Erdély, 1947. január-június (4. évfolyam, 1-145. szám)

1947-02-15 / 37. szám

K­I­S R­I­P­O­R­T Csata­kosa­k és mocs­kosak az utcák, la­­vinák szakadnak a a , r r* fi­l­a­vinák szükUím­ui­ a ('SfftCb&tíí&to­­Cotefö&töCíMfo járókelők nyakába és a gyalogjárókat eltorlaszoló jégdombokon tornásznak ez emberek KOLOZSVÁR. Ha az egykori magyar király, Könyves Kálmán parancsait követ­nénk, aki megtiltotta alattvalóinak, hogy a boszorkányokról beszéljenek, mert boszor­kányok nincsenek, akkor alábbi soraink sem látnának napvilágot, mert Kolozsvá­ron­ — és ebben azt hiszem valamennyien megegyezünk — ismeretlen fogalom a köz­­tisztaság. Ezért mi sem beszélhetünk köztisztaság­ról, ehelyett azokat a lehetetlen állapoto­kat tesszük szóvá, amelyek jelenleg Ko­lozsváron uralkodnak. A város egész terü­letén — beleértve a legforgalmasabb köz­pontokat, így a Szabadság-teret ,­s — a jár­dákról nem lehet lelépni, mert mindenütt bokáig ér az olvadás következtében felszín­re került szenny. Nears ajánlatos egyik ut­cából a másikba átkelni sem, mert az át­kelő pontokon néhol majdnem térdig érő tó­csák akadályozzák meg a közlekedést. A legnagyobb elszántság kell ahhoz is, hogy az amúgy is túlzsúfolt autóbuszokra felme­­részkedjen az ember, mert az autóbusz megállóknál a tócsák még azokat is meg­akadályozzák ebben, akik rászánják magu­kat arra, hogy a Noé apánk idejéből itt maradt rozoga gépkocsikba magukat fel­tornásszák. A kolozsvári örömök közé tartozik az is, hogy majdnem minden tízlépésre hólavinák suhannak a járókelők fejére. Nem is szólva a külvárosi utcákról, ahol a gyalogjárókon valóságos jégdombok kényszerítik a járó­kelőket arra, hogy az úttest pocsolyájában folytassák útjukat, mert a gyalogjárókon való közlekedésnél ez biztonságosabb. Nem mérünk tehát szigorú mértékkel, ha azt állítjuk, hogy Kolozsvár utcáinak köz­­tisztasági állapota kritikán aluli, ha azt látjuk, hogy a provizórikus szemétgyűjtő ládákból mindenütt folyik ki a szemét, s ha látjuk, hogy a városnak rendtől igen el­szokott polgárai a házak előtti járdára rak­ják ki a szemetet. Kissé csodálkozunk azonban azon, ha a város úgynevezett „köztisztasági ügyosztálya" mit sem tesz ezeknek az állapotoknak, megszüntetése, ér­,­­lekében. Alig látjuk nyomát annak, hogy Kolozsváron ilyen szerv is működnék, mert azt a pár utcaseprőt, aki rendszertelenül a város különböző területein nélga itt ott megjelenik s nyeszlett seprűivel, pár óráig dolgozik, igazán nem lehet köztisztasági szolgálatnak nevezni. Igényeinket leszállí­tottuk. Nem követeljük, hogy házainkból naponként szállítsák el a szemetet — amelyért azonban megfizetünk — csupán arra kérjük a köztisztaság fenntartására illetékes ügyosztály vezetőit, legalább a­z utcai átjárókról és a gépkocsi megállóknál takarítsák el, de sürgősen a szemetes hólé­­pocsolyákat , csak ha az utcaseprőknek van felesleges idejük, akkor gondoljanak­ a járművek közlekedésére szolgáló úttesztek takarítására, mert az igavonó állatoknak nem kell lábbelit viselniök, nem árt nekik, ha a vízbe lépnek, akkor, amikor a város elnyűtt, rongyos cipőkben járó lakosai a gyalogjárókon kénytelen­ek mocskos tó­csákban lubickolni. A napokban felszólítottuk a város ház­­tulajdonosait, hogy mindenki seperjen a háza előtt. Megelégedéssel