Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1944-12-04 / 1. szám

————1——BT SZOCI ÁLD EMOKRA T A HETILAP Mire vállaltiosunk ? r,Erdély“ címmel szcciáli ta \'ti lapot indítunk Kolozsváron. ben az egyetlen mondatban wne van ez egész progra- vink, melynek megvalósítá­sért küzdünk, le von fektetve az irányvonalunk, amelytől iha el mm fogunk térni, zociá lista hetilcpot indítunk, a át váll.ljuk annak a köz­iemnek a folytatását, ame- vt elődeink meglezdtek egy igazságosabb társadalmi ad megvalósításáért. Vállal­ni, mert az ö munkájuk ered mye, hogy a munkásság tgszabadult a 16órás munka- 3 testet és lelkei felörlő rab­jából és szabadidejét fel- sználva kiépíthette könyv­mit, politikai és gazdasági övezeteit, és ma mint döntő litikai tényező jelenhet meg történelem szinterén. Vállaljuk a nemzetek egyen­legéért való további küzdel- 't. Nem árért, mintha ki- ibségiek volnánk, hanem ért mert szcciáhsták vagyunk. ' ezt hirdetjük, amióta szó­lista jár ezen a földön é. bőt soha nem fogunk egyet- ’ szót, egyetlen lépést en- ini, mert aki a nemzetek senlőségé és testvérisége nél- 1 hirdet demokráciát és szc- lizmust, az sem nem de­ls rat a sem nem szociálista. Vállaljuk a fc se izmus ellen legkíméletlenebb k üzdelmet, rt a fascizmus „Uj Euró- á“ a dolgozók részéie száj- arct, szervezeteik feloszlá­st, vezetőik kiirtását jelen­ei Az ő „Uj Európájuk11 a ek temetője, amelyben csak lölgő váiosokat, éhségtől bülő polgárokat, férjükért, rmekükért sikoltozó asszo- ]kat és az árva gyermekek Hóit látjuk. Táltáljuk a további küzdel- minden becsületes ember, zán emberhez méltó élet- 'vonalért. Ezért küzdöttünk vezeteinkben a múltban is, kor üldözés és börtön jáit és ezt csináljuk hatványo- mértékben a jövőben is. k dolgoznak fizikai vagy szellemi jéren, azoknak nem árT valányhajas szónokokra, uszító frázisokra, h n m olyan fize­tésre ven szükségük, amely lehetővé teszi részükre is a huszadik század csodálatos vív­mányainak élvezését. Vállaljuk a küzdelmet mind­azoknak a magyar kultúr­intézményeknek a megvédé­séért, amelyek nem egy négy­éves nyomorult fasciszta re­zsim alkotásai, hanem egy nép többszázéve, fejlődésének és szellemi erőfeszítésének ered­ményei és amelyeknek átmen­tése egy igazságosabb [társa dalmi rendbe éppen a műnkés- scg fel:dala. Ugyanígy fogun küzdeni mindezért, amit az erdélyi román nép évszázado­kon kérésziül szellemi téren teremtett, mert a szocializmus minden nemzet részire egyfor­mán akarja a kultúrát, a jó­létei, a szabadságot. Lapunk részére az ,,Erdély ‘ címet választottuk. Ezzel is bizonyítani akarjuk, hogy az általános világpolitikai, vag\ országos jelentőségű kérdések melleit, Erd.ly különleges kér­désével ckarúik főképpen fog­lalkozni. Erdély a szí badság földje veit. Ezen a földön mondották ki először a vilá­gon a vallásszabadságot, ezen a földön lépték szét táncaikat Budai Nagy Antal, Horea, C.o:ca, Cnscn jobbágyai, e szélely bércek közül indult el Dózsa György, a „paraszt­király“.. Ezen a földön hirdettek igéi Szenczi Molnár Albert, Misz- tótfalusi Kiss Miklós, Apáczai Cseri János. Ezen a földön nyomtatták ki magyar kezde­ményezésre a román Bibliát. Erdély a szebadság földje volt és újra az kell legyen. Akik ismerik Horea, Cloşca és Crisán jobbágyainak köve­teléseit, azok tudják, hogy ugye nezekért a köve télér ekért áldozta fel életét Lózsa György és negyvenezer magyar jobbágy. Meghaltak, mert igazságot c kariak: egy e íny omolt osztály félsz, bódítását. Közös volt a sorsuk, a ciljuk és közös a végzetük. És egy nappal sem szabadult fel hamun bb a magyar jobbágy, mint a román. Azóta sok icö eltelt, ciak a l özös sors, az egymásra utalt­ság nem változi ti. Az agrár­kérdés