Erdélyi Híradó, 1829. július - december (1-52. szám)

1829-08-04 / 11. szám

nyületek mellett , el kellene kerülni. (Attól féltek, hogy júl. 12-kén,III. Wil­helm’ királyszékbe­­ ülése’ napján’ zen­dülés lenne). A’ mostani idő hajlandó­sága ollyan természetű, hogy az afféle processiók hihetőleg a’ törvény’ és köz­­nyugodalom’ által­ hágására vezetnek, vagy legalább úgy magyarázhatnák azt, hogy oda vezettek. Már pedig ez, igen sze­­rencsétlen következéseket húzna maga i­­tán , és ké­tségkivűl némely törvényszer­zési rendszabásokkal járna eggyütt, mely­­lyek az Orange-intézetre eltörlőleg hal­na­­be. — Bizonyossá teszem az Urat, hogy én, ezen tzikkely eránt igen tűnő­dök, azért is, mivel’ ezen Intézet eránt a’legnagyobb tisztelettel viseltetek, mind pedig azért, mivel’ meg vagyok győződ­ve, hogy annak gyarapodásától és fenn­tartásától függ az izlandi Protestánsok’ bátorságban­ léte. —Vajda Izland Orange­­istái és más szövettségesei, tsak éressen eggyesűljenek , ’s ha ez az erősség és egy­ség okosság által vezettetik, elő-vigyá­­zat által mérséklődik ; úgy, én is re­ménytem, hogy a’ mi’ tiszteletre méltó Intézeteinket megtarthatunk, és a’ mi’ szent Hitvallásunknak mindég fenn ma­rad az elsősége, mely ötét a’ reforma­ta Egyház’ tisztasága miatt, oly’ nagy jussal illeti. — Engedjen­ meg Uraságod ezen levélről, mely, ámbár sietve, még is teljes ragaszkodással a’ mi’ szent dol­gunkhoz , íródott. Az Úr’ egyenes szí­­vüje: Ernst, Nagymester. Fra­ntziaország Az alsó Kamara’ júl. 10-edikei il­lésében , Hyde de Neuville tengeri Mi­nister, Dupin Károly, és Portalis Urak, kiki hatalmasan beszélvén, felállott La­­marque Gén, s beszéde közben így szólt: “Nem Burkusország ellen, nem Austria ellen van a’ mi’ tengeri készületünk i­­gazodva; Anglia az, egyedül Anglia, mely miatt nekünk minden esztendőben fel kell áldoznunk 50 - - 60 milliót, és azt habozás nélkül megígérjük. Ha a­ háború Frantziaország és Anglia között kiütne —­ egy szomorú eset’ hypothesis­­se, melytől mind­ a’­két nagy nemzet’ haszna és kívánsága irtódzik — úgy ne­künk tsak kétféle módunk volna a’ ten­geri óriás’ megnyommasztására, a’ ki az ő’ ezer karjával a’ világot sajtolja és kö­rül kaptsolja: mindenfelé a’könnyű ten­geri háború által a’ kereskedést m­egtá­­madni, mely ölet táplálja; és ha ez nem elég volna, — szemközt állani az el­lenséggel. Erőt adna ehhez a’ gőz’ ere­je, mely ára láttab­b rendeltetve lenni, hogy a’ tengereken az egyformaságot helyre állíttsa, mint a’ puskapor azt, a’ földön helyre állította. Azzal eggyütt, elenyésznének minden szövevényes ten­geri evolutiók, mellyek Saintesnél, A­­bukírnál, Trafalgárnál a’ mi’ vélekedőnk’ diadal­mait erős lábra állították, mely­­lyektől őket a’ mi’ tengeri embereink­nek meg kellett vólna fosztaniok. A’ten­geri ütközetek talán ismét ollyanok lesz­nek, a’ millyenek a’ Rómaiak’ idejében voltak— tsaták, mellyekben a’ vak - és bátor-merőség, a’ physica erő és em­ber -szám adja a’ győzedelmet. Oh, ha az, ki Boulogne’ szirtpartjain, megva­­kíttatván a’ szerentséllen elég—ítélet­től, ne vetette volna meg azon kínálkozáso­­kat, mellyeket neki 4 esztendeig egy folytában ajánlott Fulton Amerikánus; nem ment volna ő mint fogos a’ Them­se’ partjára. A’ Fort­ Williams és min­den erősségek, mellyeket a’ tsatorna’ másik oldalán az ijjedtség állított­ fel, a’ frantzia hadsereget éppen úgy nem tar­tóztathatták volna fel, valamint a’ Bri­tannus népkatonaság és darabontok , más sorsra jutott volna a’ világ! — nem lett volna, ki a’ capitulatiókat megtörvén.

Next