Erdélyi Híradó, 1833. január-június (első félév, 1-52. szám)

1833-05-28 / 43. szám

эф1 550 «ф nem lehet tag a’ követkamarában ; min­den előterjesztésre csak­ ezt felelték, már nekik nincsen másban bízodalmok, ha­nem csupa­ti királyokban. A’ választást elrendelő törvények szerént a’ szózatok­nak fel kellett vételeiek a’jegyzőkönyv­be , s városbiró Melsch a’ választás má­sodik napján, megkapá a’ kellő szózatok többségét. Azonban a’ derék választók jobban megtanítanak a’ constitutionalis formalitásokra , harmadnap ismét öszsze­­gyülének, Lángnak adák szózatjokat, ’s igy utoljára ez nyeré el a’ szózat több­séget. — HELVETZIA. Berni tudósítások szerént az igazga­tó tanácstól leparantsolt elhelyheztetése a’ Lengyeleknek Aprilis 27-ikén ment véghez , Oberster Hofzmeyer felügyelete alatt. Ezen felosztás szerént vannak a’ Pruntruti kerületben 176, a’ Delsber­­giben 108, a’ Münsteriben 105, ’s a’ Seignelegieriben 73 , öszvesen 462. Ezen négy főbb kerületek viszont több aprób­bakra oszlanak. A’ kormány ezen len­gyelek ideigleni eltartását magára vállal­ta. A’ naponként kivántató költség 500 frankra megyen. A’ Baseli újság Majus 4-kéről kö­­vetkező borzasztó esetet közöl : Aargaui pattantyús kapitány Palkensteini Meyer János őrgyermekeknek attya , ki néhány napok óta ügyes bajos dolgai eligazítása végett Baselben tartózkodott, meghallván hogy Hagenhein franczia falu Maireje­­nél egy új konyha készületet lehetne lát­ni, múlt vasárnap délután, 16 esztendős fiától, s kőmives legény Rieder Mátyás­tól kisértetve a’nevezett faluba ment an­nak megszemlélésére. A’ házi gazda é­­pen Alschwylbe (a’ Baseli kerületben) ment, hova ötét Meyer úr követte,’s ott véle egy fogadóban meglehetős hoszsza­­son beszélt s a’ nélkül hogy a’ többi je­lenlévőkre ügyelt volna. Mi­után a’Mai­re eltávozott, Meyer úr is el akara men­ni , de a’ jelenlevők hirtelen rá rohantak spionnak nevezték , ’s több más gyalá­zatos nevezetekkel illették , földhöz csap­ták , lábaikkal lapodták , írásaitól órájá­tól , ’s pénzétől megfosztották, köpenye­gét széljel tépték­­sat. A’ szegény ösz­­vemarczongoltatott alig ocsodott­ ki el­ső ájultságából , midőn a’ kínzások meg­újított dühhel viszont elkezdődtek ; miu­tán a’ dühössödők a’ szerencsétlent egy felső szobába hurczoltak , újra megmo­tozták, kezeire vasat vertek, bajuszának egyik felét levágták , a’ megmaradott részt kilépdesni próbálták , ’s az így öszve­­marczongoltad­at némelyek az ablakon , mások a’ grádicson akartak levetni. Az ifjúnak gyermeki esdeklését, hogy ár­tatlan attyát kimélnék-m­eg, a’ vendég­­fogadós labrugásokkal viszonozta; az ő Aargani Cadelti nadrága azon gyanút tá­­masztá ezen vad emberekben , hogy az ifjú az őrseregnél dobos, de a’ derék kömives legény Rieder hathatós oltalmá­ba vette az ifjút, bátorságos helyre szá­­lltá, ’s a’ legkeményebb fenyegetések el­lenére is nem félt feljelenteni más nap e történetet Monchensteinba. Az alatt Mayer úr egy vad csoportót körül vé­tetve tovább vitetett , útközben arról be­szélenek ezek , hogy a’ szerencsétlent egy tóba fulaszszák. Nem sokára ezen hara­mia banda új társakra akadt, kik a’sze­rencsétlent sz­emköztt ütötték és pökdös­­ték, ’s a’ még megmaradótt bajusz szá­lait is kitépdesték ; némelyek szánakozób­­bak voltak , ’s legalább vizet hoztak vé­res ábrázatra ’s kezei megmosására. Onnét Binningenbe az oroszlány czímű fogadó­ba vitetett, hol a’ jelenlévők a’ legna­gyobb dühösséggel estek rá. Első belép­­tekor egy darab fát hajtottak szeme köz­zé, annyira hogy a­ vér orrán száján

Next