láttuk, hogy az egyetem eleg­et tett e felszólításnak, mert az egyetem épületét környező járdákról eltávolították a jégréteget. Megoldotta —­ a maga módján persze — ezt a kérdést a rendőrség is, amelyet szintén a járda le­­takarítására kértünk fel. A rendőrség épü­letének a betegsegélyzóig terjedő részén a jégréteget nem távolította el ugyan, ehe­lyett azonban marcona szuronyos rendőr cirkál le , és fel a járdán s mindenkit le­parancsol , a járdáról az úttestre, ahol min­denütt nagy a sár. Ez is megoldás, de mi nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy a városi fogdából kivezénylik az őrizetben a lévő feketézőket és tekergőket , letakarít­­tatják velük a járdákat. Tévedtünk. Van­nak dolgok, amelyeket véges emberi el­ménkkel meg nem értünk ... És ha már a köztisztasági állapotokat bíráljuk, szóvá kell tennünk azt a szégyent is, hogy Kolozsvárnak, Erdély 160 ezer lé­lekszámú vezető városának nincsen egyetlen közfürdője sem. Azaz tévedtünk: van egy városi fürdő, amely úgy látszik, csak éj­szakánként van nyitva, mert nappal a leg­gyakrabban nem működik. Nincs pakura — mondják — s ezért nem lehet a fürdőt üzemben tartani. Tudomásul vesszük, de akkor tessék a fürdőbe vezető kaput is le­zárni, tessék hírül adni, hogy Kolozsvár egyetlen közfürdője, fűtőanyag hiányában, jobblétre szenderült. KEDVEZŐEN­­az ország élelmezési helyzete BUKAREST. Az ország nemzetközi helyzetének megváltoztatásával, ami a békeszerződések aláírásából ered, a gazdasági líjjáéledés lehetősége nagy előnyökhöz jutott. Az Egyesült Nem­zetek tagállamaival kötendő gazdasági szerződések megindítják az egészsé­ges csereforgalmat. Az élelmezés kérdése Az illetékes kormánytényezők leg­utóbbi lépései, a körülményekhez mér­ten, megjavították az ellátás helyze­tét, ami már kezdi éreztetni hatását a szabadforgalmi piacon. A gabona begyűjtése az egész ország területén továbbfolytatódik és minden remény megvan arra, hogy a beszolgáltatandó gabonamennyiség március 15-ig ki­elégíti a lakosság szükségleteit. Bár a fedezet szűkös, a külföldről érkező jelentések feljogosítanak bennünket arra, hogy közelebbről nagy gabona­szállítmányok érkezését remélhetjük a konstancai kikötőbe. A begyűj­tendő és szállításra vétó mennyiség elegendő lesz, hogy az ország népe átvészelhesse az időt, egészen az új termés betakarításáig, végrehajtóbizottsága ülést tartott, ame­lyen letárgyalták a tömbbe tömörült pártok együttes akciói­nak munka­menetét, valamint vidéki tanácsainak Az ínséges vidékek ellátására újabb gabona- és más élelmiszerszállítmány érkezett Bulgáriából a ruszcsuki ha­tárállomásra. A bolgár nép adomá­nyával is alátámasztja Románia és Bulgária népeinek együttérzését, megszervezését. A Magyar Népi Szövetség bejelen­tette a Demokrata Pártok Blokkjához való csatlakozását. A Demokrata Pártok Blokkja furhirunktár ALBERT DEZSŐ KOLOZSVÁR, Timár­ ut­ca 20 szám Rövidesen kinevezik: Románia, külföldi követeit A békeszerződés aláírására Tătă­­rescu külügyminiszter vezetésével ki­küldött román bizottság február 20-án tér vissza az országba. Mihelyt­­ át P­­erscu ismét átvette minisztériumának e­kezményeképpen ismét felvette a dip­­erzetését, nyomban rendelet jelenik f­lomáciai kapcsolatokat, meg Románia követeinek kinevezé­séről, azoknak az