Erdély, 1897 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1897-08-01 / 8-10. szám

közt az oláh és szász diákokkal. Két kopasz foltocska koponyáján tanús­kodnak erről. Brassóba adták kezébe az érettségi bizonyítványt is. Amikor a záróünnepélyen társai nevében bú­csúbeszédet mondott, a száz meg száz fő­nyi hallgatóság közt csak egy arczot láttak szemei, azt nézte foly­ton, tőle búcsúzott keservesen az első asszony ideáltól. Azután Pestre ment jogásznak. Pesten kilenc­ és egy fer­tály esztendeig lakott. Ez volt az arany idő ! Ha regényeket nem is, de átélt és irt novellákat. Ha fájó csalódás érte, bús magyar nótába ön­tötte keserveit. Hat, meg tizenkettő, meg kilenc, és egy fertály annyi mint 27 és egy fertály. A hátralevő há­romnegyed évet háromban töltötte. Mindig ragaszkodott szabadságához és végre mégis fel kellett, hogy adja. Famíliája — a derék Urmánczy csa­lád —­ erkölcsi pressziót gyakorolt reá. Ha nem is mondták, de leolvas­ható volt arczukról az az óhajtásuk, hogy hivatalba lépjen. És háromne­gyed esztendő alatt már négyszer esküdött hűséget a királynak, enge­­­del­mességet elöljáróinak, titoktartást a hivatali titokkal szemben, mint tiszte­letbeli szolgabiró, szolgabiró, helyet­tes megyei aljegyző és aljegyző. Ma tehát Kis-Küküllő vármegyében olyan állása van, amit ezelőtt öt évvel Ma­­ros-Torda vármegyében nem fogadott el. Hjá !­ha valamit kezdünk, ha ké­sőn is, alulról kell és alulról jobb kezdeni. Most már újabb presszió alatt áll. Famíliája tagjainak szemeiből ki­olvashatni, hogy szeretnék doktorun­kat megházasítani. Még megérjük, hogy előbb-utóbb újabb járomba ke­rül. És akkor vége a novella­életnek, íme ennyi az életrajz. Azonban ez adatokból ki van hagyva az a kiváló tulajdonsága, hogy kitűnően tud agi­tálni, szervezni, pompásan tud írni, aminek eddig legtöbb hasznát mi él­veztük. Reméljük, hogy tovább is lel­kes támogatónk lesz. KIRÁGD­UL­ÁSOK­ Az E. K. E. a rekiczeli víz­esésnél. Ismét egy újabb alkotás hirdeti az E. K. E. tevékeny működését A gyönyörű rekiczeli vízesést tette az E. K. E. hozzáférhetővé. A­hová eddig életveszélyes sziklamászások­kal lehetett eljutni, oda most árnyé­kos fák között kényelmes úton érhe­tünk el. Ezt az új utat aug. 29-én adta át az E. K. E. kolozs megyei osztálya a forgalomnak és ebből az alkalom­ból egy rendkívül szépen sikerült kirándulást is rendezett a vízeséshez. A kirándulók, kiket Mannsberg Sándor br. osztály alelnök vezetett, augusztus 28-án délután indultak el vasúton Bánffy-Hunyadra. Innen ko­csikon mentek Meregyóig. E község ez alkalomból fel volt díszítve és a turisták számára még külön fenyő­sátort is készítettek. A község nevé­ben Sik­ó Kanut körjegyző üdvözölte a vendégeket, és ezután az ő lekö­telező szívességének újabb meg újabb jeleivel folyton találkoztak a vendé­gek. E községben haltak meg a turis­ták, melynek bekövetkezése előtt azonban vacsora volt, természetesen pohárköszöntőkkel fűszerezve, sőt még turista tánczvrgalmat is rendez­tek hirtelenében a bánffy-hunyadi zenekar muzsikája mellett. A mulat­ságon részt vett a helybeli román pap is, a­kit több felköszöntőben él­tettek a vendégek. Vasárnap reggel 4 órakor útrakelt a társaság és Rekiczel havasi közsé­gig szekéren tette meg az utat, innen pedig gyalog mentek a vízesésig. Magának ennek az útnak és környé­kének megtekintése is a legnagyobb élvezetet nyújtja. Különböző alakú sziklák, szakadékok, merészen kiemel­kedő sziklacsúcsok váltakoznak egy­más után. A turisták nem győztek eltelni a látottakkal. Kilencz óra volt, mikor felértek a vízeséshez. A lobo­gókkal feldíszített sátor előtt ismét Sikó Kanut üdvözölte a vendégeket, mely után a vízesést tekintette meg a társaság. Néma csodálattal nézte