Erdélyi Híradó, 1837. július- december (második félév, 1-52. szám)
1837-09-12 / 21. szám
21. ERDÉLYI HÍRADÓ KOLOZSVÁRT 11. Kedden September 12dik napján 1837. Erdély és Magyarország. Németország. Prussia. Sicilia. Francziaország. Nagybritannia. Spanyolország. Újabb tudósítások. Nemz. Társalkodó Ildik szám. Mikor ?Levegőmérő (Barom.) Hévmérő (Reaum.) . Szél Időjárás. Sept. reg. 7 óra. délben. reg. 7 óra. délben. ikén 27" 10'" 27" 11'"4- 10 4- 18 KD. 2 Reg. ködös, d. felleges, és u. esső. főkén 27" 11'" 27" 10'"4- 12 4- 19 KD. 1 Egész nap felleges. liken 27" 10'" 27" 10'" + 124~ 18 KD. 1 Egész nap felleges. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. A cs. k. apostoli Felsége az erdélyi k. u. cancellaria elnökét, báró Miske József urat, statusministerré kinevezni; — báró Bruckenthal József tartományi főbiztos, és Béldi István kormányszéki tanácsos urakat pedig nyugalmazni , az elsőbbet austriai csász. Leopoldrend közép, az utóbbit ugyanazon rend kis ke-resztjével kegyelmesen megajándékozni; nem különben a’ statusok választása következtében Kornis János grófot, az erdélyi kormányszék alelnökét, kormányzóvá; Nopcsa Eleket, a rendek elnökét, erdélyi kir. u. főcancellárrá; gróf Rhédey Ádámot, a’ k. tábla elnökét, kincstárnokká nevezni; gróf Lázár Lászlót , eddig tartományi cancellárt, e’hivatalban megerősíteni, továbbá Bedeus Józsefet, az erdélyi u. cancellaria tanácsosát, tartományi főbiztossá,- Augusztinovics Pál kormányszéki tanácsost pedig, a’ számvevő-hivatal elnökévé kinevezni; — Gál Lászlót, Szentgyörgyi Imrét, Konrád Andrást, eddigi kormányszéki tanácsosokat, tisztségükben megerősíteni , — végre báró Bruckenthal József és gróf Mikó Imre üdv. titoknokokat, úgyszinte báró Kemény Ferenczet, nemkülönben Papp Sámuel és Lészai Lajos kormányszéki titoknokokat, valóságos kormányszéki tanácsosokká kinevezni, — ’s Donáth Sándort, a’ statusok választása következtében, ideiglenistélőmesteri hivatalában megerősíteni méltóztatott. — Hírnök. A’ Szamosujvári nyugalmazott várnagy báró Josinczi József úr azon kir. város tanácsától ’s választott közönségétől következő éve. augustus 9-én kelt levelével vette érzékeny búcsúját: „Szinte 27. esztendeje hogy ezen várat kormányoztam, ennyi évek mentenek által itt létem alatt az örökké valóságba; soha sem fogom megbánni itten való létemet, mivel szerencsém volt ezen érdemes közönségnek nemes vonásait megesmerni, megtapogatván szivemet, minden hizelkedést félre téve kénytelen vagyok azt megvallani, hogy mind a’ t. n. tanácsnak , mind a’ választott közönségnek sőt az egész becses publicumnak is, hozzám bebizonyítani nem sajnállott szívességét bőven tapasztaltam; ebből a’ valódi érzésből kiindulva nem lehetek ollyan háládatlan, hogy a’ t. n. tanácstól, választott közönségtől, és ezzel öszsze kapcsolt egész publicumtól, végbúcsumat ne vegyem. Nekem már ütött az óra, hivatalom helyéről leendő eltávozásomat parancsolja hónap, elhagyom ezen várost, és ennek határát, messze földre leszen elválásom, előre úgy érzem , mintha soha többé szerencsém nem lenne ezen városnak érdemes lakosait személyesen idvözleni, érzékenyül esik nekem az elválás; engedje meg nekem a’ t. n. tanács, és választott közönség ? hogy végbúcsumat vehessem ; legyen