Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)

1834-11-22 / 42. szám

jeles, ’s így nemes, de terhes állását, hi e­­gyebet ezen hálás bizodalomnak viszontaglásá­­ra kezesül nem nyújthatok a’ tántoríthatatlan bírói egyenességre való iparkodásnál, és a’ szorgalmatos igyekezetnél; mert mindeneken felül emelkedett boldogság a’ haza törvényes köz ügyének előmozdítása: — mely kötelezé­sem jutalmául a’ Iétes Statusoktól és Rendek­től esedezem hazafi igaz lelkem megismerését, — emberi gyengeségeim elfedezéseket és cse­kély értelmemnek bölcs utasitásokkal való ve­zérléseket. •— Elhunyt eleinknek jel­szavak mindenkor a’ király és a’ haza,—■ nemes iparkodások pe­dig a’ nemzet java volt; oly emblémái hajda­ni nagy korunknak, melyeknek öszve párosí­tások nélkül sem most szerencsések nem lehe­tünk , sem századok múltával a’ késő maradék polgári alkotmányunkat fenn nem tarthatja.— Én azt gondolom Klmes Uram , és Iktes Státu­sok és RR! hogy az én mostani terhes hiva­talom, minden nehézségei mellett is elég gyö­nyörűséget okozhat ha édes hazám igazi bol­dogságára, az idő szerént való előlépésre, a’ törvények tántoríthatatlan fennállásokra, mert csak úgy tündökölhet a’ thronus , ha bölcs törvé­nyek alatt virágzik az ország, a’ nemzetek és val­lások egyenlő szt. jussaik oltalmazásokra , bár mi kicsiny tehetségű béfolyással lehetek ; ’s igy meg­­bizonyithatom , hogy csak ezen a’ módon le­hetek édes hazám hív polgárja és Felséges Fe­jedelmemnek igaz tisztviselője, és buzgó alatt­valója , csak ez által felelhetek­ meg azon szá­zados nagy igazságnak . Hogy a’ fejedelem tisz­telete a’ haza szeretetével édes testvér, — ’s mind ketten egy oly anyának szeplőtelen gyer­mekei , melynek neve az emberiség boldogitá­­sára, és a’ statusok fennállására czélozó szent köz jó;— oly nagy és felséges jó, mely csak maga magához hasonlítható, és a’melynek rész­re hajlás nélkül való öregbítése szerencséssé, megáldottá, ’s így boldoggá teheti a’ fejedel­met a’ hazával együtt. Nagyméltóságu kímes Uram ! Tétes Sta­tusok és Rendek! Ha tudná az én szám e’ pil­­lantatban lelkem, érzését maga valóságában kife­jezni, bizonyosan el nem mulatnám, de így mint a’néma, ujjommal csak hálás szívemre mu­tathatok , ’s ez azt teszi , hogy ott szeretett hazám, igazi emberbarát, leg is legjobb áldott fejedelmem és tisztelt polgár társaim iránt tar­tozó egész kötelességemet a’ tettre is készen ki érzettem. — Virágozzék Erdély ! az enyészet örvényé­hez, ’s az eloszlás (dissolutio) bus partjához taszító viszonyok soha még vissza sem térhe­­téssel, ’s neveket is elvesztve számkivettesse­­nek !— Éljen Felséges Fejedelmünk és nemes fennséges ivadékjai, rokoni! — hogy a’ haza szt. jussa, ’s a’ törvények arany betűi örökkön örökké merő lélekkel pártoltathassanak. — Pest. A’ magyar tudós Társaság folyó évi november 9dikén, nemes Pest vármegye na­gyobb teremében tartotta 3dik közűlését. Elöl­ülő mélt.­széki gróf Teleki József úr ő nagy­sága magos miveltségü lelkét bélyegző ékes beszédében, mellyel az ülést megnyitá, nyo­mosan fejtegeté a’ magyar tudósok hajdani sa­nyarú sorsát és a’ fenálló magyar tudós társa­ság hatását. Ezután titoknak telt. Döbrentei Gábor úr előszámolá a’ társaság 1833 novembe­rétől folyó 1834 novembere idikéig tett sok és fontos munkálódásait. Örvendve hallók a’ „ti­­toknoki előadásból,’ többek közt, a’ nemzeti játékszínre fordított munkás figyelmet, a’ szép viszonyokat, melyekbe a’ társaság külföldi tu­dományos társaságokkal lépni kezd. Lelkesed­ve értettük a’ bajor kir. müncheni akadémiá­nak azon szép ajánlását, mi szerént a’ könyv­tárában nemzetünket érdekelhető munkák hite­les mássát a’ magyar tudós társaságnak megkül­deni kész. Nemzeti öröm-érzést gerjesztett ben­nünk némely lelkes hazafi ajánlások tudása. A’ titoknoki előadás végezetével elhunyt derék ha­zánkfia Görög Demeter udvari tanácsos és tiszteleti tag felett, t. Kállay Ferencz rendes tagnak jeles emlékbeszéde­­t. Bugát Pál ren­des tagnak a’ külső értékekről élettudományi

Next