Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1944-12-04 / 1. szám

­ A kolozsvári színjátszás kérdése A kolozsvári Magyar Színház megfeszített erővel igyekszik mű­sort adni, hogy ezáltal a város kulturélete pezsgésbe jöjjön. Hely­zete igen nehéz és határolt. Alig néhány kipróbált színésze maradt vissza, akik egymagukban nem adnak megfelelő és elégséges ke­retet, így természetszerűleg hígí­tásra volt szükség, ami nem ment a művészi teljesítmény javára. A zenekar és a műszaki személyzet jórészt helyén maradt, a színész­­gárda hiányai azonban szembe­­szökőek ... Ehhez jön a sötétség miatti korai kezdés és a még ön­tudatlan és jórészt nem egységes közönség. Ilyen módon a kolozs­vári Magyar Színház a legsúlyo­sabb nehézségekkel küzdve dol­gozik s egyelőre az is teljesít­mény, ha egyáltalában előadásokat tud felmutatni. Az első napokban műsoros elő­adásokat mutatott be a színház , bekerültek oda nemvaló elemek is, ami nem volt az indulás előnyére. A tisztogatás később elvégezte fel­adatát. Az első színdarabbemutató, az Iglói diákok az adottságokat vette figyelembe. Az idejétmúlt álromantikus operett mellett az szólt, hogy az ismertebb és köny­­nyebb szöveget és jeleneteket bírni fogja a fiatalabb rész. A darab több előadást ért meg a szórakozni vágyó közönség jóvoltából. A Mág­nás Miska szatirikus élét a rende­zés kissé elhalványította, de itt egy-két jó énekszám már emelke­dést mutatott. Gorkij Éjjeli mene­dékhelye meghaladta az együttes erejét, a szép szándék ténye mel­lett az előadás széthulló és mű­kedvelői szintű volt, amin az egyébként törekvő rendezés se tu­dott segíteni, hiszen színész nélkül igen nehéz színházat csinálni, a darab színrehozatala mégis jó pont a színház nemesebb célkitűzései mellett. Mindezt keresztmetszetként je­gyezzük ide — az ismertetett ne­hézségek tükrében kap magyará­zatot az előadások erőtlenebb vonala. Úgy gondoljuk, a színház a klasszikus operetteket kellene elő­vegye a szórakoztató műsorkeret­­ben, vegyítve néhány szellemesebb vígjátékkal. A vonalasabb műsor­ban egy-két Moliére-darab vehető elő és természetesen a magyar irodalom szebb és fajsúlyosabb művei. A közönség — mint írtuk — megoszlik. Egy része az érkező új világ felé lépve, egészen új szín­házat és játszóstílust igényel, olyan darabokat, melyeket az eddigi tár­sadalmi világkép mellett nem le­hetett szinre hozni. A másik rész viszont a selejtes operetteken ne­velkedve, ma sem akar mást, mint nevetni és szórakozni táncon, ze­nén és sikamlós vicceken. Az ön­tudatos, egységes új sziniközönség kiformálása hasonlóan időszerű és szükséges feladat, mert csak egy tisztultabb légkörű és igényű néző­tér tud kiharcolni szebb és érté­kesebb színjátszást. A Magyar Színház vezetőségé­ben megvan a készség a szebb és több felé — a kérdés az: érkez­nek-e még színészek? Ez az első kérdés a megoldás felé. A közön­ség jórésze tudatában van a ne­hézségeknek és a jóindulatú vára­kozás álláspontjára helyezkedik, így megvan az a szükséges lég­kör, ami mellett kiépülhet majd fokozatosan a tökéletesebb kolozs­vári magyar színjátszás. A színi­­növendékek gondos kinevelése is sokat segíthet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kolozsvári Magyar Színháznak a továbbiakban az egész erdélyi magyarság színházává is kell vál­nia. Éppen ezért a színház oda kell hasson, hogy az erdélyi írók érdeklődjenek és kapcsolódjanak be a színház munkájába. Az egy­kori kolozsvári állami színház négyéves munkája alatt e téren, néhány bátortalan kísérlettől el­tekintve, semmit sem tett. A kolozsvári színjátszásról szólva írnunk kell a most kibontakozó román színjátszásról is. A magyar együttes vezetőségének kezdemé­­nyezésére a kitűnő szakember, Bretán Miklós igazgatása