Erdélyi Híradó, 1831. október-december (1-26. szám)
1831-12-03 / 18. szám
LENGYEL ORSZÁG. Gen. Rybinski Octob. 4-én midőn a’ Prussus földre lépett ezen napi parancsolatot adta ki: „Az elhatározó pillantat elérkezett. Az ellenség oly megalacsonyitó béke-pontokat írt élőnkbe, mellyek a’ nemzet becsűlletével ellenkeznek. Nincs egyéb mit tegyünk, mint hogy becsűletünknek megmentésére azokat megvessük, ’s a’ határon keresztül ő Felségének a’ Prussus Királynak földjén keressünk menedékhelyet. Mostani állásunkban a’ harcznak hoszszabitása csak Lengyelország ínségeit nevelné. Mi le fogjuk fegy’vereinket rakni , melyeket hazánk függetlenségének és sérthetetlenségének szent ügyében ragadtunk vala, midőn egyszersmind protestalunk azon erőszakoskodások és viszszaélések ellen melyeknek áldozatjai vagyunk , mind addig míg Europa melynek oltalma alá adjuk magunkat, a’mi és hazánk’ sorsa felett határozni fog. Ha a’ mi kéréseink ekkor sem halgattatnak meg, ha az igazság tollunk megtagadtatik, ha az uralkodók minket viszszataszitanak — akkor a’Mindenható fog minket megboszszulni, ’s azon kő mely Lengyelország sírhalmát zárja, elfogja temetni azon nemzetek’ függetlenségeket is, melyek a’ mi elesésünket hideg vérrel nézték. Számos ütközetekben ontott vérünk’ özöne, az álhatatos elszántság és erős haza-szeretet, melyeknek mi példáit adtuk, az emberiség’ történeteiben ’s a’ késő világ előtt a’ bámulásnak és követésnek magas példái lesznek, katonák menjünk oda , hova a’ kötelesség hív. Áldozzunk fel mindent csak dicsőségünket ne, melytől soha semmi hatalom minket meg nem foszthat ’s így nyugodtan és tiszta lelkiesmérettel várjuk el halálunkat, azon meggyőződésben hogy hazánkért mindent megtettünk, a’ mit lehetett.“— Rybinski, a’Lengyel ármáda fővezére. A’ Franczia Constitutionel a’ Polak Sumienny (igaz mondó Lengyel) nevű újságnak régibb leveléből következendőt közli: az Orosz uralkodásnak 15 esztendeje alatt, a’Generálisok gazdagon fizettettek és minden ezered fejének esztendei fizetése mintegy 5000 aranyra ment. A Tisztviselők meg annyi kis despoták voltak földijeken. — Rabszolgáji lévén a’ despotismusnak , mint rabszolgákkal bántak a’ kezek alatt lévőkkel. A’ katona tisztek a’ Generálisoktól kezdve le a’ Kapitányokig, és a’ polgári tisztviselők a’ legfőbb hivatalbeliektől kezdve , le a’ polgármesterekig a’ revolutiotól felforgatott régi rendet visza kívánták. A’ revolutio kezdetekor sem a’ Generálisokat sem a’ tisztviselőket le nem tették. Ezek demoralisalták az ármádát és nemzetet, midőn kötelességeket csak hivataljok elvesztése félelméből telyesítették, ’s az igazgatásnak minden lehető akadályokat vetették útjába. Midőn senki sem bátorkodott a’ Császártól adott Orosz vagy Lengyel Ordokat viselni, ez az ők hijábanvalóságokat nagyon megsértette. — Ennyit a’ részre szakadások állásáról közönségesen ,— lássunk már egy nehány interessant vonásokat különösen. —• Generalis Krukowietzki - ki egy a’ legvénebb Generálisok közzül, megsértve érezte magát az által hogy nem ő választatott Generalissimussá,de az ő despotai karaktere igen is esmeretes volt. Ő nem szivethette el hogy az ő adjutánsa Skrzynezki emeltetett ezen magas tisztségre, melyre ő kívánkozott azért hogy hazája ügyét elárulhassa. Chrzanowski (az előtt Obristleutinant) osztályos Generálissá neveztetett ki, ő a’ Császárnak Törökországban szolgált, ’s Thielmannal, — kinek barátja volt, — szoros egybenköttetés «Ap 158 «Ap