Erdélyi Híradó, 1829. július - december (1-52. szám)
1829-08-25 / 17. szám
Flartzmező (Asiában) Ériváni Paskewits Gróf a’ kaukázusi külön sereg’ Fővezére’ tudósításának az értelme Tsászár Őégéhez, így bizonyíttja a’ már tudvalévő győződésmet: “Síre! Van szerentsém tsászári Egedet tudósítani, hogy én a’török hadsereget, mely két tagban volt, megvertem. Egygyiket, mely 50000 emberből állott , maga vezérlette az erzerumi Seraskier a’ másikat, mely 20000 ember volt, flagki, 3 lófarku Basa. Környületesen adom ezt a’ fontos győzedelmet Fyed’elébe. Jún. 27, 28 és 29-edikén szorossan megvisgáltam a’ flagki Basa’ táborát. Elől és a’ bal borjaszán megtámadúi, lehetetlen volt. Emésszen megkerültem tehát azt, temérdek akadások között, és 5000 bagásiás szekérrel bajlódva, mert, egyfelől megfosztottam magamat az által a’ Karsal volt egybe-köttetésemtől, minthogy a’ török tábort az én’ közösűlő líneámon, melytől 50 verstnyire távoztam, 8 verstnyire hagytam; másfelől , 50 verstnyi vitát kellett tennem a’legnehezebb képzelhető nehézségek között, két meredek és még hóval fedett, vákányokkal keresztül metszett hegyes tetőkön által mennem, — mindezeket egy számos ellenség’ szeme láttára, ki az én’ oldalamat ’s hátamat fenyegette. De az elmúlhatatlan szükség egy hadi erő ellen, mely engem szorított, dolgozni, nem engedte hogy egy pillantatig is habozzak ezen mozdulás’ kéntelenségén.— Jún. 50-dikán, egy ingóbingó szekérsántz’ védelme alatt, elindult a’ hadsereg az országúton jobbra, Erzerum felé , és júl.lső napján, reggeli 10 órakor, elérte az, a’ hegygerintz’ fő lejtőjét (lemenetelét), melynek a’ tövében egy 5 verst hosszúságu völgy van és a’ mely délnyúgotra terjedt, és egy hegyvákányban végződött. Hogy az ellenség akadáloztassék az én’ bal-oldalam’ megtámadtatásában, azt parantsoltam Pankratiel- Gén. Majornak, hogy a’hegygerintzet az én’ halom felől, 6 gyalogtsapattal, 2 kozák-regementel, 2 muselman-regementel, és 16 könnyűszerí ágyúval, foglalja el, ’s mutogassa magát az ellenségnek, és, ezen állásból, visgálgassa az ellenség’ tábora’ mozdulásait mindaddig, míg az én’ hadseregem’ egésszé a’ leindúló lejtőt el nem fogja érni. A’ végre hajtás egésszen megfelelt várakozásainak. Az ellenség minden ügyeimét a’ Pankraleff Gén. Major’ katonaságára fordítván, nem vette észre a’ mi’ mozdúlásainkat, ’s ez a’ Gén. ollyan állapotban volt, hogy délben egygyesült az egésszel. — Minekutánna már hajnalban a’ podgyász’ igen nehéz menetelét elrendeltem, megérkeztem délre a’ lemenetelhez, a’ hol egy szekér sántzolást készítettem. A’ tető’ szomszédmagasságainak localitássa’ visgálása közben, észre vettem az ellenséget, mely a’ völgy’ másik végén az említett hegyi vákányból szállingódzott kifelé, és a’ melynek hadi ereje szemlátomást szaporodott. Most tehát már ezt a’ rendelést tettem : 1 ) Pankraleff Gén. Majorra bíztam a’ podgyász (bagássa , gúnya) védelmét, kinek az oszlopa 7 gyalog tsapatból , 24 ágyúból, 2 kozák - reg.ből és 1 muselman-regből állott. Azt hagytam neki meg, hogy egyszersmind ügyeljen az ellenség’ mozdúlásaira, hogy akadályozza a’ mi’ bal-oldalunk’ megtámadásától. 2) Murawhelf Gén. Majornak azt parantsoltam, fogjon állást (posztot) a’ völgyben , a’ georgiai gránátos-regementel, az erivani karabéjos - regementei, a’ Fomin’ KarlDOrF’ kozák-regementeivel és 20 ágyúval, s állíttsa fel ott a’ katonaságot ütköző rendbe.