alatt megalakult a román színház és opera, melynek a magyar együttes zenekart, műszaki személyzetet, sőt színészeket és énekeseket is ad, a teljes egyetértés jegyében s így a két együttes egymást ki­egészítve dolgozik Kolozsvár kul­túrájáért és ezzel mintegy példát ad a követésre más munkasíkokon dolgozóknak is. Néhány jó énekes ottmaradása lehetővé teszi kisebb személyzetű operák, mint például a Tosca bemutatását, úgyhogy a kolozsvári színjátszás emelkedése várható. A román operett-, próza- és operaegyüttes rövidesen elkezdi előadásait. Figyeljük megértéssel és jóindu­lattal a kolozsvári színjátszás ki­alakulását, segítsük munkáját, mert adott helyzetben csakis színház és közönség együttes törekvése épít­heti ki azt a színházi kultúrát, amire napjainkban múlhatatlanul szükség van. Sztojka László e­tt it­í­ ly 1044 r 4. * Biztosítjuk a miros kenyér-­, hús- és tűzifaellátását­ ­- mond­ju­ Albon György közellátást vezeti Kolozsvár város lakosságának legfontosabb kérdései: a kenyér, hús, tűzifa. Lesz-e ezekből ele­gendő ? Munkatársunk beszélgetést foly­tatott Alton György városi ügy­osztályvezetővel, aki a mindenkit közelről érdeklő kérdésekről a kö­vetkezőket mondotta: — A lakosság kenyérellátása jó­időre biztosítva van, mert sikerült kellő intézkedéseket tennünk. E téren visszaélések voltak, a bűnö­söket katonai bíróságnak adtuk át, ahol szigorú büntetés vár rájuk. A Plugarul és Hangya szövetkeze­tek bevonásával elegendő gabona- és lisztkészletekre tettünk szert, így a mindennapi kenyerünk biz­tosítottnak tekinthető. — Hús is van elég. És lesz is. A sorbanállás megszűnt, mindenki hozzájuthat a napi húsadagjához. — Itt a hideg, nagyon fontos a tűzifa kérdése. — Megnyugtathatom a lakos­ságot: Van és lesz tűzifa! Fel­hívom a lakosság figyelmét arra, hogy a Szent János-kút melletti erdőben elégséges famennyiség áll rendelkezésre, ahonnan kis kézi­szekérrel — mivel a távolság je­lentéktelen — könnyen beszállít­ható. A beszállítás városi utalvá­nyok alapján történik amiket a Gazdasági Akadémián létesítendő hivatalban adunk ki. Egységes, jutányos árat számítunk fel. Az említett erdőben van annyi fa, amiből a lakosság ez évi szükség­letét fedezni tudjuk. Hír szerint e hónapban megindul a vasúti for­galom Kolozsvár— Csúcsa között, ez esetben a kolozsvári tűzifa­­kereskedők be tudják hozni itt el­fekvő készleteiket. Van ezenkívül a Hójában és a györgyfalvi erdő­ben is fánk, úgyhogy nem kell félni, nem fagyunk meg a télen. — Gondoskodtunk elegendő zsír­ról is, valamint olajról. Egész télire biztosítva vagyunk. A város dolgozói bizonyára meg­nyugvással veszik tudomásul, hogy a város vezetősége gondoskodott arról, hogy ne álljon be fennaka­dás a közellátásban. Anyagi helyzetének rendezését kéri a vasúti munkásság KOLOZSVÁR, december 4. A ki­vonuló német és magyar hadsereg, mint köztudomású, felrobbantotta az összes hidakat és teljesen hasznavehetetlenné tette a vasúti pályatestet. Úgy a helyi hatósá­gok, mint az itt székelő vasúti üzletvezetőség, valamint a munka­­szolgálatra bevonultatott helyi la­kosság és a vasút itt maradt sze­mélyzete fáradhatatlan munkájának és energiájának köszönhető, hogy valóban csak napok kérdése már a vasúti forgalom megindulása, a városban pedig hetek óta a rög­tönzött hidakon bonyolítják le a forgalmat. Tény, hogy a vasút helyreállí­tása mindennél fontosabb. A munka lázas menete azonban nem terel­heti el az illetékes tényezők fi­gyelmét a vasútépítéshez beosztott — különböző szolgálati kategóriá­ba tartozó — vasutasok sanyarú helyzetéről. Az ittmaradt vasuta­sok között talán egyetlenegy sem akad, aki nem értené meg a hely­zetet és zúgolódna az ellen, hogy a mai idők szükségszerűsége a kényelmes íróasztalok, raktárak, műhelyek