Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-11-19 / 47. szám
Ötödik évfolyam. 40. sz. Maros-Vásárhelytt, 1875. november 19. SZÉPIRODALMI HETI KÖZLÖNY. ________________MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY ÍVEN. Szerkesztői szállás Sz.-György utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o. e. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. e. Hirdetmények M.-Vásárhely, a rom. kath. leányiskola könyvnyomdájába (Plébánia-épületben) czimzendők. A hirdetmények közlési dija előre fizetendő. Ezres példány ára: 15 tr. o. é. Román népdalok. I. Szép nő, te kert éke, Szép, mint a napfénye; Mint eper, oly érett, Mond meg van-e férjed ? Mert hogyha tán nincsen, Ifjad leszek kincsem. Forró szerelmemet Megosztom te veled. ... És hajnalban járunk, Egymással sétálunk, Nyíló virágárban, Kis kertünk aljában. Leülünk a gyepre. Pihenünk egy perezre, S ismét járunk, szépen Megfoglak gyengéden ... Te megysz az ösvényen, Hogy hármat ne érjen , Megóvlak a széltől, A nap sugarától, Mely ime ott távol Lépteink kiséri, Mint árnyék a testet, Mint gerle a párját — Ha gondom lesz te rád, S elfelejted kincsem, Hogy hitvesed nincsen. H. Égessen el a tűz bánat, Régtől kisérsz, régen követsz, Mért nem forditsz egyszer hátat. Mondjátok, hogy boldog vagyok ? ... Lakjatok csak szomszédomban, S lássátok mily boldog vagyok. A bánat, mely sajtol engem, Nincs az égtől reám mérve, Azt magamnak én szereztem. Hullass szemem forró könnyet, Nem vigyáztál kire néztél: Lelkem bűnnel vádol téged. Lelkem téged bűnnel vádol, Hullás ezért forró könnyet, Hej, mert mindig nagyra vágyói. III. Sárga csőrű kis madárka, Mért daloltál távozásra, _______ Lapunk mai számához egy fél iv nyomdai árjegyzék an mellékelve. Sárga csőröd bár kihullna, Fajod bár ma kipusztulna, Vagy nem láttad te e szívbe’ Szerelmemet lángban égve ? Jégdarab a szivem már ma, S nincs remény a vndulásra. A te édes dalod, hangod, Távozásra búsan hangzott, El is mentem messze tájra, Elmaradt a szelíd lányka. Ámde értted vadász leszek, Mikor repülsz reád lesek, Ki lesz adva dalod ára, Testedbe egy nyílt bocsátva. Moldován Gergely. A vadon virága. — NoveleUe — ANONIMUSTÓl. (II. folytatás.) Ugordjunk át nehány napot az események folyamában. Elhangzott a vigadók zaja. A vértesi vadásziakban ismét néma csend honol. A rendes napirend teljesen helyreásott. Szirmai leakasztván kedvencz vadászfegyverét, szokott foglalatosságára ment. Szirmainé épen zöldségek télire való elhelyezése körül forgolódott, Irma a beszámolt fehérneműk elrakosgatásával bibelődött, midőn gyors lódobogás vendég érkezését jelezte. Az ifjú Csákváry és lovásza állott meg a ház előtt. — A fiatal gróf, és ily szokatlan időben ! ? Mit jelentsen ez ? — gondola magában az ablakon kinéző Irma. Pár percz múlva Csákváry az egyszerűen bútorozott, csinos lakszobában volt, hol a házi leány rendezgetett. Az udvarias ifjú egész leereszkedő nyájassággal köszönt, s egyenesen a vadászmester hollétét tudakolá.______ Irma a női ártatlanság rózsa-pirjával fogadta a köszönést s tette meg válaszát az ifjú gróf kérdésire, mialatt Szirmainé is beérkezett s a beszéd fonalát fölvevé. — Férjem vadászni ment a „Szakadásba, ha parancsolja a gróf, azonnal hazahivatom. — Atyám rendeletéből némi elintézni valóm lenne Szirmai úrral, azért kérni fogom a szívességre, ha ugyan a megtalálás könnyen eszközölhető. Semmi nehézség gróf úr, hiszen a vadászkürt szokott jelével egyszerre hazaszólíthatjuk a vadászmestert. Addig is parancsoljon méltóságod helyet foglalni, egy percz alatt intézkedem Szirmai hazahivatásáról! Szirmainé eltávozott, az ifjú gróf az asztal mellé lépett, miközben Irma is félbehagyván rendezését, szerény léptekkel közeledett az asztal felé. — Hogy találja magát e magányos helyen a kisasszony ? — kérde a fiatal gróf, miközben fürkésző szemeit a szép leány üde vonásain jártatá. — Nagyon jól gróf úr! — Hiszen itt semmi mulatság sincsen. — Rendes foglalkozásaim közepett nagyon jól érzem magam s különben sem szeretem a zajos mulatságokat. — Na akkor kijutott a vadászat alkalmával a zajból! — Az a gróf urék társaskörének vidám lakomája volt, melyben mi részt sem vehetünk, hanem csak elvonulva hallgathattuk édes anyámmal a messze hallszó zeneszót és a fel-feltörő éljenzéseket. — De hiszen! Hát az a sok dicséret kit illetett a lakoma csinos rendezéséért ? — Azt anyám rendezte a csákvári udvarból jött segítséggel.. . — És a kisasszony nem vett részt semmiben ?_ - . --------------------------1------------------1--------------------■