Erdélyi Híradó, 1828. június - december (1-52. szám)

1828-06-28 / 1. szám

jut másszorra. — A' rémülés, a’ fő­ vá­rosban, Lissabonban, ’s a’palotában nagy m­últ. A’ népsalak’ ellyen-kiáltása, hir­telen átkozódásokra fordult. A’ katona­ságból kitört az öröm, reményi vén a’ törvényes oszáglás’ diadalmát, ’s azt mond­ják , hogy az igazgató, minekutánna egy bölts és beható rendszabáshoz föl­tam­ a­­dott, 2 goélettet és egy hadi brigget O­­portó’ bekerítésére küldött, egy ánglus fiatóra ment volna. Ugy látszik, a’ portu­­gallus Ministerium, a’ maga’ hitetlen szán­dékát vadbirodalommal, nyilván űzte mind­addig, valamíg az oportói lárma ki nem ü­­­tött. Az igazgató pedig, elfogad egy kül­­döttséget Evorából, és egy coimbrai főtisz­telendő Professor, hirdeti neki, hogy ő­­let ott Királynak kiáltották; kedvesen veszi az Igazgató a’ hírt, szerentsésnek érzi magát, úgymond, hogy ollyan ere­deti írásokra szert­ tehetett.­­ Mihelyt Londonban a’ lissaboni országrószékről, a’ hivatali tudósítások Lissabonból megér­keztek , számos hadihajók parantsolatot kaptak a Lissabonba ’s Oportóba menetel­re. A’ telegráf parantsolatokat vitt teg­nap Portsmouthba is. Midőn hazánknak ’s az egész Európának a’ törvényesség’ győzödelm­iről, a’ hitetlenségen és áruláson, szerentsét kívánunk, meg kell egyszer­smind jegyeznünk, hogy minket ezen tudósítások, éppen nem indítottak tsudál­­kozásra. I­egen elkészültünk mi ehhez. —­ D. Miguel meghatározta magában, hogy a’ lissaboni várvéd’ vezetője fog lenni, ’s ezt Oportóba vezeti. A’ legnagyobb örömöt szerzette itt az oportói contrarevolutio’ híre, és elnyom­ta egy pillantatig azon kedvetlen meg­indulásokat, a’ mellyeket a’ közönség’ nagy részén, a’ Ministerium’ változása tett. Tegnap, egy fregatté és egy korvet­­te Lissabonba indultak , Portsmouthtból; már azt várják , hogy D. Miguel Infans egy­gyik­­ valamelyikre, fel­ül , ha - Isak a’ Frantziák’ védelmét nem választja. Lis­sabon, a’ mennyire, mind polgárjait, mind katonáit esmérjü­k, Oportót fogja követni. Ha D. Miguel ánglus hajóra száll, könnyen úgy járhat, mint a’nagy czéd­­rusjárt—Sylvae trepid. — Három linia­­hajónk: Bellerophon, Boyne és Pembro­ke, minden órán indulnak a’közép-ten­gerre; ellenben (ez az £ 11 enb­e­n, igen sokat lehet most itt), 4 muszka liniaha­­jóból ’s egynéhány fregatte-ből álló ha­jó-osztály is jönn a’ keleti tengerről, melynek él rendeltetése, ugyanaz. Kiki jól tudja , hogy járt tavat a’ muszka hajóse­reg Angliában, a’ honnan annak felét, szükségtelennek tartván azt a’ közép-ten­geren vissza igazították. Az ánglus Courier, jún. 5-adikáról, írja Oportóból, máj. 24-edikéről: ’’Min­den itt tartózkodó regement, a’ 12-di­­ket kivévén, hozzánk adta magát. Ez, Tras-os-montes tartományban, Texeira Generálnál, az ottani Gouverneurnél van, kivel’ a’ mi­­előbbi Gouverneurn­nk egy­­gyesűít. Ezen Ultrák’ vitézei, most Li­­xaban állanak, Oportóhoz valami 5 mérföldnyire, Amarante és Guimaraens között, a’ 12-dik regemen lel, egyné­hány Vadásszal a’ 11-edikből, és a’ po­­litziával. Az innen elindult katonaság i­s... ő ma akarna megtámodni azokat. Vigue, május’ 19-edikén nyilatkoztatta­ ki ma­gát D. Pedro­ javára. Pénz, nem kell: a’ hadsereg D. Pedroé. Ha a’ dolgok e’ mostani állapotban maradnak , úgy­­látszik, nem lessz szükség’ D. Miguellel alkudozni, hanem, ujj Kormán­yozást állítani—fel, ’s a’ vég­ határozást D. Ped­­rótól várni. Lissabon, máj. 21.— Az oportói tá­­madás i­lyen módon kezdődött: ’Máj.

Next