Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-10-01 / 10. szám

Könyvek és írók­ ról az északi lélek nemesen egyszerű, mélységesen igaz és őszinte hangján beszél a könyv. Az egész világ felett átfutó vihar zajában szinte megható az az emberi hang, amellyel az életre törő ellenség teljesítményéről ír. Elhisszük, hogy e nép nem kívánta a halálát ellenségének s nem hibás benne, hogy százezrek üveges szeme meredt Finnország hóval borított csatamezőin a hideg, csillagos égre. Nem gyűlölte ellenségeit, csak a reá­­kényszerített háború örök törvényét követte: ölni, vagy meghalni. Meg­értjük, hogy e népnek nem lehettek ismeretlen hősi halottai, mert tábori lelkészei és lottái sokszor a harc hevében, vagy a harci zaj elmúltával fel­keresték és hazaszállították az elesett bajtársakat s otthon, az örökké vi­rágos finn temetőkben temették el. Természetesnek találjuk, hogy a finn diákság híres májusi ünnepe a városok zajos tereitől a csendes katona­te­metőkbe helyeződött át, s a vidám, gondtalan mulatozás helyett komoly fogalomtétellé magasztosult. A finn a reákényszerített békét is úgy fo­gadta, mint a reákényszerített háborút. A megkisebbedett ország minden lakója önként mondott le javainak egy részéről, hogy a szülőföldjéről el­űzött testvérnek megélhetést biztosíthasson. Mert az oroszoknak átenge­dett Karjalából eljött mindenki, elhozta minden ingó vagyonát, de érintet­lenül ott hagyott minden játékszobát, s mielőtt búcsút vett volna a ház­tól, az asztalra helyezte az orosz nyelvre fordított szentírást. A hatalmas orosz hadsereg fegyverrel és propaganda hadjáratával egy eszmefoszlányt nem tudott elültetni Finnország földjébe, addig az ár­ván maradt karéliai parasztházak néma szobái a benyomuló szovjet kato­nák lelkében a száműzött isteni szó és megtagadott család nevében ren­deztek tetemrehívást. Szerte a világon egyre dúló háború viharában nagy vigasztalást nyújt­­ nekünk e könyv. A pusztulásnál erősebb az élet. KÖTAY PÁL Az »ANYEGIN« ÚJ KIADÁSA. — Puskin: Anyegin Eugén. Fordította Bérczy Károly. Révai kiadása. Budapest, 191­2. — A Bérczy Károly magyar »Anyégin«-je azok közé a magyar műfor­dítások közé tartozik, amelyek irodalmunk klasszikus értékei közé soroz­hatók. Érdekessége, hogy éppen e műfordítás tette ismertté és őrzi máig hűségesen irodalmunkban Bérczy Károly nevét. Eredeti műveiről semmit se tudunk. Pedig hogy költő és igazi íróművész volt, éppen magyar»Anyé­­gin«-je mutatja. Maga az eredeti »Anyégin« is érdekes jelenség az irodalomban. Nagy ihletője úgy külső formájában, mint a szellem és lélek költői magatartá­sában Byron volt. Mégpedig főként a »Childe Harold« és a hatalmas költői torzó, a »Don Juan«. Az utánzat azonban — sok értékelő szerint — na­gyobb lett az eredetinél. Mindenesetre jó értelemben népszerűbb és hatá­sosabb. Az orosz irodalomban pedig egyenesen döntő jelentőségű mű. Nemcsak a modern orosz irodalom költői nyelvét teremtette meg. De majdnem azt lehet mondani, hogy megadta tárgykörét, alakjait, hangu­latát. Egészen e század első feléig, addig a nagy változásig, amely a múlt világháború után következett be Oroszországban, Puskin maradt az orosz 681

Next