Transsilvaniai Futár, 1937 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Nándortól megtudhatták volna Schefflerék már a szerződtetése idején azt, hogy Perédi fő cikkeit Tabéry Géza írta, a szerkesztést pedig sohasem bízták rá, a Szabadság című zsidó lapnál. Perédit szerkesztőnek csak a volt Erdélyi Lapok és csakis Scheffler Ferenc szerződtethette, az a Scheffler, aki Satu-Marén hadirokkant zsidóknak kölcsönzött uzsorakamatra pénzt és mikor nem fizettek, el is árvereztette utolsó bricsesznadrágjukat is. És erről a Schefflerről írta meg a Szamos című zsidó újságban Dénes Sándor, hogy jobb, ha hallgat, mert csúnya múltját leleplezi... Egy katólikus papról igy mert írni Satu-Marén egy zsidó újság! Ugyan mi mindenféle mocskos vizekben fürdött meg Scheffler Ferenc tisztelendő ur ott, a Szamos partján, hogy ennyire nem érdemelte ki a tiszteletet még Szamosék oldaláról sem ?! Az Erdélyi Lapok megindulásával megkezdődött Scheffler Ferenc felmagasztaltatása. A satu maréi Mercur-nyomda gyanús üzleteiről közismert tisztelendő bérlője, akinek nem egy csúnya uzsorakölcsön ügye foglalkoztatta és botránykoztatta meg a satu-maréi katólikusságot, hogy egyéb tisztességtelen viselt dolgairól ezúttal ne essék szó, az egész romániai katólikusság hitéleti, lelki irányítását kapta a kezébe siket és valt feletteseitől. * * * Scheffler Ferencnek a katólikus irányú lap indításakor egy nagyszájú civilre volt szüksége. Perediben, aki 20 évig élt a zsidók kenyerén, s megkapta a nekivaló embert, igaz, hogy néhány nagy szépséghibával, ezek között a legkisebb volt Perédi vallása. Mert egy katólikus püspöki újságot unitárius vallású szerkesztő fémjelzett a nagy nyilvánosság felé. Scheffler azonban élelmes ember, nem hiába vámolta meg még a satumaréi zsidóasszonyok fülbevalóit és karpereceit is, akik elég óvatlanok voltak és tőle, a katólikus paptól kértek reájuk kölcsönt. És Schefflertől kaptak is — uzsorakölcsönt. Olyan magas percentre, hogy a többi satmári uzsik még ma is Scheffler Ferencet tekintik szakmai téren mesterüknek. Hogy Perédi unitáriusságát ellensúlyozza a Magyar Lapoknál, különösen a papi előfizetőknél, felajánlotta a főmunkatársi tisztséget Gyárfás Elemér őrgrófnak, a Magyar Párt katólikus szárnya vezetőjének, aki el is fogadta Scheffler Ferenc kiérdemesült uzsorás kezéből ezt a közéleti ordót. Gyárfás Elemér cikkezett is sokszor a volt Erdélyi Lapokban és meg kell adni neki, hogy az egész újságot csak Elemér őrgróf nivós és elmés, szakértelemről tanúskodó írásaiért volt érdemes kezünkbe venni. * * * Hogy a katólikus és unitárius reakció, a Gyárfás és Peredi agyon ne nyomják a lapot, kellett egy megtért báránykáról is gondoskodni, amelynek inkább e földiek örüljenek. Odorheim nagy fiát, Paál árpád urat sikerült újrakeresztelnie Schefflernek, azt a Paál Árpádot, aki 20 évig az istentelen szabadkőmivesek egyik fővabolómestere volt már a magyar világban és Farkas Mózes vörs zsidó urnak a kebelbarátja. Paál Árpád, ez a kedves, kellemes ember, aki az 1918-as forradalmi időkben Károlyi párti alispánja lett Odorheimnak, hajlott Scheffler tiszte