és egyéb munkahelyek mellől vasútépítő pályamunkásként vezényelte ki valamennyiüket a pályatestre, ahol reggeltől estig versenyt dolgoznak az ebben a munkakörben felnőtt napszámosok­kal. Nem. Ezért egyetlen öntuda­tos vasutas sem emel panaszt. A panasz oka egészen más. Az elmúlt uralom utolsó tény­kedése az állami alkalmazottakkal szemben az volt, hogy mindenki részére folyósítottak három havi fizetésnek megfelelő összeget. Az­óta — bár hivatalosan nem emel­kedtek az árak — minden, de kü­lönösen az élelmiszerárak olyan árbeli eltérést mutatnak a múlt áraival szemben, hogy az előre felvett és az akkori áraknak meg­felelő fizetések már régen elfogy­tak és ma már ezeknek az embe­reknek a szó legszorosabb értel­mében nincsen miből vásárolniok és szinte azt lehet mondani, nin­csen mit enniük. Pedig ez a nehéz munka egész embert követel, egész embert pedig csak úgy lehet el­képzelni, ha a nehéz munkának megfelelően táplálkozhat is. Az illetékes tényezőknek meg kell találniuk a lehetőségét annak, hogy amíg gyakorlatilag is alkal­mazhatják az új munkabéreket, illetve a megállapított vagy meg­állapítandó munkabér és az előre felvett fizetések közötti különbözet kiűzetésére kerül a sor, legalább előlegként juttassanak a vasútépítő vasutasoknak valamilyen pénzbeli támogatást, hogy a lázas munka­menetet ne akadályozza a vas­utasok siralmas anyagi helyzete. ----------■ " .................................... „Szabad fejlődést a sportban“ címen a „Világosságiban meg­jelent cikkére engedje meg 1. b. úr, hogy most, miután már terem van, néhány megjegyzést tegyek. Abban teljesen egyetértek, hogy a „sportban legtöbbször a munkás­ság alkotja az utánpótlás és erő­tartalék forrását“. Az is igaz, hogy eddig az irányítás és szervezés tekintetében a kezdeményezés min­dig kicsúszott a munkásság kezé­ből. De azt már aztán sze­retném tudni, hogy melyik munkás sportegyesületnek, intézménynek vagy vezető egyénnek kellett a „faji előítéletek kinövéseitől meg­tisztulni“. 1. b. úr cikke alól, a hosszú bevezetés után, kibújik a lóláb. A Kolozsvári Athletikai Club útját szeretné egyengetni, mond­ván: „a diktatórikus rendszer alól felszabadult KAC átérezve az idők parancsát, kész az együttműkö­désre, sutba vetve minden eg­y­­uralmi tervet“. Hát ez nem szén őszinte, kedves­­. b. Az! hiszem, hogy a KAC abb, bizonyos diktatórikus rends:'fftyAn, olyan nagyon rosszul érezte írni­­magát, hogy most „felszall vidám­ról“ beszélhessen. Hogy m­a mo­­ndja az egyeduralmi terve, nem­nem csodálkozom. (Próbál szovjet feladni!) De adta volna Jeatjana jóval a „felszabadulása“ előttrauss­­bár egyetlen egyszer halloatna­­volna hangot KAC-éktól az mű­­előitéletek kinövései ellen“ ellenkezőleg. Most „szabad­­gadta dést a sportban !“ a jelszó. Üresen szép ! De vegyen tudomásul a szin­tet dolgot. Most az egyszer fogják sem a kezdeményezést a vezetést a munkásság­be kivenni, se a nagytőkések, a társadalmi előkelőségek. Errőlaga­­gondoskodik a munkásság idiár­­mely ma már, hála a korzikus nyéknek, egységes. A másviház jog, amit a KAC figyelmébe ker­­j­­ünk, s amit 1. b. ur is kijelent a­z ármánykodások ideje lejárt! az nem járt le a megszorítások idő Mindenki kivétel nélkül felel ér­­zösségellenes, népellenes vács munkásellenes tevékenységéérti­­viseli magatartása következm­é­nyeit. Szeretnék hinni abbareU „gondos belső revízióban!“ Ne mást jen a KAC már előlegbe bizarrja. Előbb bizonyítsák be azt a„kemes­letes sportbaráti szándékot“, ami­ annyira hiányzott még a köz­­­múltban is KAC-éknál s akik majd elhisszük, hogy „tökéletes átérzik az idők parancsát“. Egyé­ként nem hiszem, hogy bármel munkásegyesület akadályokat sz­­ékozna gördíteni a KAC a szervezése elé. Wolff Sándorr

Next