Erdélyi Futár, 1932 (6. évfolyam, 1-16. szám)
1932-01-03 / 1. szám
ERDÉLYI FUTÁR VI. ÉVFOLYAM 1932. 1.M«Rüllhoz a jövő ? Írta: Dr. Kecskeméthy István A politikusok apró csalafintaságait nézni mindenkor unalmas, ezekben a vészesen zavaros időkben pedig egyenesen siralmas. Minden elgondolásuk koncepció nélkül és minden tettük meggyőződés nélkül való, mindent azért tesznek, mert, valamit muszáj tenni, hogy államférfim tekintélyüket fentartsák és benső hitetlenségüket, t. i. azt, hogy maguk sem hisznek a sikerben, őszinte nagyképűséggel leplezik. De meg kell vallanom, hogy én éppen most az általános lezüllés és reménytelenség napjaiban, mégis úgy kezdem látni, hogy a világpolitikának van valami egyetemesen átfogó koncepciója, csakhogy a politikusok és államférfiak azt nem látják. Kell valaminek lenni a kollektív gondolkozásban, ami felülhaladja az egyéni bölcsek koponyáját. Ha pl. a mai ideges, kapkodó, pillanatnyi szükségek által kipattantott, túlságosan nacionális, vagy túlságosan internacionális intézkedéseknek, tervezgetéseknek, elgondolásoknak a mélyére nézünk, akkor egy nagy koncepciónak, a nemzetek , államok és végeredményben a világ társadalmasításának a gondolata bontakozik ki előttünk, bár kezdetleges és tétova, de mégis észrevehető körvonalakban. Bizonyos, hogyha az emberiség életének a tengődésen kívül még van valami célja, akkor ezek a körvonalak minden politikusoknak és társadalomtudósoknak dacára ki fognak épülni és a világ valamikor egy minden nemzeteket szeretettel átölelő minden osztályokat egy testvériségben kibékítő boldog társadalommá lesz, ezt hozza a jövő. Hogy ez valami más lesz mint, amit az emberek ma célul tűztek maguk elé, az egészen természetes és az csak azt mutatja, hogy nemcsak a filiszter ész, hanem a kollektív ész felett is van valami magasabb ész, és az kormányozza a világot. A régi római politikusok bizonyos önbiztatással állapították meg, hogy „parva sapientia regitur mundus“ és ez igaz is; de tegyük hozzá, hogy meg is látszik rajta. A vigasztaló ebben csak az, hogy a felszínen csillogó „kevés bölcsesség“ mögött, ott van a történések igazi ingója, az elrejtett bölcsesség is. A római pápa karácsonyi körlevele minden eddiginél határozottabban és tárgylagosabb alapvetéssel újra az egy okos