Erdélyi Híradó, 1832. január-június (első félév, 1-52. szám)

1832-02-14 / 13. szám

volt rukkolva , falvékat lőtt­­es a’ mo­­**агак innepileg dörögtek. De minden más vall­ásnak is elmentek a’ Jehovának színe elébe tulajdon templomaikba , hogy a’ Fejedelem’ fejére áldást könyörögje­nek az Ég Urától , ’s mindenütt az in­­nep’ czéljához alkalmaztatott nép­tani­­tások tartattak, egyesült és nem egye­sült Görögöknél, Agustana vallást tartók­nál, Unitáriusoknál és Év. Reformátu­soknál. Különösen az Utolsóknál, belső nagy templomjokban idevaló ifjú Káp­­lány Kelemen János, Felséges Feje­delmünk születési innepét a’ legtisztáb­ban és buzgóbban meg kívánta szentelni a’ Hívekkel. Textussá vált 1. Sám. X, 24. „Monda akkor Sámuel az egész népnek : „Látjátok é a’ kit választott az Úr, hogy „nincs Ő hozzája hasonló az egész nép „között. És felkiálta az egész nép és „mondának: Éljen a’ Király!!!“ Kifej­tette, és megmutatta az emberi társasá­gok’ eredetéből, józanokosságból, ter­mészetből és a’ Sz. írásból azt, hogy a’ Királyok Istentől vannak. Továbbá , hogy nincs a’ Királyhoz hasonló az egész nép között: mert Ő csecsemő korától fogva a’ trónusra nevelődik ; mert ő első katona tehát legtöbbet vigyáz és nyugtalankodik , mert ő első Polgár, tehát legtöbbet dol­gozik. Ez által tehát tiszteletet és hálát kívánt gerjeszteni Hallgatójában a’ Fel­ség iránt. Áldása ez volt: Éljen a’ Ki­rály! Tehát legyenek számos esztendei. Igen de a’ Királyok is meghalnak ; te­hát éljen a’ Király következőjiben. De az idő egész emberi nemzetet kiirt; te­hát éljen tetteiben. Igen de ezeket meg­kell esmérni; tehát éljen a’ jóknak szí­vében. De az ég és a’ föld elmúlnak,— tehát éljen a’ Király az Örökkévalóság­ban!!! És ez volt áldása, melyre a’tisz­telet­es hála nyitotta alakit. Délben az Elölülő úr ő Excellen­ 93 bájánál pompás nagy asztal vólt , hol a’ Felségért, felséges Hítvesséért , Ifjú Királyért, Nádorért, ’s az egész Csá­szári Házért számos iljen kiáltások közt számos poharak ürittettek­ ki. Estve az egész város ki volt világosítva. A’mécs­pompák közti különösebben kitűnt az, mely ő Felsége emlék­képére vala rak­va a’ nagy piacz’ közepén; viszont mely az Elölülő úr ő Excellentiája’ háza előtt ragyogott. Ez napi vig innepeket az E­­lölülő ő Exjánál tartott fényes bál re­­kesztette­ be. Bevégzésül csak azt mond­juk, hogy fővárosunknak ez egy felejt­hetetlen napja lesz, mert láttuk, hogy a’ nép tiszteli a’ legjobb Fejedelmet — tehát tiszteli a’ törvényt és igazságot! — Más nap Febr. 15-kán ugyan ezen ünnepi tiszteletre elő adott a’ most Ko­­lo’svárt mulató nemzeti Színjátszó Tár­saság egy nagy Tableaut ezen nevezet alatt „A' Király és Jobbágyi Hívség.“ LENG­YEL OR­SZAG. Azon lengyel érdemjelnek melyről közelebbi újságunkban emlékeztünk 5 osz­tállyal vannak. Az első osztály beliek kap­nak keresztet, csillagot’s ehez pántlikát, a’ csillag bal­ melyeken a’pántlika jobb vál­la­k­on megyen keresztül az uniformis a­­latt. A’ második osztálybeliek a’ keresz­tet nyakokba vetve hordozzák. A’ 5-ik rendbeliek egy emailirozott arany keresz­tet, a’ 4-beliek csupa arany, az 5-dik rendbeliek pedig ezüst keresztet kapnak. Lengyel határszél, Jan. 19- kén: Gróf Krasinski a’Császár Generál­­adjutántja a’ lengyel tartományokban ú­­tazik, hogy a’ privatusoknak a’ had ál­tal okozott kárait megbecsülje ’s a’ nyo­morúságban lévőket segítse. Lengyelor­szágban minden lakosoktól elszedettek a’ fegyverek. Senkinek, még a’birtokosok­nak sem szabad egy helységből másba pas­­sus nélkül utazni. A’ Varsóban maradt *£»

Next