Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-04-20 / 32. szám

ERDÉLYI Kolozsvárt­, 1840. Kedden , april. 20-án. 32-­lire SZÍIK­i. foglalat. Erdély és Magyarország :­­ halálozás ; ő cs. k. Felsége’ születése évinnepe; mentő házak; igazítás; Thurócz , Gömör, ’s Liptó megyék’köz­gyűlése ; magyarosodásról­ örvendetes adatok; Lonovics püspök’ levele. Törökország: ( Resid hasa ministeri hivatalából kitétetett. ) Po­roszország. Schweicz: ( Aargau ’s a’ kolostorok ügyében véghatározat.) Franeziaország: (a’ pakrkamara a’ Párizs’ erősítése iránti törvényt elfogadta ; a’ követek’ háza az irói tulajdont illető törvényt visszavetette ; az öt halalm­ak’ keleti kérdés iránti újabb egyezkedése nem valósult meg.) Spanyolország. Portugal, Északamerika. (..J’ Leed még nem bocsáttatott szabadon.) Mexico. Hirdetések. Erdély és Magyarország. (Halálozás.) Krizbai Dezső Elek a’ kolozsvári ref. ekklézsia’ 40 évekig volt buzgó papja apr. 17kén élte’ telik évé­ben hosszas gyengélkedés után meghalt. Kolozsvárit folyó hó’ 19-dikén, mint Felséges Urunk’ születése’ napján országos elnök m. gy. monostori báró Kemény Ferencz úr ő maga’ vezérlete alatt a’ felséges kir. főkormányszék’ tagjai, úgy a’ minden valláson levő f. ez. papok, professorok, vár­megyei, városi és kamarai tiszthatóságok ő Felsége iránti hódoló tiszteletűket tanusítandók, megjelentek ideiglenes kormányi elnök, val. belső titkos tanácsos, ’s kir. kincstárnok kis rhédei gróf Rhé­­dei Ádám úr ő nmlgáná!, hol a’ fenntisztelt országos elnök úr a’ jelen levők’ és az egész haza’ nevében legkegyelmesebb fejedelmünk iránti fiúi és jobbágyi hódolatjokat és őszinte hálaérzelmeiket ve­lős beszédben tolmácslá, mellyet a’ nmlga id. kormányi elnök úr hasonlóan elfogadott. Ezt a’ cs. k. katona tiszti karnak Stahel Ká­roly brigádos generál’ szónoklata alatt lett idvezlő tisztelete előzte meg. Innen amlgy id. korán. elnök úr’ vezérlése mellett a’ piaczi r. cath. templomba mentek, hol valamint városunk’ több templomai­ban is ő Felsége’ hosszas és dicső uralkodásáért buzgó fohászok bo­csátanak a’ királyok’ királyához. Ez nap a’ sokszor tisztelt ide­iglenes főkormányszéki elnök úr exra gazdag asztalt adott, melly alkalommal poharak’ ürítettek ő Felsége’ becses életéért, és az e­­gész ausztriai házért. A’színházban estve ő Felsége’ tiszteletére ,,A’ királyi parancs“ czím­ü színdarab adalék. Ez nap előtti estve a város kivilágítatott, és ugyan ekkor a’ amlgy főkormányi elnök úr fényes tánczmulatságot adott. M­entő h­á­z­a k. (Rettungshäuser)­­ . .. megye’ törvényszéke közelebbről egy rabot ítélt halálra, ki éltét gyenge fiatal korától kezdve börtönben töltötte, ’s a’helyett, hogy jobbuljon , mindig a’ bűnben tökéletesbbülve jött ki. Ő először kis tolvajságot probála el; tettét egy gyermek történetesen meglátván, ezt, hogy ne le­hessen ellene tanú, fővel egy kútba löké; de leltén rajta éretett, ’s töml­czre viteleit. Itt annyira megjobbult, hogy mindjárt ki­szabadulta után nagy tolvajságot követe el, m­ellyért 5 évi rabsá­got szenvedett. A’ szamosujvári rabságban egy templomfelvevőt láta, kinek példája annyira elragadá , hogy hazatérte után csak ha­mar Kolozsvárit czéljához előre egy hosszú kötelet lopva , bebo­­csátkozott az oláh fenesi r. cath. templom’ ablakán, a’magával vitt gyárakkal az oltári gyertyát meggyujtotta, ’s világánál a’ segres­­tyébe berontván 4 aranykehelyt, 2 kehelyfedőt, és 2 aranyhímzé­sű kehely takarót elorzott. Bűne világosságra jött ’s a’ perkezdesi itélőszék , mint jovibhallani, örök rabságra, a’ felhívási szék pedig kilófura itélé.— Ha személyesen látandjátok őt­, inkább fogjátok gyámoltalannak vélni, mint elátalkodott gonosztévőnek, ’s im meg is mennyi eláradoltság benne ! im miként emelkedék fokonként a’ kis tolvajból szentségrontó templomfel vevővé ! Ha ez egyetlen pél­da lenne, figyelemre kevésbbé méltatnék, de a’ tapasztalás szerint ő csak azon utat futá meg, mellyet 50böl 49en, ’s ha lélektanilag szétnézünk fenyítő intézeteinken, ezt olly természetesnek találjuk, hogy­ azon kellene csodálkoznunk , ha ez nem így történik; oka ennek bi­nfenyítő intézetink’ több hiányi közti különösen az, miszerint börtönink nincsenek úgy osztályozva , hogy a’ rabok egy­mást el ne ronthassák, és hogy a’ rabság’ idejét betöltött rabokra