Erdélyi Futár, 1929 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1929-01-15 / 1. szám
ERDÉLYI FUTÁR III. ÉVFOLYAM, 1929. JANUÁR „ Kis ember“ tokozásai a szenátusban Sándor József, az erdélyi politikai élet pojácája azt állította a szenátusban, hogy az Erdélyi Futár szubvenciót kap a kormánytól - Sebesi Jankó is megtartotta első „nagy beszédét“ és szintén rágalmazott Vajda belügyminiszter szerint megcáfolta Sándor és Sebesi hazugságait, Duca volt liberális belügyminiszter pedig nyilatkozatban hazudtolja meg a két politikai brávót A szenátusnak azon az ülésén, amelyen Vaida-Voevod Sándor belügyminiszter a kisebbségekre vonatkozó expozéját tartotta, szóba került lapunk, az Erdélyi Futár is. Nem volt szerencsénk addig Vajda-Voevod Sándor úrhoz, nem járt neki lapunk, járt ellenben a belügyminisztérium részére éppen úgy, mint az Ellenzék, Brassói Lapok, Temesvári Hírlap vagy a Keleti Újság. Az Erdélyi Futár — tetszik vagy inkább nem tetszik a Magyar párt vezetőségének — mindenütt olvasható, így Bukarestben is és mert lapunk karácsonyi számának vezércikkét dr. Kecskeméthy István theológiai professzor, a Magyar Néppárt elnöke, a neves tudós és ismert 48-as politikus írta, csak természetes, hogy még inkább felfigyeltek erre Bukarestben is és a Magyar pártban is. A Magyar pártban különösen volt oka a vezetőségnek arra, hogy felfigyeljen és dühöngjön a Kecskeméthy-féle cikk miatt. A professzor úr ugyanis arra a heteken keresztül ellene folytatott gyanúsításra és piszkolódásra is válaszolt, amelyet a Keleti Újság című megvásárolt pártlap még a választások előtt indított meg dr. Kecskeméthy István tiszteletreméltó személye és pártja, a Magyar Néppárt ellen. A magyarpárti (helyesebben magapárti) urak ugyanis , értsd a Magyar párt hivatalos vezetősége, a három mágnás, a lecsúszott gentry földbirtokosok, az expenznótás ügyvédek és parasztutáló volt alispánok szövetsége rettenetesen rossz néven vették Kecskeméthyéktől azt a merészséget, hogy tagadásba merték venni azon hivatalos állításukat, hogy a romániai magyarság képviselete telekkönyvileg örökre a reakciós magyarpárti vezetőség részére van biztosítva. Valóban nem eshetett jól ez a tagadás az újdonsült magyarpárti képviselőknek és szenátoroknak, hogy is ne, mikor már azt hiték, hogy újra megkezdhetik csendes emésztésüket a „beérkezettek“. Éppenúgy mint az Avarescu-rezsim idején, vagy tavaly a liberálisok alatt.