Erdély, 1947. január-június (4. évfolyam, 1-145. szám)
1947-01-12 / 9. szám
l 1 ( TV** t IRODALOM ÉS POLITIKA Irta SALAMON LÁSZLÓ A Kik :i S'.t'llouU l'lt't fii , pl l*nSéi;C*t Öl l)C- cinek. t*pugy té\uton járn;Uk, mint . vk, akik tágulják a szellemi élet kutasát a:. élet ttUl iyi alapjai:a. Az elet *S a társadalom v.dósága ,i* anyagi világ es a szellemi ereik kulcsonhatásából mákul ma, éppen ezért állandó váltó rausnak van alávetve Mimiimium korban, melyben atársadalmi élet lényeges átalakulásokon megy keresztül, a szellemi élet is szükségszerűen átalakul, mind formában, mind tartalomban. Eme dialektikus törvény alól erdélyi magyar irodalmi életünk sem kivétel, p politikai életünk alapjainak gyöker-és megváltozásával gyökeresen kellett megváltoznia szellemi életünknek is, viszont egyre határozottabb..... kialakuló szellemi életünk is hatást gyakorol politikai életünk alakulására. Mind minden nagy korforduló idején, a politikai és társadalmi változások folyamata időbeli, ami azt jelenti, hogy az átalakulás fokról-fokra történik, az ellenálló erők fokozatos legyőzésével, a múlt előítéleteinek, elfogultságainak fokozatos felszámolásával. Ez a folyamat szükségszerűen megy végbe az irodalmi életben is, melyből a múlt hagyományainak értékes és értéktelen elemei sokkal nehezebben rekeszthetők ki, mint a politikai életből. Az emberi gondolat- és érzésvilág sokkal tovább őrzi meg a múlt emlékeit és befolyását, mint maga a politikai élet. Ennek a felismerésnek érvénye az erdélyi irodalmi életre is áll, miértig érthető, ha irodalom életünk még nem ért el arra a fejlődési fokra, amely minden demokratikusan gondolkodó író számára kívánatos volna. Ezzel magyarázható, hogy irodalmi életünk kialakulatlansága egyes nyugtalan és fiatal írónak alkalmat ad olyan kritikai megjegyzésekre irodalmi életünkkel kapcsolatban, amelyeknek szempontjai, ha részletekre vonatkozóan helytállóak is, nagy általánosságban nélkülözik a tárgyilagosságot és az áttekintés nagyonvonalúságát. Erdélyi irodalmi életünk, épúgy, mint a magyarországi irodalmi élet, egy politikailag s társadalmilag forrongó korszak küzdelmei közepette van kialakulóban. Éppen ezért nem függetlenítheti magát az éles körvonalak meghúzásának szükségességétől. Ha nem akar elszakadni a valóságtól, ha a társadalmi erjedés és átalakulás kifejezője akar lenni, akkor ugyanolyan élességgel és határozottsággal kellirányt szabnia önönmagának, mint amilyen határozottsággal a politikai élet körvonalai bontakoznak ki. Minden nagy költő, mindennagy gondolkodó, a mienkhez hasonló nagy korfordulók idején, a magánemberi élet művészi kifejezésének irodalmi szükségletétháttérbe szántotta a közélet és a politikai élet irodalmi szükségletével szemben. A negyvennyolcas forradalom Magyarországában Petőfi Sándor a politikai költészetbe fektette a fősulyt, a „Tizenkilencedik ■század költőihez" című versében lázas meggyőződéssel követelte a kortársi költőktől, hogy „ne nyúljanak könnyelműen a lantok pengetéséhez." Ady politikai költészete teljesen egyenértékű magánemberi lírájával, szerelmi költészetével. Ha a magyar sors e két nagy költője a költészet legmagaisabbrendű feladatának tekinthette és tekintette a politikai költészetet, akkor napjainkban sem lehet arra nyilván degradáló szándékú álláspontra helyezkedni, hogy a nagy sorskérdéseknek a költészet körébe való bevonása „vezércikk-költészetet jelentem, ami ellentétben áll a művészi követelményekkel, a kifejezés szépségével. A költő valóban nem „lázadozhat' a szépség szent vallása ellen", de ugyanakkor