Erdély, 1912 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1912-06-01 / 6. szám
91 KÖVÉSÖVET! ÉLÉT fordult pompás nyári időben a toronyról nagyszerű kilátást kaptak a gyalui havasokra, amelyek sötét völgyében néhol még hó csillogott. Elkölteni ebédjüket, árnyas erdei tájakon, a Majláth-kúthoz tértek, hol már nagyobbszámú társaságot találtak, akik látván, hogy napközben aligha lesz eső, siettek kiélvezni az árnyas erdőt és annak azondús levegőjét. A Majláth-kúttól uzsonnára késő délután a Bercsényituristaházhoz tértek vissza és onnan a délutáni nagyszámú kirándulókkal együtt késő este Kolozsvárra. (V. kirándulás, 1 napos, 14 résztvevővel.) Jún. hó 9-én (vasárnap) a híresszép Dragán-völgybe rendezett kirándulási egyesületünk. A kirándulásnak rendkívüli szép idő kedvezett és ezért az a legjobban sikerült. Az 5 ó. 20 perces gyorsvonattal indultak el a kirándulók és 6 ó. 44 perckor Kissebesre érve, innen azonnal gyalog folytatták útjukat a Dragán-völgyben. A virágba borult mező, a dúslombú erdőségek a legszebb látóképeket nyújtották. 9 órakor érkeztek a Kecskésfogadóba, honnan 1 órai pihenés és villásreggelizés után a vadregényes Szurduk völgyben egészen Lunkáig haladtak föl. Itt egy oldalpatak völgyében déli pihenőt tartottak. Délután 3 órára érkeztek vissza a Kecskéshez, honnan 4 órakor elindulva, 6 órakor elérték a kissebesi állomást, ahol 6 ó. 50 perckor ültek vonatra s a meleg napsugártól barnapirosra sülve, a legjobb hangulatban érkeztek be Kolozsvárra 8 ó. 34 perckor. A kiránduláson résztvettek : Altmann Géza, Fugl Hermann, Gregor Anna és nővére, dr. Höncz Kálmánné, dr. Höncs Kálmán, Höncs Dóra, Höncz Ilonka, Höncz Arisztid, Nulinek Viktor, dr. Ruzitska Béláné, dr. Ruzitska Béla, dr. Teleki Ádám, gr Teleki Károly és dr. Gr. Kováts József titkár. Halálozás. Egyesületünk ismét szegényebb lett egy puritán jellemű áldozatkész férfiúval, kinek csak szerénysége volt nagyobb jóságos, nemes szívénél s ki méltán megérdemelte, hogy szeressék, tiszteljék és becsüljék. Légrádi Terray István a Rimamurány—Salgótarján-i vasmű r.t. nyugdíjazott főpénztárosa, egyesületünknek örökös-alapító tagja, május hó 7-ikén reggel, 66 éves korában elhunyt. Végső akaratában intézkedett, hogy temetésén nevében a pap néhány búcsúszót szenteljen jóbarátai és hozzátartozóin kívül mindamaz egyesületeknek is, amelyeknek tagja volt. Egyesületünk igazgató-választmánya határozatiig kimondotta, hogy nemeslelkű elhunyt örökös-alapító tagja felett a rendes évi közgyűlésen emlékbeszéd tartásával fog megemlékezni. Helyreigazítás. Folyóiratunk 5. számában a 77-ik oldalon a kép alatt gépbe helyezéskor a sorok leestek és elcserélődtek A sajnálatos nyomdai baleset folytán érthetetlen szöveg következőleg olvasandó: „Megebédelve, hátizsákjainkat egy szekérre raktuk s délután 3 órakor elindultunk Vajdahunyad felé. A tegnapi hosszú és fáradságos nap után is csak egy legény volt az egész csapatban, aki teherhordó szekerünkön „hűségesen őrizte a csomagokat“. A Dósztlváson áthaladva, a vasárnapi díszbe öltözött falusiakat épen táncban láttuk ott, ahol a Kalánra vivő iparvasút keresztezi az országútat, a réten letértünk Alsótelekre s innen a szép Csernavölgyben este 8 órakor Vajdahunyadra értünk. A központi szálloda nem épen barátságos helyiségeiben aludtuk át az éjszakát Reggel Borcsiczky Béla vasgyári ellenőr úr szakszerű kalauzolásával figyeltük meg a vasöntés titkait. Láttuk aVartin-kohókat, a léghevítőt, a gázmosót és magát a szikrázva kiömlő izzó, olvadt vasat. A gyárban 1100 munkás foglalkozik állandóan, de csak öntenek. A finomítás Kudskon és Diósgyőrön történik.“ Főszerkesztő: dr. Szádeczky Lajos. Felelős szerkesztő: M. Kovács Géza.