Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-07-01 / 26. szám
Hatodik évfolyam. 20. sz. Maros-Vásárhelytt, 1876. július 1. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON EGY NAGY ÍVEN. ^/V/VWWWWWWV’vA/WWAA/VWWVW’iAAA/’AAAr/V/’iA/’Ar JVJ\ SZERKESZTŐI HIVATAL Szent-Miklós-utcza 792 szám alatt. — A lap anyagi és szellemi részét illető küldemények, bérmentve a szerkesztőségnek czimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. V«AÍVA/VUVWV«AAAAAAAAA/VWW\AAAAA/WW\AA/VWWV\AAAAiM/WWV0 ^/vA^sA/V^AA/\A/WW’d^AA/VVW*y\/’A^J\/, ■ <J «A/WWWJVTWWVWJVWVW) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Az előfizetési pernek legczélszerűbben posta-utalványnyal tétethetnek meg. r 'V AA/V.A/vAAAAAAAAA/'/WVAAT JVA/-ATJV\AT JV , VVWVAAnAAAAAAAAAÎ) G írt — kr. 3 tp pp Negyed-evre . , • . 1 ,, 50 ,, Cj" iA/WWWW»/V/WWW\/V\/W\/\A/\AA/\nAr.ArJ\AA,\AA/WWWV/\An./\AAnA/VV,i/) KIADÓ HIVATAL: a plébánia-épület keleti oldalán, a könyvnyomda I irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy | gazm. sorért 6 kr. — A hirdetménnyek dija előre fizetendő. | WMWdVM/WV<A/WT 'JV/WA/VAA/VWiAAA/WUW WJVs/Wi/WMJVWJVsS Egész évre fél évre . Maros-Vásárhely, június 27. . . v/wwwwvy^ . Mult czikkünkben megkisérlettük általános körvonalakbanjelölni azon irányt, melyben haladni akarunk, jeleztük a feladatokat, melyeknek megoldásához mi is járulni szándékozunk. Felvetettük a kérdést, merre keressük jövő munkásságunk útját, törekvéseink irányát, midőn az eddigi út, irány a bukás ösvénye felé vezetett! Hol leljük az erőt, mely a nemzet roskadozó vállait terhei elviselésére aczélozza, mely nyomott helyzetünkből felkelni, haladni képesitsen ? Megtaláltuk e kérdésre a feleletet is. Egy nemzet kezében önsorsa intézésével, birtokában megifjodása szellemi és anyagi tényezőivel, melyek bár kimeríttettek, de ki nem esettek, a megpróbáltatás óráiban sem mondhat le jövő kilátásairól. Nehezedjék bár közéletünk minden ágazatára súlyosan a rosz gondolkodás, a gondtalanság káros következményei, egyetlen mentőszerünk, melyhez fordulnunk kell: a magyar társadalom felébresztése. Ez teremtette újjá nemzetünket nehezebb viszonyok között is, ennek elhanyagolása boszulta meg magát az országon oly kérlelhetlen következetességgel. Közelmúltunk, hazánk nyilvános életének forradalomelőtti huszonöt éve megadja a jelen nehéz viszonyok közt is a vigaszt, s megmutatja a napjainkban uralgó bábeli zavar közt is jövő működésünk irányát. Mert hisz mi volt Magyarország azon korszak előtt, midőn aHitel“ által országszerte felkeltett társadalmi tevékenység újjá teremtette? Egy viszontagságok közt meggyengült középkori állam, mely csak a múltak emlékeinek élt, melynek törvényes önállását, ódonszerü hagyományait is mindinkább megnyirbálta a kényuralom hatalma? Egy nagy csapatja a kiváltságolt osztályoknak, az elnyomottak, a jobbágyok milliói felett. Haladásában megállapodott, enyészetnek indult társaság, avult intézményekkel, a jóllét és polgárosodás eszközeinek, feltételeinek teljes hiányával. A földbirtok parlagon, műveletlenül hevert, alig gyümölcsözve, az ipar, kereskedelem lenyűgözve, fejletlenül, a tudomány, művészetek szunyadozva vagy meg sem születve. A szellemi életfelett sűrű homály borongott, a társadalmi viszonyokon a mozdulatlanság átka feküdt. És mivé alkotá ezen Magyarországot a sociális tevékenység felébresztett szelleme ? A lassú enyészetnek indult magyar nemzet, pezsgő, élénk, gyarapodó nép lett, társadalmi viszonyai felfrissültek, emelkedtek, az ipar, kereskedelem szemlátomást gyarapodott. Ki-ki tanult s törekedett terjeszteni a műveltséget, gyarapítva saját ismereteit. Az irodalom villámgyorsan emelkedett, a művészet is meghonosult. A kiváltságos osztály a humanismus szellemének hódítása alatt maga áll a reformok élére. Lemond jogairól, testvérileg osztozik meg a nép elnyomott osztályával a szabaddá lett földbirtok felett. Szabaddá lesz a gondolat, a sajtó és szószék, míg végre visszaszereztetik a nemzet törvényes függetlensége, végrehajtatnak a negyedszázad óta megérlelt reformok, s befejeztetik a nemzeti átalakulás nagyszerű munkája ... íme, ez nemzeti emelkedésünk ama nevezetes huszonöt évének képe, a történész tanúsága szerint, s mindenki, aki a dolgok mélyére tekint, be fogja vallani, hogy mindezt a társadalmi munkásság eszközölte, vitte ki. Azon társadalmi munkásság, melyet Széchenyi keltett fel, s melynek vívmányait Kossuth merész lelke, nagy szelleme a törvényhozás factorai által biztosíttatott. De oly idők jöttek, melyek a negyedszázad büszke alkotásait porba dönték. A tizenkilencz évi elnyomatás nemzetiségileg, anyagilag és szellemileg semmivé tette a magyar társadalmat. S ugyan mit tettünk, midőn ezelőtt kilencz évvel ismét birtokába jöttünk az öröknek, melyben tizenkilencz évig pogányok gazdálkodtak ? Mennyire igyekeztünk e kilencz év alatt, hogy a magyar nemzetiség eszméje áthassa a magyar nép rétegeit? Mit tettünk a művelődés terjesztésére társadalmilag, mennyire tökéletessí tettük sociális kezdeményezésből anyagi erőnk tényezőit ? Semmit és semmit! Felcsaptunk kulturállamnak — kultivált társadalom nélkül. Mellőztük a haladás logikai rendjét, mely nélkül lázas sietséggel raktuk fel a kártyavárat, s az minden perczben összedüléssel fenyeget, s csak mesterséges támogatás tarthatja fel. De hasztalan, a fátumot nem fogja ez alkotás elkerülhetni, hacsak nem tanulunk a múltból, s nem vesszük vezérkalauzunkul a történelmet, nem követjük nagy reformátorainkat a társadalmi haladás útjára, melyen haladva az eddigi hibák helyreüttessenek, s megteremtessék egy egészséges, új, tevékeny sociális közélet alapja.