tudatában kell lennie annak is, hogy a szépségnem abszolút fogalom, hanem korok szerint változó valami, melynek tartalmát társadalmi helyzetek és politikai adottságok határozzák meg. Az a vád, amit Jánosházy György az „írtunk" szerkesztőivel szemben az Erdély múlt vasárnapi számában hangoztat, hogy Tudnillik egyre kevesebb hely marad e lapban az irodalom számára, már azért sem állja meg a helyét, mert az „ütünk“ nem kimondottan irodalmi lapként indult, hanem az erdélyi magyar szellemi élet egyetemes irányítójaként, azzal a határozott célzattal, hogy ne csak az irodalmi ízlést, hanem az erdélyi magyarság gondolatvilágát is átformálja, hogy szellemi síkon számoljon le a múit előítéleteivel és házáig megtévesztéseivel. A legnagyobb és legelődbtőbb magyarországi folyóiratot, a lapok éppen I :/ a házai u :oitnét ;olyan tik l:is írják az .,vinni,' s :n kés. touti le javára. Egy magát dirtokratikus na le valló író :* /,o:. o h gkevéstH emelhet kiío /nst az vili n, hogy a demokratikus in',’. irodalom aj arculatai iihóéig tat .síkon i s kivenni igye. l:i '.nik, .annál is inkább, vart a viktgreakne li'ianeiadis.ngban vs Angliában, Ann. , ikában as Olasz.-arslágban egyaránt, ideológiai sót békének ti síkon igyekszik irodalmi- és élt Isztmit h tc igazolásául, mely az úgynevezett „egr.-istenciálista" irók rege. nymben jut kifejtésre, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a művészet eszközeivel lopják be olvasóik lelkéin a társadalmi átalakulással szembeni kételyeket. *«■ mvmtoaxi •»act*wrrrr.\ar «ouw ur ttu.h «mu» nr tmKUmnftmivNmr kuw. t Mmovma*** immmmmiam ! A VILÁG DIDEREG Hehezen élmeg, aki él, annakis a mull emléke fúj. Súlyos pelyhekben hull a tél s fehérrel köt, szövődik a fár. A fák ősz feje eget ér, a felhő fenn füstölgő uszály s körül egyre tágul a tér, s összébbhúzózkodom, ha muszáj. . . A világ didereg s roppant s fagyéin engem összeroppant, olyan kicsinynek születtem én. Minden elszürkül az esttel, hát szállj rám, tündöklő Mester ,s bizonyítsd be, hogy van még remény! BÁRDOS B. ARTHUR Az kissé önkényes feltevés, hogy az „Üttünk" a Magyar Népi Szövetség kizárólagos politikai irányítása és partikuláris céljai szolgálatában állana, nyilvánvaló,an tévedésen alapul.. Az „ütünk" hasábjain „Ütünk" a Magyar Népi Szövetség kizárólagos politikai irányítása és partikuláris céljai szolgálatában áll in, nyilvánvalóan tévedésen alapul. Az ,,ütünk" hasábjain minden demokratikus gondolkodású és érzésű író szóhoz juthat, mint ahogyan szóhoz is jut, ha vállalja azt a demokratikus és szocialista szempontból ia elengedhetetlen két feladatot, hogy tehetségét átmenetileg a politikai átalakulás nagy, döntő jelentőségű céljai szolgálatába állítsa. Ez korát,meg azt jelenti, hogy az irodalmi életet alá kell rendelni a politikai élet követelményeinek, hanem csupán azt, hogy az aréseszin lehel független korának nagy kérdéseidel, az egyetemes magyar, az egyetemesromán, vagy francus sorskérdésekkel szemben. Lehet, hogy ez csak a pillérert feladata, de feladat, amelyet a világirodalom minden igazi nagysága vállalt olyan nagy korfordulók idején, mint a mai. Természetesen az „ütünk" szerkesztői sem csalhatatlanok s mint minden új kezdeményezés, az erdélyi irodalom sem mentes hibáktól és tévedésektől. De meggyőződésem, hogy ezeket a hibákat és tévedéseket jóakarattal és építő szándékú kritikával ki lehet küszöbölni. Anélkül, hogy az egyes erdélyi nők szellemi függetlensége, egyéni tehetsége és egyénisége csorbát szenvedne, meg lehet és meg kell valósítani azt a feladatot, amit a