett ültem s gondolkoztam. Miről? Magam se tudom. Egy csinos kötésű napló volt a kezemben, melyet egyik barátném emléke gyanánt őriztem. Évekkel ezelőtt jutottam e könyvhez, midőn még alig ismertem az életet és mégis ítélni akartam róla. Most e könyv látása felújította lelkem előtt az akkori eseményeket és én örömmel időztem azokkal. Előttem állt barátném kedves alakja, kivel annyi kellemes perczet eltöltöttem. Játszi, pajzán kedélye, mely annyira gyönyörködtetett. Visszaemlékeztem a kerti terjedelmes, vén hársfára, melynek lombsátora alatt biztos védvet találtunk a nap hevében, hogy vidáman cseveghessünk. A hímző munkájával foglalkozott és én, hol egyik, hol másik jelesebb író műveit olvastam fel. Szép idők voltak azok, mikor gyermeki kedélyünk a természet bájelében igy is