mindenki azt a hatalmas víztömeget, a­mely 50 méter magasságból zuhan alá. Valóban egyike ez a zuhatag országrészünk legszebb természeti rit­kaságainak. Ezután a védőkonyhában gyűlt össze a társaság és az asztalok körül elhelyezkedve, felállott dr. Manns­­berg Sándor osztályalelnök és az E. K. E. kolozs megyei osztálya nevé­ben a legmelegebben üdvözölte a megjelent vendégeket. Elmondja a turista út keletkezésének történetét, különösen kiemelvén a távollevő Han­­gay Oktáv osztályelnök érdemeit, a­ki nem szűnt meg fáradozni, míg az út elkészítésével, egyik kedvencz czélját el nem érte. Megemlékezik gróf Bánffy Györgyről, a ki en­gedélyezte, hogy az út az ő terü­letén vezettessék keresztül. De a legfőbb érdem azé a férfiúé, a ki a kivitel nehéz munkáját végezte. Sikó Kanut volt az, a ki a fáradság­tól vissza nem rettenve, úgy hasz­nálta fel az út elkészítésére rendel­kezésére bocsátott csekély összeget, hogy a műben annak négyszeres ér­tékét is megkaptuk. Hálásan megkö­szönve tehát mindazoknak munkáját és fáradságát, a­kik az út előkészíté­sében közreműködtek , a legnagyobb örömmel nyitja meg azt a forgalom­nak, átadván azt a turisták és a természetben gyönyörködők részére. Legyen ez az út is egyik eszköze annak, hogy országrészünket minél többen látogassák. Az elnök beszédét a közönség zúgó éljenzésekkel kísérte, különösen ünne­pelvén Sikó Kanutot, a­kinek a turistaság a legnagyobb hálára van lekötelezve. Ezután Versényi György osztálytit­kár szavalta el a rekiczeli vízeséshez írt szép ódáját, mely a közönségre igen nagy hatást tett. A költőt a közön­ség zajosan megéljenezte. Az ünnep után kedélyes lakoma következett, melyen megjelent Hanka Péter rekiczeli görög katholikus lel­kész is. Az elhangzott pohárköszön­tök közül kiemeljük Merza Gyula köszöntőjét az egyesület védőjére József Ágost kir. herczegre ; báró Mannsberg Sándor báró Bánffy Györ­gyöt, Hangay Oktávot és Sikó Ka­­nutot éltette, mint az új út létreho­zóit, Merza Gyula dr. Mannsberg Sándor osztály alelnökért, Radnóti Dezső a jelenvolt turista hölgyekért, Kovács Géza Versényi Györgyért, Csiky Emánuel a vendégekért, ezek nevében Bodor László az E. K. E.-ért és Szivér Elemérné a hölgyek ne­vében Sikó Kanutért ürített po­harat. Most egy igen szép jelenet követ­kezett, ugyanis felállott Hanka Pé­ter görög katholikus lelkész és szép magyar nyelven üdvözölte a megje­lent turistákat, elismerte azokat a ha­zafias czélokat, melyekért az E. K. E. küzd és épen azért a magyar király dicsőségére és a haza felvirágzására munkáló E. K. E.-re úgy űrit poharat, hogy ezzel kapcsolatosan a királyt és a nemzetet is élteti. (Éljenzés és taps). A hazafias beszédre azonnal vá­laszolt dr. Mannsberg Sándor, meg­köszönvén azt a testvéries és barát­ságos érzést, mely az elhangzott be­szédben nyilvánult és minthogy a B. K. E. is a testvériség és barát­ság érdekeiért küzd, melegen élteti ennek a vidéknek hazafias érzelmű román lakosságának itt megjelent képviselőjét és papját: Hanka Péter görög katholikus lelkészt. Beszéltek még Sikó Kanut, Föry Ernő, Fodor János, Bottyán Géza, stb. A jókedvű mulatság az időköz­ben megjelent bánffy-hunyadi zene­kar kedvderítő zenéje mellett d. u. 1 óráig folyt, a mikor az egész tár­saság még egyszer felvonult a vízesés­hez és itt Mannsberg Sándor dr. szép beszéd kíséretében három üveg bornak a zuhatagba való dobálásá­­val a vízesést jelképileg felavatta. A közönség elénekelte még a szózatot és a zenekar Rákóczy indulójának hangjai mellett búcsút vett a vad­regényes helytől. Útközben az ünneplő ruhában öl­tözött falu népének folytonos éljen­zése követte a menetet, sőt Reki­­czelen néptánczot mutattak be. Ka­­lota-Szt.-Király és Zentelke község­ — 142 —

Next