Erdélyi Híradó, 1837. július- december (második félév, 1-52. szám)

1837-07-04 / 1. szám

Toroczkóra küldött hírnöke jelentésére, reggel a’ másik dékány vigyázta alatt 15 pár honi csinos köntösű ifjakból álló lovas csapat siete, a’ már útnak indult lelkész eleibe­n az össze érkezés pontján, az érintett dékány ’s társult leányok tanitója Sz. Martoni Sámuel, diszes el­fogadó beszéddel válták fel egymást, kiknek az új vendég is , hasonló id­vezle választ adva f­élénk éljen! kiáltás után, öröm zajongások közti, indúla a’ lovag sereg , azt követő egyházi szó­­nok úr T. Sz. György felé, ide jutván,a’papi lak előtt viszont szívhatólag idvezelteték a’ szom­széd bajtárs hely­beli lelkész I. Gál István úr­tól, kivel a’kiséret neve Toroczkó felé vonú­­la , ’s annak közelében apró fegyver roppaná­sokkal adaték hír, honn maradit híveinek, kik tömött csoportokban seregiének­­. papjok eli­­be tisztelkedésöket közlendők. A’ város felett nyúgoti vasas gyomru magas hegy oldalról, a’ bányászok kemény kőből fúrt mozsarakból lőt­ték a’ salvét, mi alatt Toroczkóra jutván fel vert zöldágak sorai között lépének egyszerűen ékes diadali ív alatt a’ csinos kis város piaczá­ra, hol a’ jó hirt ki vitt tanulói intézet ne­­vendékjei rector­t. Sebes Pál úr vigyázata alatt zászlókkal díszlett sorban állva , ’s jobbjaikban zöld ágat tartva, hármas éljen kiáltás öröm hangjai közt kisérteték bé a’ t. lelki atya papi új lakjára. Szigeth, Mármarosban folyó nyárelő ha­va­­dik ’s következendő napjain tartatott köz­gyűlésünkben , kegyes főispányunk gr. Vay Ab­­rahám , ki személyesen volt ezen gyűlésünk e­­lőlülője, az adózó nép boldogságát ás tökéle­­tesbülését szivén hordozván, egy az északame­­rikai státusok példája szerént építendő új dol­gozó fogháznak alaprajzát mutatá bé, mellyel tulajdon költségénl Pécsben készittete. Ugyan akkor ő excellentiájának méltó fija Károly, szin­te esztendeig közkedvességgel viselt tisztelet­beli jegyzői tisztségéről leköszönvén, a’ me­gyétől érzékeny búcsút vett, mire a’t. Karok es Rendek megújított közkérése következésé­ben, szeretve tisztelt főispányunktól táblabiró­­nak kineveztetek Filepszállásán folyó hónap 19re virradóra éjjel 1, délelőtt 4, estve 9 óra tájban igen ész­revehető, nyugotról keletnek, tartó hullámzó földingás volt. Észrevehettek azt némellyek a’ zúgásról, mások a’ falon függő tálak összeve­­rődéséből , gerendák , ágyak ropogásából, asz­tal ingásából, padlás porzásából, a’földön fek­vő élet nélküli dolgoknak fel fel ugrásából, az álló és burva levő emberek megtántorodásá­­ból, Déraelly állatok rémülés miatti* megfuta­­modásából, fekvő állatok kolompja rázódásá­­ból, a’ földnek úgy tetsző lesülyedéséből, ál­latok és emberek megrémüléséből.­Ezen tá­jon 1852ikben, mikor az Érm­ellékét környé­kezte a’ földrengés, szinte kitetszőbb volt a’ földingás mint egyéb szomszéd helyeken. Most is ide 3 órányi távolságra Kun Sz. Miklóson csak alig vala észrevehető, és csak egyszer vé­tetett észre a’ rém. NAG­YBRITÁNNI­A. Junius tökén, szokás ellen egy rövid ülés volt az alsóházban. Wakley úr: „Szeretném tudni hogy a’ kormány fog e egy mérnököt küldeni Hullba , hogy az ezen kikötő helyben esett szerencsétlenség iránt vizsgálást tegyen ? Lord J. Russel: „ nem hiszem hogy a’ kor­mány illy lépésre köteleztessék.“ Wakley úr: ,,A’ kormány kötelessége, hogy a’vizsgálat el­intézését ne bízza a’ helybeli elöljáróságra,kik, az elkészített véleménynél fogva, könnyen ha­tározathatnák magokat. A’ vizsgálatnak egy párt nélküli, a’ kikötő előtt idegen személy el­nöksége alatt kell történni.“ Thornley úr: „Ez annyival könnyebben megeshetik, mivel a’kor­mány azon kívül is a’ gőzhajók rendes vizsgá­latára mérnököt küldend. Wood úr: „Úgy van egy mérnökre fog bízatni a’felvigyázás, kinek arra kell ügyelni, hogy az erő­művek jó ál­lapotban tartassanak , de a’ mint tudom a’ kor­mány és admirálság nem köteleztetik arra , hogy egy fő felügyelőt nevezzen ki az ország min­den gőzhajóira nézve és azt fizesse. Minden e­­setre egy illyen mérnököt a­ parlament meg­­hatalmazása nélkül nem lehetne kinevezni,­­hall­

Next