magyarországi irodalom legkiválóbb képviselői már sikerrel valósítottak meg: a művészi színvonal tiszteletben tartása mellett a demokratikus írók összefogását, tekintet nélkül világnézetükre, vagy pártállásukra. Milyen problémákkal foglalkozik a mai angol polgár? LONDON: A mai Anglia polgárának minden gondját és problémáját hűségesen tükrözik az angol lapok. Ezekben, az erősen redukált, oldalszárvy lapokban (alitatéiban négyhetenként csak kétszer jelennek meg hat oldalon) , mindig helyet adnak az olvasó leveleinek. Ezekből a levelekből világosan kiolvasható, hogy mi az, ami a mai angol polgárt foglalkoztatja. Minden angol lapnak és folyóiratnak van egy hasábja, mely szabad fórumot jelent az olvasó véleménynyilvánításának. Az élelmiszer problémától, a kivándorlásig, a modern házasságtól a lakásmizériáig minden gondjukat és gondolatukat feltárják ezekben a levelekben az angol újságolvasók. A NŐ ÉS FÉRFI MUNKABÉRÉNEK megcserélése gyakran felvetett problémája az angoloknak. A háború alatt nagyszámú nő lépett front- vagy otthoni háborús szolgálatba. Azoknál a családoknál, ahol a férj már nyugdíjas, vagy nem hadköteles volt, megcserélődtek a szerepek: nő járt ki dolgozni, utazott el csapattestével, míg a férfire hárult a háztartási munka, a bevásárlás és minden tipikus női feladat. A háború elmúlt, de a szerepek ma is ugyanazok: a papa otthon dolgozik és a volt háziasszony nem hajlandó feladni kenyérkereső, független életét. A férjek emiatt tucatszámra írják panaszleveleiket a szerkesztőségeknek. A TELJES SAJTÓSZABADSÁG megnyilvánul azokban az olvasók által írott levelekben is, amelyekben silnyosan bírálják a kormányt. A Daily Workerben egy levelező gúnyos hangon ír azokról a kifakadásokról, amelyek az angol alsóházban hangzottak el a bolgár és román választásokkal kapcsolatban. Az egyik konzervatív képviselő odáig ment, hogy azzal vádolta a bolgár baloldali pártok vezetőit, hogy — meleg alsóruhát ígértek azoknak a választóknak, akik pártjukra szavaznak — természetesen csak bizonyos angol körök fantáziájában. A levélíró, aki bírálja ezeket a köröket, kijelenti, hogy ez az alsóruha,ügy valósággal vicclapba, való, nevetséges és azoknak tekintélyét ássa alá, akik terjesztik. A LAKÁSÍNSÉGGEL kapcsolatban ezer építkezési terv merül fel. Több olvasó az Amerikában bevált hordozható házak beveztését ajánlja. Többen védik és még többen támadják azokat az otthontalan családokat, akik erőszakkal hatoltak be középületekbe, hogy ott otthont teremtsenek maguknak. Abban mindnyájan megegyeznek, hogy a lakásínséget csak építkezéssel lehet segíteni. Rekvirálást senki sem ajánl: az angol számlára elképzelhetetlen, úgy tiszteli az otthon szentségét. AZ ÉLELMEZÉSRŐL szól a legtöbb levél. Hiába: az éhes gyomor a legerősebb követelőző, háziasszonyok recepteket ajánlanak, az adagok kicsiségéről panaszkodnak, pedig a londoniak karácsonyra tekintélyes adag cukrot, babkávét, rizst, stb. kaptak. (—) Ez állatvilág fecmmilsi, gonosztevői és legpoetisusabb lényi KOLOZSVÁR. Egy külföldi természettudományi lap rendkívül érdekes cikket közöl az állatvilágban előforduló kannibalizmusról, bűntényekről és különleges csodáiról. A halakról például egészen új megfigyeléseket közöl. legendit egy halfajtát, amely a mélytengerekben él és tudományos neve Blenidée. Ez valóságos kannibál a halak között, amely rendkívül szép formájú és ragyogó színű, úgy hogy kedvence az akváriumotoknak. Ha valaki több ilyen halat helyez el valamelyik akváriumban, néhány hét alatt megdöbbenve veszi észre, hogy a halak egyszerűen eltűnnek. A