Erdélyi Híradó, 1829. július - december (1-52. szám)
1829-09-26 / 26. szám
tvv 202 (a’ Királynét) óhozzá vissza vinném, kötelességem nekem a’ hozzám küldött útmutatásnál fogva, az O’ minden hív alattvalóinak az O-ts. Fge’ szándékát előjükbe adnom , hogy ők ennél-fogva, az O- ts. Fge’ meghatározása’ igaz okait megértsék, nehogy ok nélkül való tűnődések , vagy gonosz sugallások által meghagyyák magokat tántorittatni. Az ő-leghűségesebb Fye’ elválása Fyes Altyátúl, az ö’ portugalli királyiszékbe emeltetésének szükséges következése volt. Az ő’ Angliába útazása és ideigvaló tartózkodása az ő’ legrégibb Szövetségese’ Státusaiban, fejedelmi széke’ otsmány’ bitangoltatása által, mellyel, mind a’két fél föld’ országlószékeinek és nemzeteinek gyalázattjára , a’ legszentebb eskü követelt, okozta Lőtt. — Az Őége’ vissza térése , famíliája’ kebelébe, a’tsata’szükséges foganatja, mely, fájdalom , a törvényesség és bitanglás között fenn forog: mert a" Tsászár Oége’ atyai édes szeretete kívánja , hogy ő , oly rendkívül való környeiletek között, mindaddig míg az óhajtott pilláinál, melyben Ildik Mária királyné az egektől neki rendelt fejedelmi székbe emeltetik, el nem jönn, védelmezője és tilalma az ő’ iges személyének. — Jávol legyen tehát, hogy szeretett leánya’ dolgával felhaggyon , az ő’ változhatatlan meghatározásában marad a’ Tsászár, mely az, hogy ölet védelmezi, és soha az Usurpátorral alkuja nem botsátékozik. Akarminéműek legyenek is a’ nehésségek és akadályok, mellyek a’ betsűlet’, törvényesség’ és igasság’ dolga' győzedelmét hátráltathattják , az Orge’ alattvalóinak, nem lehet a’ ditsősséges oltalmazásban nyugodni, a’ melyre ők, kötelesek, mert a dolog’igassága, kezes az ő’ diadalmokért; és, ha Portugallusok a viaskodás alatt, a’ r menedék-hellyet Brasiliában elébbvalónak tartanak annál , a mellyel őket némely európai Hatalmak megtisztelték, hitessékel magokkal, és én, az én’ Uramnak, a Tsászárnak tsalhatatlan parantsolatjára, bizonyossá teszem őket, hogy Brasiliában azon nemes-szívü vendégi barátságot találják fel, a’ melyre ők, nemérdemlett sorsoknál, és tapasztalt hívséggeknél fogva , lVdik Don Pedro Király Oége’ fényes személyéhez , oly méltó követelést tarthatnak fenn.— Az Impera- Iriz fregatten ’sat. 1829. Barcena, Marquis. Nagybritannia Portsmouthból ezt írják: ’’August. 27-dikén reggel pillantották meg Spithead’ térén a’ gőzhajót, mely a’ brasiliai újj Tsászárnét hozta , ’s köszöntetett a’ Portsmouthban fekvő brasiliai hajó-osztás által. A’ Tsászárné , egy kisség tengeri-beteg lévén, a’ gőzhajóból Isabelle fregattere ment, mely ötét két más hajótól kísértetvén , mellyek már egy idő - ólla Portsmouthban feküsznek, akarja Iliode Janeiroba vinni. A’ brasiliai tsászári hajózászló’ felütésére, az Isabellán, királyi köszöntő-tüzet adtak Victory és Melville anglliniai hajókról. Minthogy a Tsászárné nem szállt ki a’ földre, hanem mihelyt tsak lehet elvitorlázik Brasiliába: tehát, a’ portugalli ifjú Királyné a hajóra ment, hogy tsászári mostoha-anyának tiszteletet tegyen. Az idő, nagyon szélveszes volt; az első, folyt mint a’ duna, a’ mendörgés, dühösködött. Az elementumok’( erődítők ) ezen lázzadása közepette hallatott a’ kikötőben a’hajók’ királyi köszöntése. A’ Királynét saját rangjához illő minden tisztelet - adással fogadták. Mind a’két Printzasszony, tsak Brasiliában tenné már lábait a’ földre, de az idő oly’ kellemetlen , hogy alkalmasint kénteleníttethetnének egy ideig magokat a’földön kinyugodni. Azt mond