országoknak fővá­rosaiba, amelyekkel a kormány a békeszerződések aláírásának követ­ Marok- és almomsüzet Kolozsváron Két tehergépkocsi árut osztott ki öt rendőrség m d©­g A igék között Kolozsvár. Nagy tömeg tolong egy zöldrefestett teherautó körül a Szé­­chenyi­ téren. Két-h­rom fiatalember igyekszik rendet teremteni, kettős sorokba szorítani a tömeget, amely egyre növekedik, mint­ az áradat. A hatósági közegek közbelépése azon­ban végül mégis csak eredményre vezet, mert a vásárlók felsorakozta­tása után láthatóvá válik, hogy az uborkaszinó teherautóban almát áru­­sítanak. Eléggé apró hátul és eper° almát mérnek ki az ellenőrző közegek jelenlétében a hivatalos áron. — Mennyibe kerül egy kiló alma? — érdeklődöm. — Kilencezer lej — válaszolja kész­ségesen az egyik ellenőr, aki felis­merve az újságírót, nyomban felvilá­gosítással is szolgál. „Tetszik tudni, a vámnál csíptük el ezt a teherautót, amely több mint ezer kiló almát szál­lított engedély nélkül az egyik nagy­­kereskedőnek. A főnök úr rendeletére azután idehoztuk a piacra, ahol most kétkilós tételekben szétosszuk a szű­kölködő lakosság között . . Az ellenőrtől nyert értesüléseink alapján később érdeklődtünk az el­kobzásról a rendőrség uzsoraellenőrző ügyosztályán, melynek vezetője — Cotin Ionel komiszár — elmondotta, hogy ugyancsak csütörtökön délelőtt egy teherautórakomány murkát is­ten foglalt a rendőrség. Az 1500 kiló már­kát szintén engedély nélkül akarták Kolozsváron átszállítani, azonban a szigorú ellenőrzés eredményeként most ezt is hivatalos áron osztják ki az egyik ellátószerv tagjainak. Jó munkát végzett tehát tegnap az ellenőrző ügyosztály. Alma- és marok­­szüretet rendezett Kolozsváron a bu­sás haszonra éhes nagykereskedők rovására. Reméljük, hogy hasonló olcsó árukban gyakrabban lesz majd részük a város dolgozóinak, akik a napi árak mellett képtelenek csekély keresetükből a mindennapi megélheté­süket biztosítani. Izren­ínlést kérnek a kolozsvári husiperrosok és eső­gyárosok KOLOZSVÁR: Körgő gyomorral és sa­vanyú szájízzel vesszük tudomásul, hogy a kolozsvári husiparosok ecetgyárosok az illetékes érmegállapító hatóságoknál a hús és ecetárak felemelését kérték. A mészárosok a jelenlegi áraknak 100— 200 százalékos áremelését, az e-«»­gyá­rosok a jelenlegi literenkénti 46.000 leje s árhoz még a kereskedői haszon, szállí­tási és illeték költségek hozzáadásának megengedését kérték. E két szakma képviselői tegnap délelőtt a városházán Dán István és dr. Anca Thus polgármesterhelyettesek előtt fenn­tartották írásban beadott kérésüket és kérték, hogy a város ármegállapító bizott­sága kérésüket hagyja jóvá. Bár elvileg minden áremelés ellen ha­tározottan állást foglalunk, mert az ár­emelések a rögzített bérekért dolgozó mink­ás társadalom életszínvonalát gyön­gítik, mégis a mészárosok áremelés iráni kérését még valahogy megértjük, mert egy kilo­gram hús kalória értéke van annyi, mint 1 kg. liszté, amelynek fekete ára ma 35—38 ezer lej között váltakozik, így még ha a hús árát emelnék is, ez az igen fon­­tos ételszükséglet cikk még mindig olcsóbb, mint a kenyér. Valószínűleg ennek az el­gondolásnak a következménye az, hogy az ármegállapító bizot­ság nem utasította mereven vissza a mészárosok áremelési kérését, hanem elhatározta, hogy