Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-07-01 / 26. szám

Hatodik évfolyam. 20. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. július 1. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON EGY NAGY ÍVEN. ^/V/VWWWWWWV’vA/WWAA/VWWVW’iAAA/’AAAr/V/’iA/’Ar JVJ\ SZERKESZTŐI HIVATAL Szent-Miklós-utcza 792­ szám alatt. — A lap anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér­mentve a szerkesztőségnek czimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. V«AÍVA/VUVWV«AAAAAAAAA/VWW\AAAAA/WW\AA/VWWV\AAAAiM/WWV0 ^/vA^sA/V^AA/\A/WW’d^AA/VVW*y\/’A^J\/, ■ <J «A/WWWJVTWWVWJVWVW) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Az előfizetési pernek legczélszerűbben posta-utal­­ványnyal tétethetnek meg. r 'V AA/V.A/vAAAAAAAAA/'/WVAAT JVA/-ATJV\AT JV , VVWVAAnAAAAAAAAAÎ) G írt — kr. 3 tp pp Negyed-evre . , • . 1 ,, 50 ,, Cj" iA/WWWW»/V/WWW\/V\/W\/\A/\AA/\nAr.ArJ\AA,\AA/WWWV/\An./\AAnA/VV,i/) KIADÓ HIVATAL: a plébánia-épület keleti oldalán, a könyv­nyomda I irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak­­ ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy | gazm. sorért 6 kr. — A hirdetmén­­­nyek dija előre fizetendő. | WMWdVM/WV<A/WT 'JV/WA/VAA/VWiAAA/WUW WJVs/Wi/WMJVWJVsS Egész évre fél évre . Mar­os-Vásárhely, június 27. . . v­/wwwwvy^ . Mult czikkünkben megkisérlettük általános körvo­nalakban­­jelölni azon irányt, melyben haladni akarunk, jeleztük a feladatokat, melyeknek megoldásához mi is járulni szándékozunk. Felvetettük a kérdést, merre keressük jövő munkás­ságunk útját, törekvéseink irányát, midőn az eddigi út, irány a bukás ösvénye felé vezetett! Hol leljük az erőt, mely a nemzet roskadozó vállait terhei elviselésére aczé­­lozza, mely nyomott helyzetünkből felkelni, haladni ké­­pesitsen ? Megtaláltuk e kérdésre a feleletet is. Egy nemzet kezében önsorsa intézésével, birtokában megifjodása szel­lemi és anyagi tényezőivel, melyek bár kimeríttettek, de ki nem esettek, a megpróbáltatás óráiban sem mondhat le jövő kilátásairól. Nehezedjék bár közéletünk minden ágazatára súlyosan a rosz gondolkodás, a gondtalanság ká­ros következményei, egyetlen mentőszerünk, melyhez for­dulnunk kell: a magyar társadalom felébresztése. Ez teremtette újjá nemzetünket nehezebb viszonyok között is, ennek elhanyagolása boszulta meg magát az országon oly kérlelhetlen következetességgel. Közelmúltunk, hazánk nyilvános életének forradalom­előtti huszonöt éve megadja a jelen nehéz viszonyok közt is a vigaszt, s megmutatja a napjainkban uralgó bábeli zavar közt is jövő működésünk irányát. Mert hisz mi volt Magyarország azon korszak előtt, midőn a­­Hitel“ által országszerte felkeltett társadalmi tevékenység újjá teremtette? Egy viszontagságok közt meggyengült középkori állam, mely csak a múltak emlé­keinek élt, melynek törvényes önállását, ódonszerü ha­gyományait is mindinkább megnyirbálta a kényuralom hatalma? Egy nagy csapatja a kiváltságolt osztá­lyoknak, az elnyomottak, a jobbágyok milliói felett. Haladásában megállapodott, enyészetnek indult társaság, avult intézményekkel, a jóllét és polgárosodás eszközei­nek, feltételeinek teljes hiányával. A földbirtok parlagon, műveletlenül hevert, alig gyümölcsözve, az ipar, keres­kedelem lenyűgözve, fejletlenül, a tudomány, művészetek szunyadozva vagy meg sem születve.­­ A szellemi élet­­felett sűrű homály borongott, a társadalmi viszonyokon a mozdulatlanság átka feküdt. És mivé alkotá ezen Magyarországot a sociális tevé­ken­ység felébresztett szelleme ? A lassú enyészetnek indult magyar nemzet, pezsgő, élénk, gyarapodó nép lett, tár­sadalmi viszonyai felfrissültek, emelkedtek, az ipar, ke­reskedelem szemlátomást gyarapodott. Ki-ki tanult s töre­kedett terjeszteni a műveltséget, gyarapítva saját ismereteit. Az irodalom villámgyorsan emelkedett, a művészet is meg­­honosult. A kiváltságos osztály a humanismus szellemé­nek hó­dítása alatt maga áll a reformok élére. Lemond jogairól, testvérileg osztozik meg a nép elnyomott osz­tályával a szabaddá lett földbirtok felett. Szabaddá lesz a gondolat, a sajtó és szószék, míg végre visszaszerez­tetik a nemzet törvényes függetlensége, végrehajtatnak a negyedszázad óta megérlelt reformok, s befejeztetik a nemzeti átalakulás nagyszerű munkája ... íme, ez nemzeti emelkedésünk ama nevezetes huszonöt évének képe, a történész tanúsága szerint, s mindenki, a­ki a dolgok mélyére tekint, be fogja vallani, hogy mindezt a társadalmi munkásság eszközölte, vitte ki. Azon társadalmi munkásság, melyet Széchenyi keltett fel, s melynek vívmányait Kossuth merész lelke, nagy szelleme a törvényhozás factorai által biztosíttatott. De oly idők jöttek, melyek a negyedszázad büszke alkotásait porba dönték. A tizenkilencz évi elnyomatás nemzetiségileg, anyagilag és szellemileg semmivé tette a magyar társadalmat. S ugyan mit tettünk, midőn ezelőtt kilencz évvel ismét birtokába jöttünk az öröknek, melyben tizenkilencz évig pogányok gazdálkodtak ? Mennyire igyekeztünk e kilencz év alatt, hogy a magyar nemzetiség eszméje át­hassa a magyar nép rétegeit? Mit tettünk a művelődés terjesztésére társadalmilag, mennyire tökéletessí tettük sociális kezdeményezésből anyagi erőnk tényezőit ? Semmit és semmit! Felcsaptunk kulturállamnak — kultivált társadalom nélkül. Mellőztük a haladás logikai rendjét, mely nélkül lázas sietséggel raktuk fel a kártya­várat, s az minden perczben összedüléssel fenyeget, s csak mesterséges támogatás tarthatja fel. De hasztalan, a fátumot nem fogja ez alkotás elke­rülhetni, hacsak nem tanulunk a múltból, s nem vesszük vezérkalauzunkul a történelmet, nem követjük nagy refor­mátorainkat a társadalmi haladás útjára, melyen haladva az eddigi hibák helyreüttessenek, s megteremtessék egy egészséges, új, tevékeny sociális közélet alapja.

Next