vízben egyetlen döglött hal sem látható, mert nem titokzatos betegség pusztít közöttük, hanem a halak a szó szoros értelmében felfalják egymást. Érdekes, hogy ez akkor is megtörténik, ha jól etetik, sőt ha túltáplálják is őket. A hal nősténye kegyetlenül és magáért a pusztítás gyönyörűségéért öli meg a hímet és falja föl. Megfigyelték, hogy például egy halpár, ahol a nőstény éppen petelerakás előtt állott, „áldott állapotára való tekintet, nélkül", vagy talán éppen azért, mert megnőtt az étvágya, egyszerűen megölte a párját és megette, aki így halálában már jóelőre táplálta a kicsinyeit. A KAKUK GONOSZSÁGA közismert. Ha valakinek a rosszaságáról és hálátlanságáról van szó,a kákákhoz hasonlítja a népnyelv. A népnek, mest örök megfigyelőnek itt is teljesen igaza van, mert a kakuk valósággal bűnöző az emberi erkölcskedés szerint, sőt, ami az állatvilágban a legritkább, a nőstényben teljesen hiányzik az anyai érzés és egész élete tükörképe a gonoszságnak és minden jóérzés hiányának. Az anyaállat gyűlöli a kicsinyeit, ezt már régi kutatók is megállapították, gyakran meg is öli őket, habár nem igaz, hogy megenné a tojásokat, amellett született tolvaj, mely ellopja az idegen madarak tojásait, amelyeket megesz. Gyakran megtámadja az éneklő madarat fészkében, összeveri és kivájja a szemét, valóságos bandita, melytől rettegnek az erdő kisebb és gyengébb madarai. AZ ÁLLATVILÁG LEGBOLDOGABB NŐSTÉNYE a szentjánosbogár nősténye. Dubois francia tudós sokáig megfigyelte ezeket a különös világító bogárkákat és megállapította, hogy a nőstény világít. A kétcentiméteres bogárnak nincsenek szárnyai és hangja sincs. Egy különös fotogén anyag, mely kis fotográf élő készülékhez hasonlóan működik, gyűl ki időnként a nőstény bogár hasán és ez világít. Ez a készülék két mirigyből áll. Érdekes, hogy ez a világító tulajdonság szoros kapcsolatban van a szentjánosbogár nemiségével. Szerelmi vágyában a bogárka egyszerűen felobbantja a lángot. Mivel nem tud repülni és hangot sem adhat, így hívja fel a figyelmet önmagára. Sokkal kevesebb számú a hím.Szentjástosbogár, amelynek szárnyai vannak és jól kifejlett szemei, így meglátják a fellobbanó szerelmi jelt és odarepülnek a nőstényhez. A nőstény miután lerakta tojásait, elpusztul, ő a legpoétikusabb lénye a természetnek, mert csak addig él, amíg szeretik. Film, színház és színvonal Manhánlup társunk Iwuá.bjei a a m Inop f/ - gye a:mrea, ttó cikk foglak.o:oL ■•■zmitazu/ikén főleg film színházaink münorának a tömegek nevelésével kapcsolatbannagyon vs fontos sienvonalával. Igen helyesen in/mobilok arra, hogy fUtaszinházain!:ban, annak ellenére, hogy Kolozsvár, Erdély fővárossa, ám melig a szímerhalas művészet ottho’niei volt, állandóan sekélyes, a régi -magyar úrivilág hannul és butaságait, alacsony remeni művészi eszközökkel glorifiskáló filmeket játszanak, ahelyett, hogy követve: „ külföldi, de sőt a belföldi paidéit is, tartalombeni és művészi színvonalban egyaránt értékes orosz, magyar, franciés, vagy angol filmeket mutatnának be. A felvételi kérdés Melletttenseen mehetünk el szótlanul. Lehetetlen állapot az, hogy amit egyik kezünkkel napisajtjéban, folyóiratainkban, könyvekben, előállásokon, építünk, azt a másik kezünkkel a színház és a filmszínház területén leromboljuk. Meg kell szüntetni végre, elsősorban Erdély fővárosában azt a visszás állapotot, hogy míg pilisiken síken álandósan a régi világ bűneire mutatunk rá, ugyanakkor a szívügyünket képező Állami Magyar Színházban, de főleg filmszínházainkban álparasztokat s a valóságban soha sem