a mé­szárosok által előterjesztett kalkuláció adatait felülvizsgálja, azoknak jogosságát, esetleg próbavágás u­tán ellenőrzi. Az ecetgyárosok kérése azonban meg­lepett, mert annak ellenére, hogy - állí­tásuk szerint — az ecetet borból állítják elő, ha kérésüknek helyet adnának, akkor egy liter ecet ára 70—80 ezer lej között váltakozna s alig akadna kétkezi, vagy szellemi mun­kás, aki fizetéséből havonta négy liter ecetet tudna vásárolni. Az ecetgyárosok kérését az áruelenőrző bizottság tehát visszautasította. Valószínüleg az lesz ennek a következménye, hogy az ecet eltűnik majd a piacról, de a fogyasztókat már ez sem lepi meg, mert az ecet varázslatos eltűnése már régen megkezdődött. Szülők, gyermekek ! Ha olcsón akartok utazni Meseországba jöjjetek el az Állami Magyar Színházba, ahol szívesen lát vendégül mindenkit Rongyoska királykisasszony szombat­on és szerdán délután 4 órakor ERDÉLY 1047 FeL. T*­­Sf1 HÉT FORRADALOM TÜZÉBEN A történetírás bonyolult és felülöS megtel­jt.s feladatával birkózott meg S­­ö­hm­ Vilmos elvtárs a ,,K­ét f /­­r­r­adatom tűz­é­­ b­e­n,f cimü könyveiben, amely a magyar­­­országi Szociáldemokrata­ként kiadványa­ként jelent­­meg. Böhm elejár ', if/Píl helyesen, tényeket és bizonyítékokat, jár az elixisa elé, és ezek alapján helyes esemény szemlélet­tel vonja le következtetéseit. A szemtanú éa egyben a tettek politikusa, szólalt meg a könyvben, olyan szerző, ak­i ma is számot­tevő, sőt, egyik legkiválóbb alakja a­ mai politikai életnek és akinél határozottabb formáiban nem vállalta senki 1919-et eré­nyeivel és hibáival egyetemben. Ennek bi­zonyítására jellemző részletet ragadunk In Böhm elvtárs könyvéből: „A szociáldemokrata magyar munkás­osztály nem tagadja meg a márciusi for­radalom hagyományait. Elveti magától aki ebben a forra­dalomban propagált eszkö­zöket, nem folytatja, ennek taktikai el­gondolásait, nem teszi magáévá demagó­giáját, de megőrzi a márciusi forradalom­ban megnyilvánult forradalmi fellobbanás eszméit... Harc a Kun Bélától propagált ál for­radal­miság ellen, de tisztelet a mun­kásosztály szabadságharca, hagyományai és tanításai iránt! Az e harcban elesett vértanuk emléke kitörölhetetlenül belevé­­sődött a magyar munkásosztály lelkébe Az értékes könyv nagy visszhangra ta­lált. Az 1941—45*08 koros­tályú deportált zsidó ifjak mentesült­ ­ek a katonai szolgálat alól BUKAREST. A nagyvezérkar leg­újabb véleményezése szerint, azok az 1941—45-ös korosztályhoz tar­tozó zsidó ifjak, akik Németország­ban, Magyarországon, Ausztriában teljesítettek munkaszolgálatot, „ka­tonai szolgálatot teljesítetteknek“ minősülnek. Ezzel kapcsolatban a Nagyvezérkar hivatalos közleményt fog kiadni. KOLOZSVÁRI TOLVAJT FOGOTT EL A BUKARESTI RENDŐRSÉG. A fővárosi rendőrség az egyik razzia alkalmával le­tartóztatta Vincze Anma háztartási alkal­mazottat, aki az elmúlt év október hónap­jában többmillió lej értékű ruhaneműt lopott el Rosenwasser József, Horea­ut 94 szám alatti lakostól. Vincze Annát Bukarestből Kolozsvárra kísérték, ahol a rendőrség bűn­ügyi osztályán beismerte a lopás elköveté­sét. A tolvaj háztartási alkalmazottat már át is adták az ügyészségnek. A Der­mata Ellátási osztálya keres egylovas fuvarosokat, tűzifa kihordásra Jelentkezni lehet az üzemi kapunál

Next