nincs többé gondoskodás , ne­hogy lelki betegségeikbe ismét visz­­sza essenek. Hogy kórházakban ügyelni kell, nehogy a’ragályosok a’ kisebb betegségekben szenvedőkkel veszélyes érintkezésbe jöhes­senek, és hogy a csak most felgyógyultakat még egy ideig figye­­lemmel kell tartani, nehogy sóvárgott szabadságukat igen módon használva, kórságuk ismét még veszélyesebben vissza­térjen, ezt mindnyájan tudjuk: miért nem bánunk hát hasonló óvakodással a’ lélekbetegségben siülőkkel? Illy czélból állítvák másutt a’ nálunk még nevűkről is sokak előtt ismeretlen mentőházak. Örömmel vet­tük ez okból alábbi ismertetését egy tisztelt levelezőnknek , ’s annyi­val inká­bb korszerűnek véljük azt közleni, mert a’ remélhetőleg nem sokára megnyílandó országgyűlésnek nevezetesebb teendői közé tartozand, a’ hazánkban szemlátomást terjedő erkölcsromlás’ meg­gátolására sikeres lépéseket tenni, hogy kilenczedfél század után valahára hazánknak is legyen bi­nlenyítő törvénykönyve, mellyel már Törökország és Calcutta is bír; mentő házak nélkül pedig a’ bű­nfenyítő, vagy is inkább bűn ellen óvó intézetek, mindig cson­ka ’s nem elég gyökeres intézkedések lennének. „Hogy a’ törvény által határozott discretio’ korát el nem ért inakat az érett korú foglyoktól el kell választani, ebben a’ művelt világ’ nemzetei megegyeztek. Ha a’ fiatal foglyok’ számát az érett koruakéval egybehasonlítjuk , azt látjuk, hogy p­éldául Francziaor­­szágban — mert honi adataink nincsenek — nem lévén statistical bureaux-ok , miről máskor, — látjuk mondom, hogy Francziaor­­szágban a’ fiatal foglyok’ száma az érett komákéhoz képest úgy állott, 1820-ban mint 1 a’ 52höz, 1853-ban pedig már mint 1 a’ 18hoz, okozák ezt, az elhagyott ’s romlott ifjak’ javítására fel­állított, ’s nálunk még egészen ismeretlen mentőházak. Ezek a) vagy a’ közállomány’, vagy b) egyes emberszerető polgárok’ társu­latai által alapítottak , mellyeket sok helyen a’ közállomány is párt­fogás alá vészen és segedelmez. A’közállomány által az ifjú kihágók’ javítása végett állított intézetek vagy elkülönözött osztályai a’fog­házaknak, vagy az ifjak’ számára egészen külön épített javitó fog­házak.— A’ társulatok által állított ifjúkor-javító intézetek sokkal számosbak, ’s a’ tapasztalás’ bizonyítása szerint hasznosbak is, és három alakban láthatók, lször némellyek különösen e’ czélra al­kalmazott házakat állítnak. Már mások az elhagyott ’s romlott ifja­kat nevelésbe adják erre alkalmas családokhoz, és csak a’ Felügye­­lést tartják fenn magoknak. Sőt megint mások a’ fennálló status intézetekhez csatolván munkásságukat, a’büntetési idő’ el­tel­te után onnan kiszabadult ifjakat veszik gondjok alá ’s illő elszerzésükről (Unterbringung) gondoskodnak. Az első mód leginkább a’ nagyobb városokban szükséges, második sikerrel alkalmazható kisebb hely­ségekben; a’ harmadik’ hasznát a’ szajnai megyében alakult illy társulat’ munkásságának eredményei bizonyítják. E’ társulat’ alaku­lása előtt 100 kiszabadult fiatal fogoly közül 46 újra a’ fogházba került, fennállása óta pedig 100 kiszabadult fiatal fogoly közül csak 19 került újra biróság elébe.— Más alkalommal ’s másutt tán töb­bet is irandunk a’ felől, most, ’s itt csak figyelmeztetni kívántuk a’ közönséget e’ tárgyra, mellyről legalább közhelyeken, még nem tételeit említés *). Somogyi Antal: Felmer­ő( Kőhalom székben) mart. 8-kán. Azon erdőtolvajlá­­soknak , mellyekkel ns. Felső Fejér vármegye’ némelly falui a’szom­szédos Kőhalom széki helységeket gyakran megkárosítják , ’s raely­­lyekből mint lapjaink’ ii évi 16-dik számában is példáját olvastuk gyakran vérengezések következnek , újabb szomorú áldozatja lelt egy felmeri közlakás, kit mart. 1 — jen­ra. e. 20 woldorfi lakos, ’s ezek közűt egy nemes ember ( ! ) csak azért, mert falopásukat töb­bed magával gátolta, csépekkel, fejszékkel st. annyira elvertek, hogy gondos orvosi ápolás mellett is 5-ke élén meghalt, 5 ne­veletlen árvát ’s özvegyet hagyva hátra. Ez már 5-dik gyilkosság, melly a’ felső fejérvármegyeiek által Kőhalomszékben illy alkalom­mal elkövettetett. A' jelen eset kinyomoztatván, a’vétkesek kikerül­­ t) A’ mentőházakr­ól bővebb ismeretet vehetni : „Nord­ameriku­s sittli­che Zustände von Dr. M­. H. Julius 2-ter Band. Leipzig F. A. Brockhaus 1839.“ czímű munkából.

Next