létezettnagylelkű arakéit, rossz operettek és népi színművek keretében mutassanak be, komoly művészeti- és lélekmeló szórakoztatást kívánó közönségünknek. Színházunckal kapcsolatban még lehet mentőkörülményeket felsorolni, tekintettel arra, hogy a színház anyagi alapjai még most sem szilárdak, miért is a színház igaz, elüléséig a rákényszerül olyan darabok bemutatására is, amelyek a régi, romlott ízlést szolgálják ki. De érthetetlen a fimszínház etk miesempolitikája, amelyek vizenyős romantikájú magyar és amerikai filmeket mutatnak be állandóévi, holott vidéki városokban és a fővárosban állandóan orosz és francia realista fűznek és a könnyű műfajban is értéket jelentő filmalkotások peregnek a mozivásznon. Itt az ideje, hogy e kérdés körül is felébresszük a közönség érdeklődését és arra kérjük mind színházunk, mind filmszínházaink vezetőit, hogy Erdély fővárosának kulturális színvonalaihoz méltó és az új idők szellemének megfelelő műsorpolitikával járuljanak hozzá a demokrácia szellemi és érzelmi síkon való megszilárdítsához s vésselnek véget annak a visszás állapotnak, hogy míg a közélet egyre inkább a demokrácia jegyében alakul ki, a színház színpadán és a filmszínházak vásznain egy véglegesen kompromittált világ figurái ágálhassanak. Eszperantó Mozgalom A MAGYAR PARLAMENTBEN Csurgai képviselő, a Magyar Eszperantó Egyesület alelnöke 20 perces interpellációt intézett a közoktatásügyi miniszterhez az eszperantóoktatás ügyében. A miniszter válasza hűen tükrözi a hivatalos államvezetés álláspontját: „Nem tartja helyesnek az eszperantó általános oktatását, mert a segédnyelv 60 éve nem érte el azt, hogy vezető személyek használják s ha a diákok az iskolákban tanulnak, felnőtt korukban esetleg úgy találnák, hogy haszontalaságot tanultak". Az Interpelláló képviselők különösen sok szociáldemokrata képviselő helyeslő felszólalása közben — megcáfolta a miniszter nyitásait és a parlament a választ nem fogadta el. A miniszter ezek után egy tanítóképző kérését az eszperantó oktatása ügyében kedvezően intézte el, Pechnan A. és Kökény Lajos tanárok államköltségen tartanak tanfolyamokat állami gimnáziumban, a parlamentben és a földmivelésügyi minisztériumban. Az Országos Protestáns Napok keretében a Keresztyén Eszperantó Liga külön összejövetelt tartott október 31-én a „Soli Deo Gloria“ helyiségében, dr. Nyírő István egyet, tanár lett az új elnök. A Liga (KELI) tevékenyóságáról a „Református Híradó" állandó rovatban számol be. Csurgai különben a rádióban is beszélt hollandiai útjáról, ahol eszperantista kulturális egyesületek konferenciáján vett részt. Ugyancsak a rádió közölte, hogy Szombathelyen is megindult az eszperantó élet. Budapesten a Szovjet-Magyar Társaság Kassai, Baghy, Balkányi, Bleier és Kökény részvételével elhatározta, hogy a szovjet népekkel az eszperantó segítségével kulturális kapcsolatot létesít. A MÁV hivatalos kiküldöttjének propagandatevékenysége következtében eddig 4000 vasutas jelentkezett eszperantó tanfolyamon való részvételre. A legfelső kormánytényezők, amint látjuk, az eszperantót csak akkor hajlandók általánosan bevezetni, ha azt már a vezető tényezők közül is fogják alkalmazni. A szociáldemokrata pártok szerte a világon mármár hivatalos kormányzati programjukba veszik fel, mint Japánban, Újzeelandban, Ausztráliában, Izlandban. Örvendetes az az előrehaladás, annit a gyakorlati téren tesz az eszperantó s ez majd meghozza a hivatalos elismertetést is. Mócsi ■** „ÉVA" kozmetika 1 ! Egyetem- utca 3. félemelet Rendel: 10—l-ig, 3—6-ig f legmodernebb arckezelés