Erdély, 1913 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1913-02-01 / 2. szám
LÉGRÁDY TERRAY ISTVÁN EMLÉKEZETE Ez a feladat eredetileg nem csekélységemnek jutott osztályrészül, ezért rögtönzött felszólalásomért és azért, ha nem tudnám úgy kifejezni mindnyájunknak fájó érzelmeit, amint azt a boldogult érdemeiés nemes példát mutató élete megkövetelné, szíves elnézést kérek. Úgy vélem és hiszem, hogy a tisztelt közgyűlés is velem érez, nevezetesen, hogy a kegyeletes megemlékezésnek a mai közgyűlésünkről kimaradnia nem szabad és hogy a kegyeletes megemlékezésnek méltó helye ez a terem és ez az ünnepélyes közgyűlés. Mélyen tisztelt közgyűlés! Az utóbbi évtizedekben, amint a nap hevesenmelegítő sugaraival bearanyozta hazánk sík és hegyvidékeit, majd a Kárpátok sziklabércei között, majd az Alföld régi omladékainál, majd a Felvidék csonka várromjai között,majd Erdély remek vidékein és fürdőhelyein egy férfit láttakmegjelenni, akinek arcán a gyönyörködés halvány pírja égett, amint a természetalkotta szépségek látása elfogta egész valóját. Egy férfi járt nyaranta a múltak omladékainál a Királyhágón innen és túl, keresve a táj szépségeit és kutatva a történelem visszamaradt emlékeit. Egy férfi állott meg az égbenyúló hegyormokon, hogy ihletett szemekkel nézzen szét onnanhazájának hegyeire és völgyeire, hogy a látottak remek változatossága termékenyítse meg az örökszépben gyönyörködő lelkét. Majd mohos kövek között látjuk e férfiút, keresve, kutatva a múltak emlékeihez tartozó korhadt, vagy elrozsdásodott tárgyakat, rendelkezve, majd maga is csákányt ragadva kutatta a régi emléktárgyakat, mert amint szerette a természet alkotásait, éppen úgy óhajtotta leírni az emberi kéz műveit, hogy a zordon idők napjai alatt is visszaemlékezve, soha se fogyhasson ki a lelki gyönyörűséget adó kincsekből. E férfiú lógrádi Terray István, néhai lelkes turista társunk volt, régiséggyűjtőnk és kedvelőnk s természetimádónk. Amily természetimádó volt néhai örökös tagunk és alapítónk, azt akarta,hogy mások is kövessék példáját és azért minden kedvére működő egyesületet anyagilag is támogatott céljainak előmozdításában, jól tudván, hogy csupán erkölcsi támogatással vajmi kevésalkotás vihető keresztül s akinek a gondviselés megengedte, hogy eszményeinek szolgálatában anyagisegítséget is nyújthasson, az szolgálhatja helyesen és nemesen azt az ügyet, melynek fejlődését és haladását lelke mélyéből óhajtja. így segítette egyesületünket is 2000 korona alapító adományával. így cselekedett boldogult turista társunk, amikor a közművelődési egyleteknek, természettudományokat művelő társaságoknak nemcsak mint azok tagja, hanem bőkezű adományaival segítő társuk is volt. Sok hosszú és fáradságos munkával gyűjtött régészeti gyűjteményét féltő gonddal őrizte és meghagyta, hogy ezeket közkincsesé óhajtja tenni, ha azoknak megőrzését vagy ő vagy utódai teljesen biztosítva látják. Ő már nem érte meg, de véghagyománya értelmében a gyűjtött régiségek nemsokára közkincsévé válnak, mert a Gömörmegyei múzeum állami támogatással biztosítva lévén, gyűjteményei oda helyeztetnek, hogy mindenkor hirdessék a nemes adományozónak a haza javára irányult önzetlen működését.