Erdélyi Híradó, 1833. január-június (első félév, 1-52. szám)
1833-02-23 / 16. szám
пак (de nyilván megmondom senkit sem akarok sérteni) az, hogy azt gondoljuk, az az igazi Patriotismus, az a’ derék liberalitás, ha mindég oppositiot formálunk a’ Kormány ellen. Azon beretvának melyet fát vágnak elkopik az éle, így van az oppositio’ dolga is, mely egyébaránt helyesen használva , nagy gát ám az önkény ellen. Egyik tag azt monda , sok idővesztés lesz , ha ellenkezvén a’ RRel üzeneteket fogunk váltogatni. De én azt gondolom , az időnyerés munkálkodásunkkal való belső gazdálkodásban áll.— Általam nagyon tisztelt más tag szépen rajzolá az 1792-dik országgyűlés’ kezdetét, mint feküdtek miveletlen az Operatumok, minthogy nem tudtak a’ Ra az urbarialis kérdésekben megegygyezni, én nem igen jól figyelmeztem , ’s valóban azt hittem , a’ jelen országgyűlését rajzolja. Hagyjunk fel már egyszer a’ Theoriákkal. Ily dolgokban majd mindegy akár mivel kezdjük, csak kezdjük már egyszer. De ki fog ítéletet hozni ?ч midőn az utasítások oly különbözők , és új utasításánál fogva még az is beszél, a’ ki eddig csak hallgatni tudott. Emlékezzünk ama franczia közmondásra: „L insufssence améne l’arbitraire.“ A’ Kormány embere azt mondja, a’ Vármegye a’ Földesúr nyomja a’ szegény parasztot, a’ Vármegye igy kiált ,,a’ Deperdita és a’ Földesúr“ az Úr végre azt mondja: „olcsóbb haszonbér nem is lehet, mint a’ melyért én telket adok , de a’ Kormány, a’ Kormány, a’ rontja és a’ Vármegye! (nevetés) Nevetnek az Lírák? bár simának jobb szeretném! így a’ paraszt három pad köztt a’ földön űl. Felhívom hát a’ Földesurakat menjenek bé mindjárt az urbarialéba, ’s ne tolják másra a’ hibát. — Igaz ugyanis, hogy a’ paraszt dolgát egy háromszeghez lehet hasonlitni: a’ nyomás egy oldalról 3, más oldalról 3, harmadik oldalról is 3. Summája a’nyomásnak 9.— Ha egy oldalról elveszünk egyet, igaz hogy ott kisebb lesz a’ nyomás, mivel csak kettő marad , de ha nem vigyázunk a’ másik oldalra, meglehet a’mit itt elvettünk amahoz csapjuk, ott a’ nyomás 4 lesz , és ha a’ Summát nézzük , az mindég csak 9. — Ez fájdalom igaz , de azért mi, csak segítsünk a’ hol tőlünk függ a’ dolog, segitsünk philantrophe,s ne hasonlítsunk örökké az olló két késéhez, mely csak azt vágja a’ mi közzibekerül. — De ki adjon már most irányt, ha nem a’ Kormány ? talán a’Vármegyék sokfelé ágazó instructioji ? azon Vármegyék, melyek köztt némelyek arról sincsenek egészen tisztában , hogy miről van szó?— 1741-ben felszóliták VI. Thérésia a Magyarokat, ezek nem sokat gondoltak a’ princípiummal, fegyvert ragadtak , bementek Boroszlóba, elfoglalták Silésiát, ’s oly szép dolgokat vittek véghez, melyeknek emlékezete azok előtt is kedves, kik azt hiszik M. ország volt, azok előtt is kik, velem együtt, azt hiszik M. ország lesz. — Tisztelet becsület Silesiának, én őtet nagyon szeretem, de én nékem bizony kedvesebb M.ország,— ’s ha atyáink nem sokat gondolva a’princípiummal, tétovázás nélkül bémentek akkor a’ királyi előadásokba, mi most, midőn Hazánk 8 —9 millió lakossá boldogságáról van szó, bemenni késünk? Véleményeink ezerfelé ágazó divergentiája közti, csak a’királyi tritónnál egygyesülhetünk , ha a’ propositiókba szóról szóra bémegyünk. Egyébiránt azt hiszem itt nem csak arról van szó , hogy a’ provisorius állapotot törvényesítsük, hanem arról is, hogy javiltsuk. — A’ juncsimról azt gondolom , hogyha vagy egy jó resolutiot kapunk, azt bizonyosak vegyük el, zárjuk el , ’s egy kisség, ma-