Erdélyi Futár, 1930 (4. évfolyam, 1-18. szám)
1930-06-18 / 10-11. szám
Erdélyi Futár A Turul-cipőgyár veszteségeinek kulisszái mögül A megfésült mérlegek alapján éveken át osztalékot és busás tantemeket fizettek Egy temesvári ügyvéd az alábbi cikkben szól hozzá a Turul-cipőgyár botrányos, részvényeseket károsító fúziójához. A cikksorozat bizonyára széles körökben kelt feltűnést annál is inkább, mert pár nap múlva a büntető törvényszék is foglalkozni fog a Turul-üggyel — egy most készülő feljelentés alapján. A Turul Cipőgyár R. T. circa 30 év előtti alakulásakor Temesváron helyezte el részvényeinek nagy részét s így tetemes számú temesvári polgárt érdekel a fenti részvénytársaság jelen sorsa és jövője. A vállalat alakulásától a háborúig állami támogatásban részesült, jövedelmezősége biztosítva volt. A háborús és háború utáni konjunktúrát pedig fenékig kihasználta, úgy, hogy hatalmas tartalékok felett rendelkezett. A közelmúltban újabb tőkeemelések folytán úgylátszik, nemcsak az alaptőke vizeződött fel, hanem a vezetőknek agyállománya is, mert a nagyhírű iparvállalat tehetséges vezetői az utolsó közgyűlésen 24 millió veszteség felmerülését ismerték be. A közgyűlésnek erős volt a gyanúja a tekintetben, hogy ez a bejelentés nem valódi. Vagy sokkal kevesebb a veszteség, vagy sokkal több s ennek a ténynek a megállapítása céljából és annak megállapítása érdekében, várjon terheli-e a vezetőséget vételi vagy mulasztás, egy bizottságot küldött ki, amely bizottság véleményét a vizsgálat után beterjeszteni ígérte. Mindennek dacára, ugyanezen közgyűlési jegyzőkönyv legközelebbi pontja, be sem várva a jelentését ezen bizottságnak, az igazgatóságnak az elmúlt 1929-ik évben való működése alkalmából a felmentvényt megadta(?) Tisztára komédia. A közgyűlési jegyzőkönyvnek ezen ténybeli ellentmondásait az eljáró bíróság nem észlelte és így a közgyűlési határozat jogerőre is emelkedett. A vonatkozó cégiratok a kolozsvári céghivatal megkeresése folytán ide lettek áttéve, úgy, hogy a temesvári közönség, amely egyedül van ez ügyben érdekelve, még csak betekinteni sem tud azokba a machinációkba, amelyeket vagyonának kezelői nyíltan beismerve végeznek. Honnan láthatna be a szegény közönség azokba a misztériumokba, amelyek tapétázott irodaszobák mélyén történtek s amelyek eredménye volt az, hogy a Turul-részvény, amelynek belértéke 340—350 lei volt még tavaly s amely ezen értékének megfelelően az 1928-ik évben még 35 lei osztalékot fizetett, az 1929-ik évben egész tartaléktőkéjét elveszítette s ma 40 lejt sem adnak érte! A Turul r.t. évi forgalma az l®29-ik évben, nem hiszem, hogy a 100 milliót meghaladta volna. Azt sem hiszem, hogy a saját fiókjaiban lévő árukat az önköltségi áron alul adta volna el. Viszont oly könnyelműnek sem ismerem a vezetőséget, hogy az olyan cégeknek adott volna hitelbe árut, akik egy banit sem fizettek volna vissza. Ha a kényszeregyezséget vesszük alapul, úgy 50 milliónyi veszteséges követelése kellett, hogy legyen, hogy abból efektív 25 millió veszteség származzék, mert hiszen fele a kényszeregyezség folytán mégis csak megtérült. Márpedig az évi hitelforgat