Erdélyi Híradó, 1831. október-december (1-26. szám)
1831-11-22 / 15. szám
meretestre, ’s hasznai’ hellyes elintéztetésére. Úgy van, mire, azon nép melynek képeviseletével mi büszkék vagyunk, még most is kész a’ szabadságért és függetlenségért minden erejét munkába hozni, csupán egyedül azért hogy becsületes békéhez juthasson , és mi forrón óhajtjuk, hogy a’ más hatalmasságokkal szerzett ’s fentartott egybeköttetések , ezen czél elérésére nemsokára termékeny következéssel legyenek. Háládatos megesmeréssel fogadlak Felséged’ közléseit az alkalmak’ folyamatjáról, ’s nagy kívánsággal várjuk a’ továbbiakat azok’ kimeneteléről.“ Itt kiterjeszkedvén az Adresse a’ haza’ javára tétetetett és létetendő több elintézésekre, így végződik: „Ezen nép érzi mely szükséges már valahára elrendelni, mind külső aránnyait, mind politikai intézeteit a’ Belgiumtól elválás’következésében. Nagyok az áldozatok, melyeket a’ Nemzet készséggel tett és még tenni fog; óhajtva tekint az ezek gyümölcseit bizonyosokká tevő következés elébe, ’s ezt Isten’ áldása alatt maga országosától, ’s mindazoktól várja is kiknek egyesült erejek arra szükséges lehet. Szakadatlanok a’ Felséged’ igyekezetei ezen czélra ; ’s ezeket telyes erőnkből segítni legszentebb kötelességünk lesz; ez aránt Felségedhez ragaszkodni egyetlenegy czélunk , ’s legbuzgóbb reményünk hogy nemsokára megérjük az időt, mely nekünk a’ jövendőbe derültebb kilátást nyit.“ — Ő Felsége az Adresse’ figyelmes meghalgatása után a’ küldöttségnek azt felelte, hogy örömmel tapasztalta azon egyetességet, mellyel a’ Generálstátusok a hazaszeretet’ és hívség’ bizonyításában az Országlással kezet fognak ; ő Felsége is óhajtja hogy a’ Nemzet’ méltó kívánságai telyesedéséről megnyugtató tudósítást tehessen ; de a’ jövendő még homályban van , s’ könnyen feszollítódhalik a’ Nemzet a' becsület a’ Státusz szabadsága és függetlensége’ további oltalmazására is , a’ tűl szükség’ esetében bizodalommal meg is fog törtenni. FRANCZIAORSZÁG, Paris, oct. 26. Az idegenek’ felsegéllésére kivánt fél millió segedelem felett mely a’ mint olvasóink tudják már a’ Követek’ Kamarája által jóvá is hagyatott, több fontos beszédek között melyek közzül már némelyeket közöltünk 13 Perrier Minister Úr azt mondá : az Igazgatásnak úgy kell lépéseit intézni, hogy a’ mit csupán nagy szívűségből leszen, abban ne gondolhassanak valami politikai czélt lappangani, a’ revolutio lelke’ bátorítására , továbbá előadja hogy sok idegenek Francziaországban magokat helytelenül is viselték , beszéde közben többek között ezeket is mondá: „Minden háborúk között leg esztelenebb a’ princípiumok felett való háború , mely a’miveltséggel és valódi szabadsággal meg nem álhat. A’ szabadságnak nincsen egyéb fegyverre szüksége csak a’ világosodásra, nem kiván más szövetségest mint a’köz részvételt, ’s nem óhajt más diadalmat csak a’ meggyőződést. Erre Gen. Lafayette így beszélte : Nem a meghatározandó summának, csak az indító okoknak szegzem én magam ellene, midőn azok a’ szánakodásnak alatsony színébe rejtezve, leg nemesbb nemzeti sympathiánkat megtagadják és le-alalsonitják. Ha myságais Quidamokról lenne szó, kiket a’történet partjainkra vetettki , úgy az ők számokra gyűjtendő alamisnának alá írnám nevemet,— de itt testvéri kötelezés forog fenn. A’ proscribáltabak, Uraim, a’ szabadsági testvéreink , ’s kevélyen mondom én hogy Ők a’mi tanitvánnyaink 1789-ből. Ők a’mi leghívebb szövetségeseink lettek volna, ha ellenüok az ellenrevolutio felkéitrol-