megoldása Eidély ipa­rosítása és ezen keresztül a népfölösleg munkához juttatása és a többi közös kérdések, amelyeket most fel sem sorol­hatunk: közös cél, kö:ös fel­adat. Végei: ük megértéssel, szeretettel. Mi ezt a megériés i és sze­ret etet fogjuk h,rdetni. LAKATOS ISTVÁN * i Ausztriát fenyegeti a szovjet harapófogószerüen megindult támadása Fehérítés efőtt álfenek a tíuréníuli nemet erek A hatodik háborús karácsony küszöbén önkéntelenül is eszünkbe ötlik a német katonai szakértők egy évvel ezelőtti „háborús mér­lege“. — Már túlhaladtuk az első világ­háború tartamát, — hangoztatták akkor — anélkül, hogy ennek a második világháborúnak végét lát­nánk. Fentiek megállapításával főkép­pen a két világháború kétoldali vezetése között lévő „különbségre“ hivatkoztak, amit természetszerű­leg a jelen mérkőzés javára köny­veltek el, a küzdelem német terv­szerűségét és nagyvonalúságát hangsúlyozva mindenek fölött. A kiemelt nagyvonalúság azóta, úgyszólván szemünk láttára, tört dirib-darabbá, a német kezdemé­nyezésnek tulajdonított tervszerű­ség pedig minden részletében kap­kodó alkalmazkodássá vált ellen­felei nagyvonalú elgondolásának megakadályozására, helyesebben azok megvalósításának puszta kés­leltetésére. Sarkalatos hibája volt a német hadvezetőségnek, amikor abban bizakodott, hogy a rendelkezésére álló erő képes lesz a szovjet elő­nyomulás megállítására. Éppen igy tévesen reménykedett az inkább propagandisztikusan megvalósított Atlanti-fal elhárító erejében. E tévedéseknek esett áldozatul a Franciaországban állomásozó né­met csapatok nagyrésze és az orosz támadás lebecsülésével hullámtö- röül odadobott balti s legutóbb a balkáni német seregek. A katonai baklövéseket csak fo­kozta a részben éppen miattuk el­indult belső és külső bomlási fo­lyamat, amire hatékony talaj volt a pángermán „Deutschland über alles“ elgondolás révén felidézett hossza múltú politikai ellenszenvben. A belső összeroppanás elöreve- tett árnyéka volt a Hitler ellen a nyáron elkövetett merénylet, inig a végzetesebb külső bomlást Finn­ország kilépése indította el. Ezt követte a Romániának szabott fegy­verszüneti feltételek elfogadása, mellyel Románia maga is fegyve­res szerepet vállalt a Németbiro­dalom ellen, akár annak szintén korábbi szövetségese Bulgária. A rövidlátó magyar politika és ka­tonai vezetés befolyása alatt tartott Horthy Miklós kormányzó, elké­setten bár, ugyanezt a lépést kísé­relte meg. É mulasztás végzetes következménye lett a Magyar-Al­föld hadszíntérré válása. A szigorított német ellenőrzés alá vetett honvédség részleges át­állása mégis nagyban lazított azon az ellenállási vonalon, amelyet a Tokaj-hegyalja védelmi láncolatá­val kiegészült közép és alsó Tisza [ mentén tervezett a német hadve­zetőség. A keletkezett réseken, legújabb I meglepetésül északon és a Dunán- ! túl déli részén indult, valószinüleg i egységes szovjet átkaroló mozdu­lat, amit fent Eger elfoglalása, emitt pedig Pécs elérése koroná­zott meg, ma már nyilvánvalóan a Balaton és környező hegyvidé­kén kiépített délkeleteurópai végső ellenállási vonalának megkerülését s az ott felvonultatott véderők fog­lyul ejtését vagy megfutamitását célozza. Ezzel szabaddá válik az ut a kevésbé védhető és politi­kailag is ingatagon hitlerista ér­zelmű Ausztriába . . . Nyugaton a Rajna áthidalása te­szi lehetővé az újonnan talpra­állított francia haderővel erösbödő hatalmas angol-amerikai hadsere­gek betörését a Birodalom leg­féltettebb utánpótlási iparvidékére. A szovjet-angolszász hadmozdu­latok egységesen készítik elő Hit­ler világuralmi pozícióra szánt Németbirodalmának végleges meg­semmisítését. (—a—a—)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék